Kismamafotók- 28 hetesen

Napok óta tervezgetjük Robival, hogy kimegyünk és csinálunk pár pocakos fotót...persze az idő nem engedi. (Skócia...ááááááá) Most kivételesen nem esik az eső, de olyan baromi hideg van!!! (+ hozzá még metsző fagyos szél)
Nagykabát állig begombolva, sál, vacogó Mazsi...na ebből nem lehet kismamafotókat csinálni. :(
Jól fel is bosszantott a dolog, valószínűleg ebből már csak otthon lesz valami.
Ma délután azért lőttünk pár fotót, csak itt a szobában: persze ezek még csak próbálkozások, utólag visszanézve arra jutottunk, hogy jobb is ha várunk még, mert annyira nem látványosan kerek a poci, jobb lesz majd a 30-35. hét körül.
Azért megmutatom azt a pár darabot, amik végül születtek:

Ajándékok Zéténynek

A főnökömről tudni kell, hogy egy 30-as szingli skót pasi. Nincs vele bajom, nem volt nehéz vele együtt dolgozni azt leszámítva, hogy magasfokú munkaundorban "szenved" ami miatt rengeteg alkalommal berendelt maga helyett dolgozni. :S (hogy a legfrissebb alkalmat említsem: 1 hét folymatos munka után holnap reggel végre alhattam volna...ha a főnököm az utolsó pillanatban el nem veszi a szabadnapomat, így holnap reggel is mennem kell dolgozni :S:S)
4 év munka után számítottam rá, hogy kapok majd búcsúajándékot, bár férfi lévén gondoltam elintézi annyival, hogy a bababoltba betérve vesz vmit, ami először a kezébe akad! :) De nem! Mint kiderült, tök sokat foglalkozott a dologgal, Ágitól kért tanácsot, hogy egyátalán milyen méretű babaruha lenne jó, meg minek örülnénk! :) Nagyon szép kis ajándékokat kaptunk, örültem neki nagyon! :)

Rucik:

Illetve kaptunk tőle rácsvédőt, és hozzá passzoló zenélő forgót.

Nem akartam kék babaszobát, mindenképp unisex színben keresgéltem. De így, hogy ezeket kaptuk, most már marad ez (mert amúgy irtóóóóóó cuki :))) Ebay-en találtam hozzá passzoló ágyneműszettet: van benne takaró, polárpléd, lámpabúra, sőt még sötétítő függöny is, amit szerintem én nem fogok felhasználni.
Használtan vettem őket, szegények még nagyon gyűröttek, otthon szépen ki kell mosni, vasalni.

Gondoltam maradjon meg az egység, így kifejezetten zsiráfos, elefántos dolgokat kerestem még a babaszobába. És találtam is néhány dolgot:
-pelenkatartó zsiráf! :) tudom-tudom, azok a pelusok elállnak a polcon is, de hát nem édes?!

- szintén zsiráf: mégpedig magasságmérő! vannak rajta kis fényképtartók, hol tart éppen a kismanónk a növekedésben! :)

És még valami: pár héttel ezelőtt megvettük a babakocsit is! Olyan széééép, és úgy várom már, hogy végre élőben is lássam: egyelőre otthon vár ránk. Az összeszereléssel persze megvárom Robit is.
Pierre Cardin PS682

búcsú Skóciától

Vigyázat! Hosszú bejegyzés lesz, csak a nagyon lelkes olvasóknak ajánlott!! ;)

Szinte napra pontosan 4 év után hagyom itt Skóciát. (2 hét múlva)

Így arra gondoltam egy bejegyzést mindenképp megérdemel.

Az elmúlt hónapokban nagyon nem voltunk jóban ezzel az országgal: a „nem bííííírom” és az „utálom Skóciát” szinte minden nap elhagyta a számat...ahogy itt is panaszkodtam, az orvosok nemtörődömsége, az időjárás, a távol élő család miatt... na jó, talán az utolsóról nem Skócia tehet, de könnyebb volt ezt is a számlájára írni! :D

Hogy szemléltessem milyen is itt nagy átlagban az időjárás, február 28-tól minden egyes nap kifotóztam az ablakunkon: amikor otthon már százával sütött a nap, és ezerrel tombolt a tavasz, itt a szürkeség a jellemző. Pár napja hagytam abba a fotózást, de higyjétek el ez így megy egész évben. 

 

De, mivel ez a bejegyzésem egy úgymond búcsúzás, semmiképp nem akarom negatív dologgal zárni! Így most összeszedem gondolataimat, és leírom miket is szeretek Skóciában, illetve miket/kiket köszönhetek neki!!!

1. Az első és legfontosab: ROBI!!!!♥♥

Mikor kijöttem dolgozni, Robi már itt volt, de őszintén fel se figyeltem rá: nagyon meg akartam felelni a munkában, az új környezetben, folyton nővéremék nyakán lógtam. Persze jóban voltunk, a bulikban talán még táncoltunk is, de ennyi!

Több, mint fél éve lehettem itt, amikor azt vettem észre, hogy sokkal többet vagyunk egymás társaságában, mint a sima barátok. Aztán mikor kórházba kerültem, ő fogott, és aggódott, és puszilt, és óránként jött be aztán a szobámba, hogy mire van szükségem...:)

Szóval a legnagyobb ajándék, amit Skócia (és persze a sors) adott nekem, az a férjem, és ezáltal Zétény, aki ebbe a pillanatban is, mintha tudná, hogy róla írok akítvan ugrándozik odabent! :))

2. Na igen, az időjárás az tényleg katasztrófális...DE! ha mégis engedi az idő, akkor gyönyörű helyekre el lehet jutni, és el is jutottunk! Alföldi vagyok én is, Robi is, és a mai napig csodálattal bámulok ki az ablakon, ha tartunk Glasgow vagy Inverness felé.

Egy kis ízelítő Skóciából (mind saját fotó)

3. Nagyon büszke vagyok az esküvő előtt készült kreatív fotókra! És ehhez nagyon sokat tett Skócia gyönyörű vidéke! Igaz, nem profi munka, hiszen egy munkatárs fotózott, az utómunka pedig Robi kezeit dicséri! ;)

Itt vannak azok a fotók: Kreatív fotók- Skócia

4. Amit még szeretek, az az emberek türelme, és mosolygóssága! A magyarokból sajnos ez nagyon hiányzik...persze tudom én, hogy itt jobbak az életkörülmények, ezért is lehet ez a nagy ellentét.

5. Szeretem, hogy nem kell sorban állni, és várakozni: se bankban, se postán, se orvosnál, se gyógyszertárban...

6. Szeretem, hogy mindenhol van nyilvános wc, legyen az bolt, az utcán, a vonaton, buszon, és ami még fontosabb: TISZTÁK!

7. Szeretem, hogy a tömegközlekedés óramű pontossággal működik! A digitális óra mutatja mikorra fut be a vonat, visszaszámol, és 0:00-kor meg is érkezik!

8. Nincs mit tagadni: pénzt is köszönhetek Skóciának! A főiskola elvégzése után álmomban nem gondoltam volna, hogy a nászutamat Dominikán fogom tölteni! És bár az tény, hogy az itteni 4 év alatt úgy éltünk, mint egy börtönben (munka-alvás-munka-alvás), egy munkásszállón (hiszen még külön fürdőnk, vagy konyhánk sincs- upsz, ez már megint panaszkodás, gyorsan abban is hagyom)

Szóval a ketten gyűjtött pénzből tudtunk venni otthon házat (hitel nélkül, ami a mai világban nagy szó) illetve az évek alatt sokat utazgattunk, ami örök emlék marad! (London, Barcelona, Mallorca...)

9. PRIMARK! – ez egy tipikus csajos bolt Invernessben: tele ruhákkal, cipőkkel, bizsukkal...néhány havonta csajos napot töltöttünk Ágival Invernessben, na a Primark tuti, hogy kihagyhatatlan program volt! Olyan hihetetlen akciók vannak mindig, hogy hűűűű...emlékszem tavaly 1 fontért vettem sokpántos szandit! Olyan nevetségesen olcsóra volt leárazva, hogy a szivárvány minden színében beszereztem! :D

Mi és a Primark! :)

10. Az itt eltöltött 4 év alatt szerencsére sokan meglátogattak minket: anyukám, mindkét nővérem, sógorom, anyósom, sógornőm...egyedül apukámat nem tudtam rávenni, hogy repülőre üljön! Fura ez a félelme a repülés miatt, hiszen a munkája sokkal veszélyesebb, mint a repülés...de ez már így marad! :)

Amit soha, de soha nem fogok elfelejteni, az az 1 évvel ezelőtti meglepetés Robitól. Rengeteg volt a munka, engem rettentően elkapott a honvágy, és Robi kitalálta, hogy meglepetésnek, a legnagyobb titokban kiutaztatja a 2 nővéremet...aki olvasta a weddings blogomat, annak már nem lesz ismeretlen ez a videó! :)

 

Egész sok dolgot össze tudtam szedni, a nagy ellenszenv ellenére is, nem? :)  Mindettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nem fog hiányozni az itteni életem.

bagolytáska :)

Hónapokkal ezelőtt találtam egy oldalt, ahol bagolytáskát készítettek régi kabátból! Egészen pontosan ez az az oldal: bagolytáska
Nagyon megtetszett az ötlet, csak sajnos nem volt hozzá szabásminta, így mindig halogattam a megcsinálását. Aztán egyszer csak Ágival összeültünk, és kiokoskodtuk mi magunk a szabásmintát, és mehetett is a dolog. :)) Persze nekünk az is nehézség volt, hogy ugye nincs itt varrógép (nem is tudok azzal varrni) így kézzel készült minden. Kicsit lassabban haladtunk így vele, de tegnap végül elkészült! :) Kicsit csálé, meg ferde a csőre, de én úúúúúgy örülök neki, mert én csináltam (igaz Ági segítsége nélkül szerintem bele se fogok)! :)))
Szóval, ami kellett hozzá: egy régi kabátom, ami már újként is nagy volt rám, az utóbbi 3 évben pedig egyátalán nem is volt rajtam. Így ezt áldoztam fel.

Aztán még otthon vettem jó erős cérnát, meg patentot, Ági adott gombot a szemeinek, volt maradék filc anyagom az arcának, és már indulhatott is a munka! :)

Az első képen lehet látni milyen ferde lett a csőre :D na, de most már sebaj, így maradt! :)

Nagy munkában vagyok, de már majdnem kész!!!!

És tadáááám! :D

május 6! ♥

MÁJUS 6!!!

Először is ez a dátum nővérem szülinapja, idén ráadásul anyák napja is...de nekem most mégsem emiatt érdekes, hanem, mert szinte kerek 4 év után május 6-án hagyom itt skót életemet!!!!!
Hivatalosan május 11-ig kellene dolgoznom, de mivel marad fenn szabadságom, és azt ki kell adniuk, így 4-én befejezem a munkát! Rá 2 napra pedig már ülök is a repülőre, és megyek haza! Már a jegyet is megvettem!
Minden túlzás nélkül írom, hogy jobban várom ezt a dátumot, mint az esküvőnket 1 éve! Annyira nagyon nagyon régóta haza akarok már menni! És úgy számoltam, hogy május közepéig még tuti maradnom kell: így nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az eddig számolt 6 hét, hirtelen lecsökkent 4-re!!!
Dobozok között élünk egy ideje, de nem zavar! Nagyon élvezem, hogy pakolni kell mindent össze, mert költözünk! :))

Ezen kívül túl sok változás nem történt.
Ami tuti: a mérleg mostantól nagy ellenségem :S:S ... húúú, hogy én mennyire naív voltam, amikor azt hittem 10-12 kilót szedek fel az egész terhesség alatt. Tegnap voltam kerek 24 hetes...és jelentem +8 kilónál járok! Egy igazi tragédiaként éltem meg, a sírás kerülgetett! Ez azt jelenti, hogy a maradék 4 kilót kell(ene) beosztanom július végéig...na kizárt! Pedig tornázok is! És próbálok odafigyelni a kajára is...
Robi azzal vígasztalt, hogy csak a hasam nőtt...de én azért látom, hogy nagyon nem így van: vastag a combom, és a fenekem is hatalmas. Tudom tudom nem szabadna ennyit foglalkozni a külsővel, hiszen az a lényeg, hogy Zétivel minden rendben legyen, de igenis érdekel! Mert amellett, hogy gyerekem lesz, még csinos nő szeretnék maradni. Na, de majd Zétivel együtt nyomjuk a baba-mama tornát! :))

- Nekem olyan, mintha a hasam növekedése most leállt volna. De biztos nincs így, mert munkatársamék most voltak otthon 2-3 hetet, és mikor találkoztunk megjegyezte, hogy hűűűű mennyit nőtt a hasam!
- Imádom, ahogy Zéti ficánkol! Néha nagyon fura pózokat vesz fel a hasam, és ott kemény, lehet érezni, hogy arra a részre van kuporodva! :) Annyira édes!
- Már kívülről is lehet látni a babamozgást: néha csak ki-kidugja valamilyét, néha igazi hullámok vannak! Imádom!!!
- A doppler készüléken van egy gyerekdal, amit pár naponta bekapcsolok, és ráteszem a hasamra! :) Kíváncsi vagyok, hogy ha megszületik, felismeri-e, pl: ha sír, és bekapcsolom remélhetőleg meg fogja nyugtatni! :)

Negaítv tünet:
- iszonyatosan viszketek!!!!  a hasam, meg a melleim! kenem én rendszeresen, de mégis! nagyon brutál
- pár napja bele-belenyillalt a méhembe, ha épp felkeltem, vagy pisiltem :S de ahogy jött, szerencsére olyan hirtelen el is múlt! 2-3 napig tartott.
- na igen...az étvágy! nekem van! túlságosan is! reggel fél 7-kor tejes kávéval kezdem a melót (persze szigorúan koffeinmentes) , reggelizni viszont csak 9-fél 10 körül tudok, és akkor már éhen akarok halni. Az édességmániámról meg már nem is írok semmit...
Friss pocakfotóm nincs, ez kb. 1 hete készült: