Nászút♥♥♥

Jajj annyira jó volt végre kiszakadni a hétköznapi hajtásból, a mindennapokból...és csak ketten, csak a pihenés, a kikapcsolódás. Túlzás nélkül írom, hogy tökéletes volt minden (pedig nagyon kritikus tudok lenni :))

Sok helyen jártunk már Robival, és imádtam minden utazásunkat megszervezni: repülőjegy, szállás, kocsibérlés, programok....mindent én csinálok ilyenkor hatalmas lelkesedéssel!
Na, a nászút egészen másképp alakult, szándékosan! Az esküvő annyira lefoglalt, hogy megbeszéltük Robival, hogy befizetünk egy utazási irodában, ahol mindent elintéznek, nekünk csak várni kell az utazás időpontját. Az utat már márciusban lefoglaltuk a Thomas Cook utazási irodában.

Persze én még az utazás napján is dolgoztam, olyannyira, hogy kb este 9-kor végeztem a munkával, letusoltam, hajat mostam, kocsiba vágódtunk is indultunk Manchesterbe....

Féltem a hosszú autóút során kicsikocsink cserben hagy (volt már rá példa, pont mikor a repülőtérre tartottunk haza!)  , de szerencsére minden rendben volt a 6 órás úton. Csekkolás, várakozás...nagyon sok várakozás...ejj, hogy én ezt hogy utálom....:S
Fotó: csináltam nászutas pólót! :) Textilfesték, ecset, és egy aranyos minta, amit Györgyitől loptam ;)
Illetve a várakozás alatt: Manchestreben, nagyon fáradtan....

 A repülőút túúúúl hosszú volt, nyűgös és fáradt voltam, mire landoltunk végre Punta Canan. És akkor végre kinyílt az ajtó és konkrétan fejbe vágott a meleg! Kb 10 fok volt Skóciában mikor útnak eredtünk, Punta Canan du-án 3-kor pedig 32 fok!!! Annyira imádtan! Végre meleg és napsütés! Juhéééé! :)
Fotó: elég sokat utaztunk már Robival, de még sehol nem találkoztam ilyen reptéri terminállal. Pálmaleveles teteje volt, és mivel itt mindig meleg van, ezért az egész épület nyitott! Nagyon tetszett!

A hotelbe érkezve aztán welcome drink-el köszöntöttek, megkaptuk végre a szobánkat! Nem csalódtam....:)
Fotó: nászutas lakosztályunk annyiban különbözött a többitől, hogy fehér/krémszínű volt benne minden, és tengerpartra néző volt a szobánk.

A hotel egész területe tele volt pálmákkal, trópusi növényekkel. Volt egy főétterem, meg kb 6 a'la carte, bárok, disco, nagyszínpad...
Mi majdnem mindig a főétteremben ettünk, aminek szintén pálmaleveles teteje volt...imádtam!

Na, a nászút pont az olyan helyzet volt, amikor azt mondtam, hogy nem érdekel a súlyfigyelés, a fogyókúra, eszek!!!:) És ettem is, nagyon finomakat! Fel nem foghatom, hogyhogy nem híztam, talán azért, mert nagyon imádom a salátákat, és abból is rengeteg választék volt.

Nászutas csomagunkhoz járt a tengerparti vacsora. Giccsesen romantikus volt :) langyos szél fújdogált, tengerzúgás, finom többfogásos vacsi, pezsgő, udvarias pincér...és a végén még a homokban lassúztunk is egyet! Rá se ismertem az én mindig hülyéskedő férjemre! :D ♥

Fotós mániája persze egész 2 hét alatt végigkísérte, rengeteg fotót készített, alig alig adta ki a kezéből a gépet, hogy legalább néhányon ő is szerepeljen. :) Természetesen ezt a képet is ő csinálta a vacsink után:

Több fakultatív kiránduláson is részt vettünk, nagyon nagy szerencsénk volt, mert a neten rátaláltam Gustavo-ra, aki 15 éve él Dominikán, ilyen utaztatással foglalkozik, és magyar! Így vele előre lebeszéltem melyiken szeretnénk részt venni, mikor megérkeztünk felvettük vele a kapcsolatot. Nagyon sokat segített, családias hangulatú kirándulásokra vitt (a max létszám 8 fő volt), és nagyon sokat mesélt a helyiekről, a szokásokról, mikre ügyeljünk. Hatalmas az ellentét a hotel luxusa, és az igazi Dominika között!!! Egyedül biztos ki se mertem volna lépni az utcára...na, de most meg már jól elkanyarodtam. :)
Szóval az egyik ilyen kirándulás volt a Saona sziget, amit motorcsónakkal közelítettünk meg. Én kis naivan legelőlre ültem, mert az milyen jó lesz! :) Olyan gyorsan mentünk, hogy a motorcsónak eleje felemelkedett, meg pattogott...velem együtt! :) Feltörte a fenekem a kemény ülés, de jujj, de élveztem! :):) A sziget pedig leírhatatlanul gyönyörű volt!

A szigeten már várt ránk a kávé, a megterített asztal, rumos kóla (hűű az helyiek körében ez a sláger, iszogattunk belőle mi is). Mindig szeretjük kipróbálni a helyi specialitásokat, itt sem történt másként: megkóstoltuk a langosztát, ami egy hatalmas rákféle, a szemünk előtt fogták ki a vízből, és még élve rádobták a grillre...:S:S merthogy az erős páncél miatt másként nem tudják kiszedni egészben a húsát. Szegényt nagyon sajnáltam, de azt el kell ismerni, hogy nagyon finom volt...

Sokat búvárkodtunk, fogdostunk cuki tengeri csillagot, aminek az alja tapadókorongos volt, és viccesen rácuppant a tenyeremre. :)

Úgy szerveztük a kirándulásokat, hogy köztük legyen mindig 1-2 nap szünet, amikor csak a hotel kényelmét élveztük. Volt lehetőség rengeteg vízi sportot kipróbálni, strandröplabda, különböző programok, táncoktatás, versenyek...

A hotel legszuperebb helye a kávézó volt. Annyira imádtam azt a helyet, minden nap betértünk ide, és ittunk jeges kávét. Szívem szerint az összeset kipróbáltam volna, de a 30 fokban csak az esett jól. Megrendeltük a kávét, és ott a szemünk előtt darálták le, és készítették. Nagy kávé-fan vagyok, ehhez képest az angolok kávéja pocsék (nagyon szépen fogalmazva). Itt viszont a paradicsomban éreztem magam! :)

Közös tánc a homokban minden délután volt. Egyszer én is beszálltam közéjük, élveztem nagyon: merengue, salsa, bacchata...:)

Emlékszem mikor nászút előtt úgy nyilatkoztam, hogy jajj, csak egyszer érjünk oda, biztos, hogy 3 napig csak alszok délig, és utána is csak ejtőzök a parton...na, ehhez képest minden nap felkeltünk reggel 7 körül, a második nap pedig hajnal fél 6-kor rángattam ki Robit az ágyból, hogy :" ÚÚÚÚÚristen milyen szép a napfelkelte! Na, gyerünk kifelé fotózni!!!" :)

Aztán voltunk ugye a delfinúszáson! El se hiszem, hogy teljesült ez az álmom! Olyan régóta szerettem volna, annyira kis tüneményes állatok! Kb. 40 percet töltöttünk a delfinekkel, húztak, kiemeltek a vízből, átugráltak a fejünk felett, lehetett nekik puszit adni (ezt élveztem a legjobban :)) aztán a végén brutál áron lehetett megvásárolni a fotókat meg a DVD-t. Megvettük, hiszen így nem lett volna róluk egyátalán emlékünk.
A parkban persze nem csak ők voltak, kaptam egy jó kis halillatú fókapuszit, a vállamra ültettek bazi nagy papagájt....
Az én kedvemért volt a delfinúszás, így Robi kitalálta, hogy az ő kedvéért meg menjünk cápák, ráják közé...annyira nem lelkesedtem az ötletért, de hát gondoltam én bevállalós vagyok, csak nem pont az én lábamat fogják kettéharapni azok a cápák. Bementünk közéjük, kaptunk búvárszemüveget, és mikor lebuktam a víz alá, hogy meglessem őket, hát teljesen rosszul lettem! És nem is a cápáktól, hanem azoktól a brutál nagy rájáktól! Mint kiderült pont ugyanolyan ráját fogtunk, mint ami megölte Steve Irwin-t (persze az ő tüskéjük el volt távolítva), de ahogy a lábamhoz értek, hát én sikítottam.

A Samana félszigetre kisrepülővel jutottunk el, szintén Gustavoval. Végigkameráztam az utat (Robi fotózott), a felvételt a mai napig nem sikerült visszanézni olyan sűrűek a napok, és sosincs együtt szabadnapunk.:(
Néhány légifotó:

Nagyon tetszett ez a partszakasz, mert a kirándulós csoportunkon kívül senki nem volt. Robival kicsit elsétálgattunk, és totál kettesben élveztük a gyönyörű tájat! ♥♥

Transzferbusszal kezdtük ezt a napot, aztán repülő, majd motorcsónakkal a gyönyörű parthoz...ezek után ebéd, majd lóra pattantunk, hogy eljussunk az El Limon vízeséshez. Utoljára gyerekként ültem lovon, és mikor elkezdett ügetni velem meg voltam győződve, hogy na, most tuti lepotyogok. Annyira szorítottam minden fenékizmomat, hogy másnap még ülni is alig bírtam, annyira fájt a fenekem! :D

Olyan nagy területen feküdt el a hotel, hogy sehol nem volt tömeg, hiába volt kb 400 vendége. A medencéknél alig-alig lézengtek, nem volt sorbanállás a bárnál, annak ellenére, hogy ugye miden ingyen volt. Volt jakuzzi is, az is sokszor üresen állt.

Utolsó kirándulásunk Gustavoval egy igazi dzsungeltúra volt: Mangrove erdőket néztünk meg, illetve régi indián barlangokat, pelikánokat, fregott madarakat! Jajj látnotok kellett volna azt az örömöt Robi fején, mikor végre kipróbálhatta a nagy lencséjét, és repülés közben fotózta a madarakat! :)

Híres a dominikai szivar, ezért hát ki kellett próbálni! Mi a 2 nagy dohányos (sose cigiztünk!!!). Hááát lehet akármilyen híres, nekünk borzalmas volt, így szívtunk bele egyet-egyet, és nyomtuk is el! :) Hoztunk haza ajándékba munkatársunknak, aki szokott szivarozni, és ő dicsérte, hogy nagyon jóóó...hát ő tudja, mi maradtunk a jó kis koktéloknál!

Híresen fehér a bőröm, mégis sikerült valamennyit barnulnom nyaralás alatt! Persze Robi közelébe se érhetek, a főnököm, mikor visszaértünk Skóciába csak ennyit kérdezett: "Te jó ég Mazsi! Hol szedted össze ezt a Feka gyereket?" :D

Elbohóckodtunk a víz alatt is :) készítettünk így is fotókat! :)

 

Összességében elmondhatom, hogy fantasztikus nászutunk volt, talán 2 negatívum ért: 1: nagyon elkeseredtem, mikor nászút közepén megjött. :( Tudom türelmetlen vagyok, de én annnnnyira szerettem volna már hármasban hazatérni...

2.: a hotel vendégeinek 80%-a orosz volt, és már a hideg rázott, ha meghallottam őket. persze ez lehet, csak abból adódik, hogy az egyik orosz munkatársammal elég sok a konfliktus...

Azóta visszarázódtunk a munkás hétköznapokba, és tervezgetjük a jövőt, amiben egyelőre rengeteg a kérdőjel....talán valamikor tavasszal, március környékén látom leghamarabb a családom... :(