kullancs-sztorim és egyéb apróságok

22 évet sikerült úgy leélnem, hogy nem mászott belém kullancs: pedig falun élünk, fesztiválokra jártam, sokat kirándultunk...valahogy a magyar kullancsok nem szeretnek (SZERENCSÉRE!)

Ellenben a skótokkal! Mióta itt élek kb 3x szedtek ki belőlem olyan kis dögöt! :S Egyszer se paráztam rá...egészen eddig. De most is persze Zétény miatt kapott el a frász!
A vicces az egészben, hogy napok óta egyátalán ki se mozdultam a szobából, csak mentem át a másik épületbe dolgozni (kb 50 méter). Az állandó eső meg szürkeség miatt nincs sok kedve kimozdulni az embernek! Aztán egyik délután arra gondoltam milyen jó lesz feldobni a szobánkat a friss virággal, ezért lementem az öbölpartra nárciszt szedni! Erre tessék! Minek nekem virág, ültem volna a fenekemen....
Akkor este, tusolás közben vettem észre a kullancsot a combomban. Igazi hisztérikaként vártam, hogy Robi végre "haza"érjen, és kiszedje. Miközben ő nyugtatott, hogy biztos nem lesz semmi baj, én kontrásztam, hogy "de háááát Lindának (nővérem) se látszott rögtön, nem volt tünet, mégis Lyme-kórt kapott!"
Megbeszéltük, hogy mivel 2 nap múlva úgyis menni kell a védőnőhöz, majd tőle kérünk tanácsot. Addig is folyamatosan ellenőriztem, hogy látszik-e valami a lábamon. Szerencsére csak egy apró piros pont maradt a helyén. A védőnő túl sok tanácsot nem tudott adni, annyi mondott, hogy menjek el a háziorvoshoz, ő biztos jobban meg tud nyugtatni.
Ekkor már tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, mert az itteni dokik....JAJJ! Rögtön a védőnő után elmentük hát oda, kérni időpontot. A recepción ülő nőnek elsoroltuk mi a kínom, annyit mondott, hogy későn jöttünk, most nem tudnak fogadni, mert nagyon elfoglalt minden doki (kb 5-en rendelnek egyszerre) esetleg du-án 5-re tud adni időpontot. Mellékesen megjegyzem, hogy a váróban egy árva lélek nem ült, persze nem akarok gonosz lenni, én elfogadom, mindenki rettentően el volt foglalva...
A lényeg, hogy mondtam a nőnek, hogy az az időpont nekem nem jó, mert dolgozom. De mindegy is, akkor adjon egyet másnapra! Azt mondta azt nem lehet ("mi vaaaan??") csak aznap kérhetünk időpontot! :S:S Ezt a rendszert! Elköszöntünk, eljöttünk...én pedig végigpuffogtam az utat a kocsiban.
Eljött a másnap, jó korán telefonáltunk az időpont miatt: megint ugyanazt az időt mondta: du-án 5!!!! Elsoroltuk (ismét) hogy mi a panasz, hogy be vagyok sz*rva a kullancs miatt, meg kismama vagyok, és végül az az időpont még most sem jó, mert dolgozom. Annyit sikerült elérnünk, hogy a recis nő azt mondta, hogy beszúrnak valahová hamarabb, és majd visszahívnak, hogy akkor mikor menjünk.
Szép idő volt (kivételesen) bementünk a városba kiélvezni a napsütést, bevásároltunk, ilyesmik...aztán felvetettem Robinak, hogy már du-án 1 óra van, és még most sem hívtak! Mondtam, hogy menjünk már el megint, és kérdezzük meg, hogy mi van. A recepción ugyanaz a nő fogadott, aki tegnap is, meg akivel telefonon beszéltünk: Robi elkezdte sorolni harmadjára, hogy minek vagyunk itt! Ekkor én már nem voltam ilyen türelmes, és annyit mondtam,(tagadhatatlanul idegbajos fejjel)  hogy 3x kértünk időpontot, meg a telefonba azt mondták, hogy visszahívnak...a nő bájvigyorral a fején ennyit mondott: "ja, van időpont, du-án 3/4 3. senki nem telefonált?" - hááááát nem b*meg!!! Persze ezt csak magamban...Forrtam az idegtől. Hazamentünk, megebédeltünk, majd vissza a rendelőbe. (Szállodánk Fort William egyik felén, a rendelő F.W. másik felén található. 10 km tuti van a 2 között.)
Robi a váróban már nyugtatott, hogy ne légy ideges, ha nem csinálnak semmit, tudod milyenek itt a dokik...én ekkor még reménykedtem, hogy legalább egy vérvételt ki tudok harcolni...aztán minden reményem abban a pillanatban el is szállt, amikor megláttam ki fog megvizsgálni: ahhoz a dokihoz kerültem, akinél Robi 3x járt, hogy borzasztóan köhög (lassan már 1 éve), és ő 3x küldte haza azzal, hogy nincs semmi baja anélkül, hogy belenézett volna a torkába!!! Vagy éppen ugyanennél a dokinál voltam akkor is, amikor fájt nagyon a derekam, és semmit nem mondott csak a fejét csóválta, hogy nem tudja mi lehet a baj...
Hát így mentem be a rendelőjébe, elsoroltam mi a helyzet, megmutattam a kullancs helyét: ő meg neten mutogatott nekem képet, hogy milyen a fertőzött csípés (áááá, ilyen nincs! komolyan azt gondolja, hogy még nem néztem utána én is a neten!!!) Annyit mondott, amit eddig is tudtam: a gond akkor van, ha piros folt jelentkezik, vagy belázasodok. Kár, hogy nem vagyok harciasabb, jobban kellett volna erőszakoskodnom a vérvételért...
Komolyan nem is tudom mire számítottam, hiszen eddig se számított sehol előnynek, hogy kismama vagyok: azt reméltem, hogy úgy, mint otthon, jobban odafigyelnek ránk. :((
Persze tudom, örülnöm kéne, hogy nincs baj, meg örülök is, csak mindig jön egy ilyen szituáció, és felforr az agyam!

Egy kicsit más: mióta kismama vagyok, nem mertem fürdeni, mindig csak tusolás. Hiszen  egy csomó helyen olvastam, hogy a meleg víz vérbőséget okoz, ezáltal vetélést okozhat. Na, múlt héten, szigorúan minden szabályt betartva megkíséreltem: vízhőmérő híján a digitális lázmérővel mértem le a víz hőfokát: 35.2! Na, ez tök jó, nem túl meleg! Kikészítve a könyv, a habfürdő a vízben illatozik, ültem is bele! És bírtam benne ülni kemény 5 percig (de lehet annyi se volt) Hááááát én egyszerűen vacogtam, annyira hideg volt az a víz! Hagytam is a fenébe a kísérletezést, vettem gyorsan egy forró tusolást! Pedig egyébként azt gondolom, hogy nem lenne a babának semmi baja, hiszen minden szervíz alatt kb 40 fokban dolgozom, minden nap! De én már csak ilyen paragép vagyok: hiába mondják, hogy napi 1 kávé nem árt, én csak koffeinmenteset iszom azóta, meg hogy mehet néha-néha 2 deci bor: hát én egy cseppet se! Így, magamat ismerve egy jó időre elbúcsúztam a fürdéstől...

És egy jó hír a végére: sikerült eladnunk az autónkat. Szívesen hazavittük volna Mo-ra, de hát ugye jobbkormányos, és otthon nem lenne túl biztonságos a közlekedés. Csak a helyi boltban raktuk ki a hirdetést, gondoltuk elsőnek megpróbáljuk ezt, aztán pár hét múlva meg mást. Meg se gondoltam, hogy rá 2 napra már nem lesz kocsink!!! Örülök persze, hogy ilyen hipp-hopp sikerült, ugyanakkor nagyon sajnálom is: nincs mit tagadni, elkényelmesedtünk, és hát itt a világ végén lakni nem egy leányálom kocsi nélkül: gyalog jó fél óra az út a városba, a taxi drága, a busz meg ritkán jár. Na, nem baj, mert már a tudat is olyan jó, hogy mindez azért történik, mert nemsokára: MEGYÜNK HAZAAAAA! :D

Félidősek vagyunk!

Sőőőt már azon is túl! Sokat nyávogok, hogy jajj, nem telik az idő, ezek szerint mégiscsak!!! HURRÁ!
Megvolt a 20. heti UH, amit kétszer is elvégeztek 1 hét eltéréssel, mert kisfiam szeret bújócskázni: már meg se lepődök, minden UH-on ezt csinálja! Szóval első alkalommal megnézték a belső szerveit, a végtagokat, a fejecskéjét viszont annyira takarta, hogy azt mondta a szonográfus próbáljuk meg 1 hétre rá ....hát legyen!
2 napja újra elmentünk: előtte való napokban megállás nélkül csak erről beszéltem Zéténynek: "légyszíves mutasd meg magad egy kicsit jobban, tudom, hogy nagyon nagyon makacs baba vagy, de most az egyszer légyszíves hallgass rám!" (legalábbis születésedig!:))
Felfeküdtem az ágyra, jött a meleg zselé, és Zéti ugyanolyan pozícióban, mint múlt héten....ennyit az anyai kérlelésemről... próbálkozott a doki egy ideig, majd kiküldött pisilni, és hozzá tette, hogy ha elvégeztem a dolgom ugrálgassak már egy kicsit, meg rázza a csípőm, hátha kimozdul a jól megszokott helyéről a fiacskám! Hűűűű, látnotok kellett volna, mit műveltem a mosdóban: ugrabugra, és olyan csípőrázás, amit Shakira is megirigyelne! :D :D De hatásos volt!!!!! És ez a lényeg! Szépen mindent megnéztek a pofiján is, lemérték a fejecskéjét, minden értéke korának tökéletesen megfelelő: most már a sokadik vizsgálat után jön ki az a dátum, hogy július 25. Az eredeti 28-hoz képest, 3 nap az eltérés! Tudom, hogy ez semmiség, de én már ennek is úúúúgy örülök! A 13-as szám a nagy kedvencünk a férjemmel, sok esemény kapcsolódik hozzá, így nem bánnám, ha július 13-án megérkezne....:)
Az UH-ról úgy jöttem ki, mint egy elvarázsolt szerelmes tini!!! ♥ Olyan kis tündérbogár volt Zéti, ahogy a kezét folyton a szájához emelte, meg tátogott (nyelhetett a magzatvízből), járt a lába folyton...jajj, úgy imádom! Már most teljesen szerelmes vagyok belé! Esténként úgy beindul, hogy végre végre APA is érezte a mozgását! Néha még szeret szívatni minket, és ha a kezem, vagy Robi keze a hasamhoz ér, akkor gyorsan abbahagyja....ahogy elveszem, újra beindul! :D De így is sikerült már elkapni egy-egy kisebb rúgást! Robi elképesztő sokat beszél a fiához: "Zéti ébresztőőő!"..." Ha majd kijössz, megnézzük együtt az összes Bud Spencer, Terence Hill filmet, oké?" ...szóval jól elvannak! :D:D

Az én közérzetem klasszisokkal jobb, mint pár hete. Az okát is tudom: végre büszkén mutogathatom a pocakom, mert most már külső szemmel is kismamis vagyok!!! Az pedig méginkább fokozza a jó kedvem, hogy egyre többet és többet érzem mocorogni: ezek még nem azok az erőteljes rúgások, de már az is eljön 1-2 héten belül!
A munka néha nagyon fárasztó, az a legnagyobb szerencsém, hogy nem egyben kell lehúznom a 8 órát, hanem 4-4-es felosztásban: így a 2 munka között általában lefekszem fél-1 órára aludni: nálam ez nagyon nagy szóóóó, soha nem voltam az a nappal alvó fajta.

A végére pedig jöjjön pár fotó:
Zéti profil (a második kicsit zajosabb kép, de azon meg látszik ahogy emeli a kezét! ♥)

Imádom a bögréket! Szép kis gyűjteményünk van már itt kinn Skóciában is: a legtöbb már eldobozolva várja a hazaköltözést. A lényeg: rátaláltam egy olyan édes kismamis bögrére, hogy nem tudtam otthagyni!

És egy kb. 1 héttel ezelőtti pocakfotó (frissebb nincs) 19+5 hetesen:

rucik Zétinek! :)

Amikor a kismamafelsőket festettem magamnak már akkor tudtam, hogy akarok ilyet csinálni babarucikban is! :) Jól lefoglaltam magam ezzel az elmúlt napokban, nagyon élveztem csinálni!
Vettem 6 egyszerű kis body-t, meg vettem ruhafestő filcet, plusz volt itthon ruhafestékem, az egyiket azzal festettem meg. Betűket egyszerűbb a filccel megírni, míg a festékkel jól lehet mintákat csinálni!

Ennyi kell hozzá: egyszínű body, ruhafestő filc, szemceruza a tervezéshez ...és az internetről lopott ötletek! ;)

És akkor itt vannak az elkészült kisruhák! 6 db-ot vettem, amiből már 5-öt megfestettem! :)

És a végére egy póóóózolás a ruhákkal! :):)