Sokszor hallottam már, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen ment a terhességem első 4 hónapja: nem voltak hányingerek, émelygés, hányás, szagundor, görcs vagy vérzés....minden ilyesmi elkerült. Úgy is mondhatnám, hogy tökéletes a várandósságom!
De amíg fizikailag nem visel meg, addig úgy érzem, hogy ezt duplán törlesztem lelkiekben. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire a padlón....:(:(
Mondogatom én a mantrát szinte minden nap: május, május, csak májusig kell itt kibírni!!! Sajnos ettől még nem telik gyorsabban az idő.
Az utóbbi napokban aztán végképp teljesen magamba vagyok fordulva: semmi mást nem csinálok, csak felkelek: megyek munkába (4 óra hossza) itthon vagyok, egész nap ülök a szobámban, aztán megint megyek a munkába az esti műszakba (megint 4 óra) ....a közte lévő időben meg ki se mozdulok a kis lyuk szobánkból. A facebook fórumos lányoknak már biztos meséltem, hogy itt úgy élünk, mint egy koliban: azaz van külön szobánk, de pl: nincs külön konyhánk, csak egy nagy közös. Én már annyira nem tudok itt senkit tolerálni, hogy nem vagyok hajlandó főzni, sőt lemenni kajálni se! Annyira senkivel nem akarok találkozni, pont elég annyi, amit a munkában együtt töltünk. Komolyan az egyetlen ember, akit most elviselek magam mellett az Robi....de őt se mindig! 2 naponta vannak akkora balhék, mint ha épp a világ akarna összeomolni.....:S:S Semmiségeken is kiakadok percek alatt, és úgy felhúzom magam, hogy nem tudok aludni. Aztán 2 óra alvás után mehetek dolgozni, ahol meg persze úgy érzem magam, mint a mosott f*s...és ez így megy már hosszú napok óta.
Lelkileg már egyátalán nem itt vagyok: robotként eljárok dolgozni, de mindig az az első, ahogy a szobába érek, hogy bekapcsolom a laptopot, és merülök is el a saját kis világomba: tervezem a babaszobát, meg az összes többit is a házunkba, mentem el az olyan oldalakat amik tetszenek, hasznosak lehetnek. Ezek adnak nekem erőt! Én elhiszem, hogy az itteni embereket hidegen hagyja az én állapotom....de néha akkor is olyan jól esne a kérdés: és hogy vagy? érzed már a babát? vagy mik a tervek jövőre?...de semmi. Ami fura, mert Robit meg mindig kérdezgetik a babával, a házzal kapcsolatban is. Robi szerint ez azért van, mert az elmúlt hónapokban olyan magas falakat "építettem" magam köré, hogy ezt látják mások is, ezért nem is kérdeznek.....
Annyira jó, hogy van a facebook zárt fóruma! Az ott lévő lányok el sem tudják képzelni, hogy mennyire sokat jelentenek nekem! Egy biztonságérzetet ad, hogy ott kiadhatom magamból azt ami nyomaszt, vagy éppen azt aminek örülök, mert tudom, hogy őket ÉRDEKLI! Robival is sokat beszélünk a babáról, na de ő csak férfi! Barátnőm meg nem abban az életszakaszban van, hogy annyira lázba hozza ez a téma, ami érthető persze, csak így meg érzem, hogy egyre nagyobb a távolság köztünk.
Én visszahúzódok a csigaházamba, tény, hogy nem keresem a társaságát, úgy ahogy senkiét sem....ő se jön, hogy velem mi újság, csak hallom néha vihorászni a folyosón, más munkatársakkal...
Hát ennyi! A túlélésre játszok. Nem akarok jópofizni, bájologni, reggeli közben mosolyogva cseverészni...csak tenni a dolgom, várni, hogy eljöjjön a 29.hét, amikor végre repülőre ülök, és itt hagyom végre ezt az utált életet, és belekezdünk egy sokkal sokkal boldogabba! Egyszerűen tudom, hogy az lesz! Annyira függök a családtól, és annyira érzem már a hiányukat, hogy most nem érzek félelmet se a jövőtől, pedig mondják páran: "megőrültetek? Mo-ra visszamenni? ott nem lesz annyi pénzetek, mint most"....ez így igaz! nem lesz ennyi! de lesz karácsony, és szilveszter, és nagy családi ebédek vasárnaponként, és biciklire pattanok és 10 perc alatt anyukámnál vagyok, és van jó idő, és napsütés, és nem érdekel, ha nem fogunk ennyit keresni, úgyis imádom a turikat....Ennyi!
2012. február 24., péntek
2012. február 21., kedd
simogat belülről- végre!!! :)
Már múlt héten is éreztem....de annyira halvány volt és csak egy pillanatig tartott, hogy nem voltam benne biztos, hogy Ő az! Pedig otthon a szonográfus mondta is, hogy mivel vékony vagyok, tuti, hogy a 18. hét előtt is érezhetem a babácskát! :)
17+3 naposan:
Tegnap aztán annyira mással össze nem hasonlítható érzés volt, hogy egyszerűen tudtam, hogy Ő az! Ültem a gép előtt, és éreztem, hogy belülről nagyon finoman végigsimít valami a hasfalamon. Legalábbis én ehhez tudnám leginkább hasonlítani! Nem pillangók, meg buborékok, ahogy sok helyen olvastam, hanem egy leheletfinom simogatás! ÚÚÚÚgy imádom! Nagyon vártam már ezt a fajta kommunikációt a babámmal! :):) Minden este beszélek hozzá, a doppler készülékkel is egyre viccesebb hangokat lehet hallani: nem csak a köldökzsinór-áramlását, illetve a szívhangját, hanem ahogy ficánkol! Hát egy kis tünemény! ♥
Most már csak hetek kérdése és egyre erősebb és erősebb lesz a ficánkolás! Végre elérkezek ahhoz a részhez, amit a legjobban várok a várandósság alatt: érezni, hogy rugdos, de még nincs olyan nagy, hogy zavarjon, éééés végre kerekedni fog a pocak is! Végre-végre!!!
Más: Robival megbeszéltük, hogy mivel innen májusba haza kell költözni (VÉGRE!!!!) így a nagyobb dolgokat egyértelműen nem vehetjük meg itt a babának, mert akkor még azt is haza kéne cipelni. Persze így is vannak apróságok, amiket már vettünk neki, mutatok belőle néhányat:
A fekete-fehét csíkos ruci a kedvencem belőle! :) Annyira picike, hogy ha olyan hosszú baba lesz, mint én voltam (59 centivel születtem- amire azért elég nagy az esély) akkor sajnos egyátalán nem lesz jó rá! De én azért reménykedek, annyira édes!!!! ♥
Na és a kiscipők: nővérem figyelmeztetett, hogy ha babácskám százlábúként jönne világra, akkor is lenne elég kiscipője, ő 2 éve olyan sokat vett a kisfiának. De ezeket nem bírtam otthagyni: a 3-at együtt árulták, és kemény 0.99 p-ért (300 Ft-ért vettem az ebay-en! :))
Az utóbbi időben annyira csak a baba körül forog minden (és persze ez így is helyes), hogy magammal egyátalán nem foglalkoztam! Aztán rájöttem, hogy nincs egy kényelmes nadrágom, és a bőröm is kezdi erőteljesen érezni a változásokat: feszül, viszket, és az eddig használt testápolóm mit sem ér!
Ezért egy kicsit magamra is költöttem:
Szintén ebay: H&M-es kismamafarmer, postával együtt kb 1500 Ft volt! :) Egyenes szárú, egyátalán nem kopott, nagyon nagyon tetszik!!! Persze a hasrésznél még bele kell nőnöm, most még viccesen buggyosan áll! :)
Illetve vettem egy kifejezetten kismamáknak gyártott Aventes csomagot: van benne lábkrém, testápoló, tusfürdő, és olaj! Hogy mennyire fog beválni, még nem tudom, mindenesetre az illata nagyon jó!
És amire hetek óta vadászok, az egy Isabella Oliver kismamafelső! Isabella Oliver hivatalos oldala
Újonnan elég horribilis az áruk, szerencsére ebay-en elég sokat találtam, már csak le kéne egyre csapni: sajnos sokan vannak így vele, így rendesen harc folyik a licit utolsó másodperceiben, eddig nem sikerült nyernem, de egyszer akkor is lesz egy ilyenem:
17+3 naposan:
Tegnap aztán annyira mással össze nem hasonlítható érzés volt, hogy egyszerűen tudtam, hogy Ő az! Ültem a gép előtt, és éreztem, hogy belülről nagyon finoman végigsimít valami a hasfalamon. Legalábbis én ehhez tudnám leginkább hasonlítani! Nem pillangók, meg buborékok, ahogy sok helyen olvastam, hanem egy leheletfinom simogatás! ÚÚÚÚgy imádom! Nagyon vártam már ezt a fajta kommunikációt a babámmal! :):) Minden este beszélek hozzá, a doppler készülékkel is egyre viccesebb hangokat lehet hallani: nem csak a köldökzsinór-áramlását, illetve a szívhangját, hanem ahogy ficánkol! Hát egy kis tünemény! ♥
Most már csak hetek kérdése és egyre erősebb és erősebb lesz a ficánkolás! Végre elérkezek ahhoz a részhez, amit a legjobban várok a várandósság alatt: érezni, hogy rugdos, de még nincs olyan nagy, hogy zavarjon, éééés végre kerekedni fog a pocak is! Végre-végre!!!
Más: Robival megbeszéltük, hogy mivel innen májusba haza kell költözni (VÉGRE!!!!) így a nagyobb dolgokat egyértelműen nem vehetjük meg itt a babának, mert akkor még azt is haza kéne cipelni. Persze így is vannak apróságok, amiket már vettünk neki, mutatok belőle néhányat:
A fekete-fehét csíkos ruci a kedvencem belőle! :) Annyira picike, hogy ha olyan hosszú baba lesz, mint én voltam (59 centivel születtem- amire azért elég nagy az esély) akkor sajnos egyátalán nem lesz jó rá! De én azért reménykedek, annyira édes!!!! ♥
Na és a kiscipők: nővérem figyelmeztetett, hogy ha babácskám százlábúként jönne világra, akkor is lenne elég kiscipője, ő 2 éve olyan sokat vett a kisfiának. De ezeket nem bírtam otthagyni: a 3-at együtt árulták, és kemény 0.99 p-ért (300 Ft-ért vettem az ebay-en! :))
Az utóbbi időben annyira csak a baba körül forog minden (és persze ez így is helyes), hogy magammal egyátalán nem foglalkoztam! Aztán rájöttem, hogy nincs egy kényelmes nadrágom, és a bőröm is kezdi erőteljesen érezni a változásokat: feszül, viszket, és az eddig használt testápolóm mit sem ér!
Ezért egy kicsit magamra is költöttem:
Szintén ebay: H&M-es kismamafarmer, postával együtt kb 1500 Ft volt! :) Egyenes szárú, egyátalán nem kopott, nagyon nagyon tetszik!!! Persze a hasrésznél még bele kell nőnöm, most még viccesen buggyosan áll! :)
Újonnan elég horribilis az áruk, szerencsére ebay-en elég sokat találtam, már csak le kéne egyre csapni: sajnos sokan vannak így vele, így rendesen harc folyik a licit utolsó másodperceiben, eddig nem sikerült nyernem, de egyszer akkor is lesz egy ilyenem:
2012. február 15., szerda
névdilemma
Jajj, de nagy bajban vagyunk a névválasztást illetően! :) És ami a legdurvább, hogy még csak nem is mi ketten vitázunk erről!....na, de inkább kezdem az elejéről!
Ugye volt nekem egy gyönyörű kislány nevem évek óta: Kamilla! ♥ Robinak is tetszett, nem volt vele probléma, nem is gondolkodtam fiúnevekben! Persze miért is lenne ilyene egyszerű!!! Pocaklakóm naná, hogy kukis, így sűrű töprengésbe kezdtünk, hogyan is nevezhetnénk pici fiunkat! Ami vicces a dologban, hogy a következő 3 lányomnak tudnám a nevét, olyan szépek vannak, de fiúúú! Hát igazi bajban vagyok!
Amióta az eszemet tudom, egyetlen fiú név tetszett mindig is...úgy ahogy a 2 nővéremnek is! Az ÁGOSTON! A mai napig oda vagyok érte, szerintem gyönyörű név, olyan szépen csengő! Aztán persze, aki kapja, marja alapon, az Ágoston név azé lett, aki hamarabb szült! :) Így nyert az én idősebbik nővérem, és az ő gyönyörű Ágoston fiacskája! :) Szóval az egyetlen nekem tetsző név kilőve...
Aztán elkezdtünk foglalkozni Robi vezetéknevével, mert ugye nem egy átlagos név, mint a Tóth, vagy Kovács, vagy Nagy....amihez aztán minden illik! Zana! Ehhez kerestük a megfelelőt! Sógornőm Zana Zita! A 2 "Z" betű olyan szépen összecseng, hogy először rögtön a "Z" betűs nevek között keresgéltünk.
1. Zana Zoltán- kilőve, mert 1. nekem túl hagyományos, 2. tudnivaló, hogy Ganxsta Zolee, is Zana Zoli, és nem akarom, hogy a fiamat "kisGanxsta"-zák
2. Zalán- annyira felkapott manapság, hogy ezért nem tetszik (na meg mert Rubint Rékáéknak is úgy hívják)
3. Zétény- egy jó ideig fel sem merült bennem a Zétény név, de kb. 1 éve megszületett Ágnes barátném unokaöccse, aki Zéti! És Ági olyan sokat beszél róla, és emlegeti a Zétény nevet, hogy megtetszett! :)
Na, de erre jött a család! Az UH után, ahol kiderült, hogy kisfiú, épp kajálni voltunk,amikor anyukám feltette a kérdést:
- És? Gondolkodtatok már nevekben?
- Igen, egyelőre a Zétény tetszik a legjobban!
- Mi? Ne máááár! Az meg milyen név!
- Az egy igenis szép név, meg amúgy ő az én gyerekem lesz, hagy döntsünk róla mi!
- Miért nem kapja az apja nevét?
-(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ez csak gondolatban)- Anya! Nyugodtan szülhetsz még egy gyereket, akinek majd te adsz nevet!
Téma lezárva, eszünk tovább. Pár perc múlva anyukám:
- És a Zalán? Az mégis csak szebb!
- OKÉ ANYA! Mit szólsz a Botondhoz? Az is a tarsolyban van!
- Hát az már sokkal szebb!.....
Na tessék! Van egy név, aki apának és anyának tetszik...de mamának nem, emiatt anya rosszul érzi magát, merthogy egy név miatt, mama majd hogy fog viszonyulni az unokájához! Pedig hülyeség! Mert ha Kisgombócnak akarjuk keresztelni, akkor is szeretni fogja mama meg szülők meg mindenki! És kár ezen vitázni, de ez van! Most azon nyűglődök, hogy változtassak azért nevet, mert anyukámnak nem tetszik egy olyanra, ami szép-szép....de nem az igazi! Vagy maradjon a Zétény, mert ha anyum meglátja az unokáját úgyis elolvad, és nem érdekli a név! :D
Ja, és akkor ezt Robi családjával még nem zongoráztuk végig....
A végére jöjjön egy fotó a már a bejegyzésben is emlegetett "nagyon-tetszik" névről, és a tulajdonosáról! :)
( az egyik) Unokaöcsi: Juhász Ágoston! ♥
Ugye volt nekem egy gyönyörű kislány nevem évek óta: Kamilla! ♥ Robinak is tetszett, nem volt vele probléma, nem is gondolkodtam fiúnevekben! Persze miért is lenne ilyene egyszerű!!! Pocaklakóm naná, hogy kukis, így sűrű töprengésbe kezdtünk, hogyan is nevezhetnénk pici fiunkat! Ami vicces a dologban, hogy a következő 3 lányomnak tudnám a nevét, olyan szépek vannak, de fiúúú! Hát igazi bajban vagyok!
Amióta az eszemet tudom, egyetlen fiú név tetszett mindig is...úgy ahogy a 2 nővéremnek is! Az ÁGOSTON! A mai napig oda vagyok érte, szerintem gyönyörű név, olyan szépen csengő! Aztán persze, aki kapja, marja alapon, az Ágoston név azé lett, aki hamarabb szült! :) Így nyert az én idősebbik nővérem, és az ő gyönyörű Ágoston fiacskája! :) Szóval az egyetlen nekem tetsző név kilőve...
Aztán elkezdtünk foglalkozni Robi vezetéknevével, mert ugye nem egy átlagos név, mint a Tóth, vagy Kovács, vagy Nagy....amihez aztán minden illik! Zana! Ehhez kerestük a megfelelőt! Sógornőm Zana Zita! A 2 "Z" betű olyan szépen összecseng, hogy először rögtön a "Z" betűs nevek között keresgéltünk.
1. Zana Zoltán- kilőve, mert 1. nekem túl hagyományos, 2. tudnivaló, hogy Ganxsta Zolee, is Zana Zoli, és nem akarom, hogy a fiamat "kisGanxsta"-zák
2. Zalán- annyira felkapott manapság, hogy ezért nem tetszik (na meg mert Rubint Rékáéknak is úgy hívják)
3. Zétény- egy jó ideig fel sem merült bennem a Zétény név, de kb. 1 éve megszületett Ágnes barátném unokaöccse, aki Zéti! És Ági olyan sokat beszél róla, és emlegeti a Zétény nevet, hogy megtetszett! :)
Na, de erre jött a család! Az UH után, ahol kiderült, hogy kisfiú, épp kajálni voltunk,amikor anyukám feltette a kérdést:
- És? Gondolkodtatok már nevekben?
- Igen, egyelőre a Zétény tetszik a legjobban!
- Mi? Ne máááár! Az meg milyen név!
- Az egy igenis szép név, meg amúgy ő az én gyerekem lesz, hagy döntsünk róla mi!
- Miért nem kapja az apja nevét?
-(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ez csak gondolatban)- Anya! Nyugodtan szülhetsz még egy gyereket, akinek majd te adsz nevet!
Téma lezárva, eszünk tovább. Pár perc múlva anyukám:
- És a Zalán? Az mégis csak szebb!
- OKÉ ANYA! Mit szólsz a Botondhoz? Az is a tarsolyban van!
- Hát az már sokkal szebb!.....
Na tessék! Van egy név, aki apának és anyának tetszik...de mamának nem, emiatt anya rosszul érzi magát, merthogy egy név miatt, mama majd hogy fog viszonyulni az unokájához! Pedig hülyeség! Mert ha Kisgombócnak akarjuk keresztelni, akkor is szeretni fogja mama meg szülők meg mindenki! És kár ezen vitázni, de ez van! Most azon nyűglődök, hogy változtassak azért nevet, mert anyukámnak nem tetszik egy olyanra, ami szép-szép....de nem az igazi! Vagy maradjon a Zétény, mert ha anyum meglátja az unokáját úgyis elolvad, és nem érdekli a név! :D
Ja, és akkor ezt Robi családjával még nem zongoráztuk végig....
A végére jöjjön egy fotó a már a bejegyzésben is emlegetett "nagyon-tetszik" névről, és a tulajdonosáról! :)
( az egyik) Unokaöcsi: Juhász Ágoston! ♥
2012. február 13., hétfő
Otthon egy picikét....
Megvívtam a csatákat az elmúlt hetekben a főnökséggel, hogy engedjenek haza pár napra...azaz a mai napig "háborúzunk" mert a főnököm azóta is bunkó és flegma velem, amióta visszajöttem, de most már eljutottam arra a szintre, hogy nem ér annyit az egész, hogy ezen felidegesítsem magam. A babám és az én egészségem ettől sokkal fontosabb, arról nem is beszélve, hogy az epilepszia legfőbb ellensége a stressz. És, mint valami bűvös varázsmondatot, úgy mondogatom mgamaban, hogy májusig MÁR FÉL LÁBBAL IS KIBÍROM itt!
Szerencsére több 10 éve írok naplót, így a segítségével meg tudom írni az elmúlt napok eseményeit.
Febr.5.- vasárnap: utálok egyedül utazni, akkor meg főleg, ha egész napos útról van szó, rengeteg átszállással, és olyan számomra ismeretlen helyekkel, ahol előtte még sose jártam. Ági szépen elmondta nekem, hogy hol is találom a reptéri buszjáratot Edinburgh belvárosában. Nekem sikerült eltévednem, 1 órán át keresgéltem mindenfelé, és 3 ember segítségével nagyon nehezen kideríteni, honnan is indul a busz! :S:S Szóval így indultam neki, a szabimnak. :) A +7 fokból elég durva volt leszállni a -16 fokba, de végre Mo-on voltam! Be a transzferbe, és este 10 felé haza is értem. (Fort Williamből reggel fél 8-kor indultam el! -Nem rossz!!!)
Febr. 6.- hétfőn: reggel a védőnőnél kezdtem, legalább 2 órát voltam nála: átbeszéltük a köv. napokat, lett végre kiskönyvem, meghallgatuk a babuci szívhangját, igaz nekem ez már nem volt annyira újdonság, hisz itthon is 2 naponta hallgatom. :) Adott beutalót vérvételre, EKG-ra...ilyesmik. A nap további részében kötelező programom nem volt, így csak és kizárólag a családdal voltam.
Febr. 7.- kedd: ismét célzott pisi az üvegbe (már nagyon megy, olyan gyakran kell adnom :D) és indultunk anyuval a vérvételre! Felkészítettek, hogy brutál lesz, rengeteg emberrel, a fél napunkat ott fogjuk tölteni! Szerencsére nem így lett, 1 óra alatt végeztünk! A vérvétel maga elég brutál volt, mert nekem béna a karom és soha nem találják a vénám. :S Sűrű bocsánatkérés közepette 3x szúrtak meg, mire a várt mennyiség lejött. Aztán anya engedélyével megittam egy tejszínhabos kávét ("ugyan Mazsi, ne féltsd annyira azt a babát, én mindhármotoknál ittam napi egyet, és nézd meg, hogy milyen szépek lettetek! " :))
A nap további része szintén a családé volt: unokaöcsémre vigyáztam, kiélveztem, hogy anyukám főztjét ehetem, hatalmas felfedezéseket tettem a szobámban: "hűűűű, tényleg nekem ilyen ruhám/cipőm is van, de jóóóó!" :)
Febr. 8.- szerda: a legsűrűbb napom volt. A háziorvosnál kezdtem, aki megcsinálta az EKG vizsgálatot, megbeszéltük mi legyen az epilepsziával: mindenképp fel kell keresenem a neurológust, mert akár szülés közben is jöhet roham (de tuti....:S) és kell egy alapos kivizsgálás. Erre majd csak májusban kerül sor, az idő rövidsége miatt. Ha addig bármi baj lenne (de nem lesz!!!!) akkor majd ellátnak az itteni orvosok, hiszen tudnak erről a betegségemről. Aztán át a védőnőhöz, átírta a vérvételem eredményeit a kiskönyvbe: hihietelen, de vashiányom van! Pedig szedem a vasat már egy ideje! Most felírtak más fajtát, meg még egy csomó más vitamint is. Elmentem ezeket kiváltani a falunkban lévő gyógyszertárba, és elképesztő gyorsan terjednek a hírek a falunkban: már gratuláltak a házhoz is, meg a babához is!! :):)
Délutáni program volt Miskolc, ahol először babalátogatóba mentünk az egyik nagyon jó barátnőmhöz: december elején született meg a tüneményes kislánya! Jó volt nagyon babázni egyet!! ♥ Na, és persze mi más lehetett volna a beszédtéma, ha nem a terhesség, a kismamaság, a szülés. Megbeszéltük, hogy jövő nyáron elmegyünk úgy nyaralni, hogy Kinga+férj+kislányuk, Melinda (nővérem) + férj+ 2 kisfiú, Én + Robi + kisfiunk! Jujj, de soká lesz még, és jujj, de várom! :)
Néhány fotó Bogi- babáról:
Készítettem neki pelenkatortát! :)
Túl sokat nem tudtunk ott időzni, 3-ra volt időponton a nőgyógyászhoz. Kicsi csúszással, fél 4 körül jutottam be hozzá: ugye a helyzetem elég speciális, mert a 16. héten látott először, aztán meg csak a 30-on fog! De mindent szépen elsoroltam neki (és hát azt se tagadtam, hogy az egyedüli, ami még Skóciában tart, az a támogatás, amit a cégtől kapok) Azt mondta megérti, és elvállal, annyiban maradtunk, hogy májusban, ahogy hazamentem jelentkezek nála. Nagyon alapos vizsgálatot csinált (rákszűréssel együtt). Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ráadásul a nemét is simán megmondja, nem mentem volna 4D-re: mert akkor meg olyan lehetetlen pozícióban feküdt a baba, hogy alig lehetett kivenni belőle valamit: legalábbis akkor amikor 4D-re váltott. A dokit még csak nem is kérdeztem, már mondta, hogy ő bizony kisfiú, és mutogatta, hogy mit kell(ene) látnom. :) Én nem láttam, de hiszek neki! :D Ahogy tovább vizsgálgatta a babát még legalább 3x megjegyezte, hogy tuti kukis! Fura, mert a káposzta-teszt után annyira tudtam, vagy legalábbis számítottam erre az eredményre, hogy egyátalán nem esett rosszul hallani (pedig ugye kislányt szerettem volna). Annyira jó volt látni, ahogy ficánkolt, nyújtogatta azt a csöppnyi lábait! Jajj, nagyon jó volt! Ahogy kijöttem a dokitól, mondtam is anyuéknak a hírt: nővérem csak vigyorgott, és mondta, hogy milyen jó kis haverja lesz az ő Áronjának, hiszen kb fél év lesz közöttük! Anyukám nagyon várta a kislányt, így szemmel láthatólag csalódott volt, és csak azt hajtogatta, hogy majd kiderül a neme, ha megszületik! :)
Aztán egy extra gyors ebéd (vagy vacsora) egy kínai kajáldában, és már száguldottunk is tovább a 4D-re. Na, ez a száguldottunk azért egy enyhe túlzás, hiszen nővérem a 9. hónapban már inkább csak vonszolja magát! :) Felajánlottam neki, hogy nyugodtan feküdjön le a földre, és én majd elgurigatom ahová kell! :D:D De nem élt a lehetőséggel! :)
Aztán jött a 4D, ahol még csokival is etettek, hátha kicsit pozíciót vált az én kisfiam, de ahogy azt már megszokhattam az előző UH-okból, ő ettől sokkal-sokkal makacsabb! (nővérem gyorsan meg is jegyezte, na, ez a gyerek rád ütött) Nézegette, méregette a szonográsfus, mutogatta mi micsoda, aztán megkérdezte, hogy mit szeretnék, mi legyen a lába között? Persze nem mondtam el neki, hogy már tudom, így csak azt válaszoltam, hogy én kislányt, míg apukája kisfiút szeretne jobban! És akkor annyit válaszolt, hogy higyje el, nagyon fog örölni a kisfiúnak is! Anyu persze rákérdezett: Ez biztos? Annyit válaszolt a szonográfus, ő csak akkor mondja meg a nemét, ha 100%-ig biztos benne! Van áááám fotóm is róla, igaz nagyon kis vékonyka, és nincs még babás arcocskája sem, de én így is imádom!
Szóval bemutatom nektek Zana Zétényt (vagy Botondot...ez még képlékeny! :D) - az arca elé emelte a vékony kis karját, és felhúzta a lábait.
Kaptam videót is, azóta persze már megmutattam a büszke apukának is!
Nagyon nagy vonalakban így telt az otthoni pár napom: fárasztó volt, de mégis annyira jóóóó! Sokkal nyugodtabb vagyok, és egyelőre úgy érzem, most már nem lehet semmit baj, és kibírom itt májusig!
Jajj, és még valami! A Pocakosnaplót lapozgatva láttam, hogy kér kismamafotót a 16. hét körül. Így hát csinálta ma délelőtt egyet, de hát majd sírva fakadok, hogy mennyire semmit nem látni! :( A 12. héten ugyanilyen pocakfotót csináltam! Ráadásul visszakerestem Anita blogjában a fotókat, és neki a 14. héten olyan szépen látszódott, a 16-on meg aztán végképp! Egy kívülálló biztos nem mondja rám, hogy kismama vagyok, pedig olyan jó lenne már büszkélkedni a gömbölyödő pocakkal! Fej nélküli fotót kaptok, mert a fejem most vállalhatatlan! :)
16 + 3:
(Robi levetette velem a lila felsőt, mert szerinte így sokkal látványosabb...hát nem tudom.)
Szerencsére több 10 éve írok naplót, így a segítségével meg tudom írni az elmúlt napok eseményeit.
Febr.5.- vasárnap: utálok egyedül utazni, akkor meg főleg, ha egész napos útról van szó, rengeteg átszállással, és olyan számomra ismeretlen helyekkel, ahol előtte még sose jártam. Ági szépen elmondta nekem, hogy hol is találom a reptéri buszjáratot Edinburgh belvárosában. Nekem sikerült eltévednem, 1 órán át keresgéltem mindenfelé, és 3 ember segítségével nagyon nehezen kideríteni, honnan is indul a busz! :S:S Szóval így indultam neki, a szabimnak. :) A +7 fokból elég durva volt leszállni a -16 fokba, de végre Mo-on voltam! Be a transzferbe, és este 10 felé haza is értem. (Fort Williamből reggel fél 8-kor indultam el! -Nem rossz!!!)
Febr. 6.- hétfőn: reggel a védőnőnél kezdtem, legalább 2 órát voltam nála: átbeszéltük a köv. napokat, lett végre kiskönyvem, meghallgatuk a babuci szívhangját, igaz nekem ez már nem volt annyira újdonság, hisz itthon is 2 naponta hallgatom. :) Adott beutalót vérvételre, EKG-ra...ilyesmik. A nap további részében kötelező programom nem volt, így csak és kizárólag a családdal voltam.
Febr. 7.- kedd: ismét célzott pisi az üvegbe (már nagyon megy, olyan gyakran kell adnom :D) és indultunk anyuval a vérvételre! Felkészítettek, hogy brutál lesz, rengeteg emberrel, a fél napunkat ott fogjuk tölteni! Szerencsére nem így lett, 1 óra alatt végeztünk! A vérvétel maga elég brutál volt, mert nekem béna a karom és soha nem találják a vénám. :S Sűrű bocsánatkérés közepette 3x szúrtak meg, mire a várt mennyiség lejött. Aztán anya engedélyével megittam egy tejszínhabos kávét ("ugyan Mazsi, ne féltsd annyira azt a babát, én mindhármotoknál ittam napi egyet, és nézd meg, hogy milyen szépek lettetek! " :))
A nap további része szintén a családé volt: unokaöcsémre vigyáztam, kiélveztem, hogy anyukám főztjét ehetem, hatalmas felfedezéseket tettem a szobámban: "hűűűű, tényleg nekem ilyen ruhám/cipőm is van, de jóóóó!" :)
Febr. 8.- szerda: a legsűrűbb napom volt. A háziorvosnál kezdtem, aki megcsinálta az EKG vizsgálatot, megbeszéltük mi legyen az epilepsziával: mindenképp fel kell keresenem a neurológust, mert akár szülés közben is jöhet roham (de tuti....:S) és kell egy alapos kivizsgálás. Erre majd csak májusban kerül sor, az idő rövidsége miatt. Ha addig bármi baj lenne (de nem lesz!!!!) akkor majd ellátnak az itteni orvosok, hiszen tudnak erről a betegségemről. Aztán át a védőnőhöz, átírta a vérvételem eredményeit a kiskönyvbe: hihietelen, de vashiányom van! Pedig szedem a vasat már egy ideje! Most felírtak más fajtát, meg még egy csomó más vitamint is. Elmentem ezeket kiváltani a falunkban lévő gyógyszertárba, és elképesztő gyorsan terjednek a hírek a falunkban: már gratuláltak a házhoz is, meg a babához is!! :):)
Délutáni program volt Miskolc, ahol először babalátogatóba mentünk az egyik nagyon jó barátnőmhöz: december elején született meg a tüneményes kislánya! Jó volt nagyon babázni egyet!! ♥ Na, és persze mi más lehetett volna a beszédtéma, ha nem a terhesség, a kismamaság, a szülés. Megbeszéltük, hogy jövő nyáron elmegyünk úgy nyaralni, hogy Kinga+férj+kislányuk, Melinda (nővérem) + férj+ 2 kisfiú, Én + Robi + kisfiunk! Jujj, de soká lesz még, és jujj, de várom! :)
Néhány fotó Bogi- babáról:
Aztán egy extra gyors ebéd (vagy vacsora) egy kínai kajáldában, és már száguldottunk is tovább a 4D-re. Na, ez a száguldottunk azért egy enyhe túlzás, hiszen nővérem a 9. hónapban már inkább csak vonszolja magát! :) Felajánlottam neki, hogy nyugodtan feküdjön le a földre, és én majd elgurigatom ahová kell! :D:D De nem élt a lehetőséggel! :)
Aztán jött a 4D, ahol még csokival is etettek, hátha kicsit pozíciót vált az én kisfiam, de ahogy azt már megszokhattam az előző UH-okból, ő ettől sokkal-sokkal makacsabb! (nővérem gyorsan meg is jegyezte, na, ez a gyerek rád ütött) Nézegette, méregette a szonográsfus, mutogatta mi micsoda, aztán megkérdezte, hogy mit szeretnék, mi legyen a lába között? Persze nem mondtam el neki, hogy már tudom, így csak azt válaszoltam, hogy én kislányt, míg apukája kisfiút szeretne jobban! És akkor annyit válaszolt, hogy higyje el, nagyon fog örölni a kisfiúnak is! Anyu persze rákérdezett: Ez biztos? Annyit válaszolt a szonográfus, ő csak akkor mondja meg a nemét, ha 100%-ig biztos benne! Van áááám fotóm is róla, igaz nagyon kis vékonyka, és nincs még babás arcocskája sem, de én így is imádom!
Szóval bemutatom nektek Zana Zétényt (vagy Botondot...ez még képlékeny! :D) - az arca elé emelte a vékony kis karját, és felhúzta a lábait.
Nagyon nagy vonalakban így telt az otthoni pár napom: fárasztó volt, de mégis annyira jóóóó! Sokkal nyugodtabb vagyok, és egyelőre úgy érzem, most már nem lehet semmit baj, és kibírom itt májusig!
Jajj, és még valami! A Pocakosnaplót lapozgatva láttam, hogy kér kismamafotót a 16. hét körül. Így hát csinálta ma délelőtt egyet, de hát majd sírva fakadok, hogy mennyire semmit nem látni! :( A 12. héten ugyanilyen pocakfotót csináltam! Ráadásul visszakerestem Anita blogjában a fotókat, és neki a 14. héten olyan szépen látszódott, a 16-on meg aztán végképp! Egy kívülálló biztos nem mondja rám, hogy kismama vagyok, pedig olyan jó lenne már büszkélkedni a gömbölyödő pocakkal! Fej nélküli fotót kaptok, mert a fejem most vállalhatatlan! :)
16 + 3:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)