13 + 5 babácskám szívhangja ♥

13+4

Le vagyok törve, mint a bili füle.....nagyon-nagyon.
Mintha éreztem volna, hogy nem úgy fognak menni a dolgok, ahogyan én azt szeretném...egész nap letört, és nyomott hangulatban voltam, ahelyett, hogy izgatottan vártam volna az újabb UH-ot. Magamat se értettem.
Robival a kórházba vezető úton sikerült összevesznem, persze a vizsgálóban már az ő kezét szorongatva feküdtem.

Nem volt senki előttünk, nem kellett várakozni, mehettem rögtön. Felfeküdtem, megcsodáltam pici babámat, aztán vártunk....és vártunk...és vártunk...20 percig nézegette a nő a babámat, hogy ugyan úgy fekszik-e már, hogy le tudja mérni a tarkóredőt. Én mozdulni se mertem, mert a múltkori alkalommal mindenért rám szólt: "Ne emelgesse a fejét!" "Ne úgy tegye a karját!"....
De úgy látszik az én gyermekem nem egy egyszerű eset. Ja, és már most rám hasonlít: azaz ugyanúgy szeret aludni, mint én! Fal felé befordulva (jelen esetben anyába befordulva), tipikusan a "mindenkihagyjonbékén" pózban....ami a mi esetünkben nagyon nem volt jó. :(
20 perc után a nő annyit mondott: menjek sétálgassak, lépcsőzzek, aztán 5 perc után újra megpróbálja...5 perc után újra vissza: akkor már annyira kellett pisilnem, hogy UH-os készülék feje igencsak kellemetlen volt = nagyon közel voltam hozzá, hogy bepisiljek.
Várt eredmény,megfelelő pózt most sem sikerült elkapni....Oké, menjek pisilni, aztán megint vissza...HÁTHA!
Egész pisilés alatt beszélgettem a babámhoz, hogy ne hozza anyucira a frászt, és elfogadom, ha olyan makacs lesz, mint az anyja, most egy kicsit engedjen...de anyai könyörgésem mit sem ért....harmadjára se lettünk okosabbak. A nő folyamatosan csak a fejét csóválta, engem pedig a sírás kerülgetett.:(

Vizsgálat után beszéltünk a midwife-al, mi ilyenkor a teendő, annyit mondott, hogy a 15-16. héten lesz vérvétel, és abból 75%-os bizonyosággal szűrhető a Down-kór. Helyesebben megkérdezte, hogy akarom-e ezt az opciót? Hát a pofám leszakadt! Egy ilyen fontos vizsgálatnál! És ha azt mondom nem kösziiii, akkor hagyják annyiban a dolgot?!

Mondani se kell, ahogy kiléptünk a kórházból már hullottak is a krokodilkönnyeim, teljesen vígasztalhatatlan voltam.
Robi próbált nyugtatni, kevés sikerrel. Itthon folytattam a sírást, mellette szidtam az egész angol egészségügyet, és egyszerűen úgy éreztem, hogy felrobbanok tehetetlenségemben! Nekem már azt is fura volt hallani, hogy nem tudják megmérni! Olyan sok kisbaba van a környezetemben, és egyszerűen ilyenről még nem is hallottam! De nem is ez bosszantott leginkább! Hanem az, ahogyan az egészhez itt hozzáállnak: én elhiszem, hogy a várandósság nem betegség, de attól még kicsit jobban is odafigyelhetnének a kismamákra. Otthon a 12 hetes UH nem csak annyiról szól, hogy megmérik az ülőmagasságot!!! Fejkörfogat, combcsont, orrcsont látható-e...mindenfélét megmérnek, figyelik, hogy van-e magzatvíz a gyomrában, minden szerve megfelelően működik-e...amiről aztán persze papírt is kapsz! De itt! A nő elmondta nekem, hogy a baba most 8 centi (a CRL) és hogy a mért adat alapján kereken 14 hetes vagyok, szülés várható időpontja: 2012. 07. 24. És ennyi! De ezekről se kaptam papírt, pedig kifejezetten kértem, mert le kell adnom a főnökömnek! Annyival leráztak majd megírják a következő alkalommal. (A múltkor is ezzel a szöveggel hárítottak....)

Szóval itthon a több órányi sírás után összeszedtem magam és felhívtam mindkét nővéremet (ha anyukámmal beszéltem volna megintcsak nem bírtam volna zokogás nélkül, úgyhogy meg se kíséreltem) Szerencsére nővéreim azért meg tudtak kicsit nyugtatni: mindketten azt mondták repüljek haza 1 hétre, mert jót fog tenni!
1. el tudok menni ahhoz a szonográfushoz, akihez nővérem is jár, és akit az egekig magasztalt, hogy mennyire jó szakember és nem mellesleg nagyon kedves a pácienseivel. Valószínűleg már ő sem tudja lemérni, hiszen akkor jócskán túl leszek a 14. héten is, de nekem az is elég ha mindent szépen elmagyaráz, megmutat, tuti kicsit meg tudna nyugtatni.
2. persze elmennék 4D-s UH-ra is, mivel otthon jóval olcsóbb, mint itt kint, és remélhetőleg már a nemét is meg tudnák nekem mondani.
3. megnézném a házunkat, mert eddig csak fotókon meg videón láttam :)
4. CSALÁD! fél éve nem találkoztam velük :(:(

Szóval összeszedem minden bátorságom, és megkeresem a főnököm, hogy elengedne-e fizetetlen szabadságra. Nagyon reménykedek a pozitív válaszban!

12 hetes UH

Hajnali 5 óta vagyok ma ébren: meg se lepődöm persze, mert minden nagy dolog előtt izgatott vagyok, és nem bírok aludni.
A koffeinmentes tejes kávé még lecsúszott a torkomon, de enni már nem bírtam, annyira izgultam a vizsgálat miatt. Aztán meg olyan sokára értünk haza, hogy már kopogott a szemem az éhségtől.
De a lényeg: az én kicsi babámat dec. közepén láttam először és utoljára: nagyon nagyon vártam már a mai napot, hogy újra láthassam! ♥ Egyszerűen hihetetlen, hogy jár keze-lába és én semmit nem érzek ebből! Na, először nem mozgott, éppen alukált, ráadásul olyan pozícióban, hogy a hátát mutatta nekünk. Így viszont nem lehetett lemérni a tarkóredőt. :( Próbálta az Uh-os nő ébresztgetni, mocorgott is egy keveset, de nem helyezkedett úgy, hogy nekünk jó legyen. Pedig még elmentem pisilni is, hátha segít, de semmi. Így abban maradtunk, hogy jövő héten kedden megint megyek, és megpróbáljuk megint. Na, nem baj, legalább nem kell várnom a 20. hétig, hogy újra láthassam! :)
Itt van 3 fotó, ami szinte ugyanolyan, de azért felteszem. :) (nagyon jól lehet látni a gerincét, és így azt is, hogy el van fordulva tőlünk :))

fiú vagy lány???

Az utóbbi időben teljesen megszállott vagyok! :D Az összes létező módszerrel próbálom kideríteni pocaklakóm nemét! Meg se gondoltam, hogy ilyen sok variációt fogok találni!

1. Kínai fogamzásnaptár: a nővérem az élő példa előttem, hogy mennyire megbízhatatlan ez a teszt, (február végén a teszt szerint kislány kéne, hogy érkezzen, pedig nagyon is fiú :))  de azért kipróbáltam. Kitöltöttem, amit kellett, és az eredmény: kislány

2. Még egy "tudományos" módszer, az ingamódszer! :) (körbe-körbe megy az inga, akkor lány, ha ide-oda, akkor meg fiú) Körbe-körbe járt az enyém, szóval ezek szerint is: kislány

3. Na, de az érdekesebb része most jön! :) Neten rendeltem gender tesztet, és ma reggel ki is próbáltam! Nem tudom a teszt mit mér, de ugyanolyan elven működik, mint a terhességi teszt: vizelet hatására jön ki az eredmény: ha rózsaszínre változik, akkor ugye lány, ha kékre, akkor fiú.
Hát itt az én tesztem: a legjobb jóindulattal se nevezhető rózsaszínnek, ez kék, vagy szürkéskék...azaz kisfiú!!

4. És végül a vöröskáposzta-teszt! Őszintén nem hittem benne: egy jó bulinak tartottam, ezért ma reggel (ha már úgyis pohárba pisiltem :)) ezt a tesztet is kipróbáltam. Én felületesen elolvastam az eredményeket, de csak azt találtam: piros színre váltva: fiú, rózsaszín, bíborszín: kislány!
Ezzel ellentétben nekem tisztán kivehető KÉK színű lett a káposztalé-pisi mix! Néztem nagyot, hogy na ilyenkor mi van? Nem is ér semmit a teszt....aztán jobban utánaolvastam, és kiderült, hogy nem is olyan hülyeség: a vöröskáposzta indikátor, és kimutatja, hogy a vizelet lúgos vagy savas kémhatású. Megtaláltam, hogy milyen színárnyalat, mit jelent.
Magyar oldalon csak ezt találtam: sav-bázis vöröskáposzta
Ez pedig egy angol oldal, ami kifejezetten a káposzta-teszthez kapcsolódik: vöröskáposzta-teszt angolul
Kék szín, lúgos kémhatás...azaz kisfiú! És itt a fotó is róla:

Az összes közül a 2 utolsó a hihető, így hát elkezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy fiam lesz! :) Robival madarat lehet fogatni, meg se gondoltam, hogy ennyire fiút szeretne! :) De mióta ezt a tesztet megcsináltam, hát már úgy szólítja, hogy kisfiam! :))

újabb kismami pólók!

Pár napja megfestettem még 2 újabb felsőt. Egyelőre még nem hordom őket, kell ezekhez a felsőkhöz gömbölyödő pocak is, azon mutat igazán jól! ...jajj, hogy én mennyire türelmetlen vagyok! :)
Babarucikban is szívesen csinálnék ilyeneket, csak félek attól, hogy az ő kis bababőre érzékeny lenne rá, így ezeket egyelőre hanyagolom.

Na, igen, ez a zöld póló aztán végképp csak nagy pocakkal mutatós: szerintem tök vicces :D, nagyon várom már, hogy hordhassam: kicsit gyűrődik a felső, de azt hiszem így is kiolvasható a szövege! :)

És akkor a kívánt pocakfotó a 11. hétről. 2 megjegyzést fűznék hozzá! :)
1. Én magam lepődtem meg legjobban, hogy fotón már így mutat a hasam: esküszöm szabad szemmel nem látni ekkorának! Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a fotó este készült, és akkor mindig nagyobb! :)
2. Nem akartam "lefejezni" magam, így meghagytam így a képet: jajj, pedig milyen brutál fejet vágok rajta!! :)

az első babacuccok ♥

Én próbálom visszafogni magam, de tényleg!!! :D De néha egyszerűen nem tudok ellenállni, és megveszek ezt-azt a kismanónknak! ♥ Persze egyelőre próbálok unisex rucikat venni...jajj, pedig szebbnél-szebb kislány ruhákat látok, és úúúúúgy megvenném!

Van közte új, van közte turis, és van ebay-ről levadászott is. Tényleg vissza kell fognom magam, mert ugye valahogy nekünk haza is kell költözni!
Na, de akkor mutatom, miket szereztem be eddig. :))

1. Turis függő: fel lehet cuppantani az autóüvegre, én az ajtóra tettem rá míg fotóztam, azon is simán megáll. Persze az állatkák rajta zörögnek meg csilingelnek...

2. 2 kisruci, ami szintén turkálós: na ebből az egyik tipikus kislányruha: strasszkővel, fodrokkal fenékrészen (pocaklakó mégis fiú, legfeljebb nekiadom barátnőmnek)

3. Aztán egyszer Robi lepett meg egy hálózsákkal, illetve együtt vettünk egy több darabos rugikat. (vicces szörnyek vannak rajta :) az egyiken pedig ez a felirat: mami pici szörnyecskéje! :)), a zebrás rugit meg az előkével szettben lehetett kapni (zabálnivaló♥♥)

4. Ágitól is kaptam már babacuccot: pöttyös pléd, aminek a másik oldala vízhatlan, így tudunk majd az udvarunkon "bandázni". Na igen...a katicás kisnadrág megint igencsak kislányos! Bár Ági az elejétől fogva nem babáról beszél, hanem Kamilláról: ő már meg van győződve, hogy kislányom lesz! :) Az újszülött babakesztyű is tőle van! ♥

5. Rágóka: ez ajándék volt az egyik újsághoz! :)

6. ....és hát az ebay. az én nagggggyon jó barátom! :D:D Pár napja voltunk egy Mamas and Papas üzletben: gyönyörű bababolt, ahol kivétel nélkül minden nagyon drága! :S:S És tegnap ahogy keresgettem az ebay-en, rátaláltam egy ilyen márkájú kiságyra függeszthető játékra! Emlékeztem rá, hogy újonnan mennyibe kerül (17 font) , na én azt tegnap este megvettem 4 fontért!
A másik pedig egy játszószőnyeg! Hát nem tüneményes?! Úgy imádom, alig várom, hogy megérkezzenek! ♥

pólógyártás kezdődik :)

Ma már kicsit jobb a kedvem, mint tegnap. Holnap végre elhúznak a vendégek, a hotelünk pedig bezár pár napra, így megint jöhet egy kis pihi, és mire újra kinyitunk, már szinte a 12. hétnél leszek. Úgy várom, mint a Messiást! Olyan nagy határátlépés ez nekem, és persze ismét jó kis adag aggódnivaló a Down-szűrés miatt!

Na, de elkanyarodtam, nem is erről akartam írni. Hanem, hogy csináltam magamnak kismami felsőt! :) meg még fogok is, ha eljutunk Invernessbe, akkor veszek még ilyen hosszított felsőket, és festek rá. Jó, mert elfoglalom magam, és tök vicces feliratokat találtam. :) Egyelőre még csak 1 van készen, és még azt se hordom, mert akkor mutat igazán, ha már domborodik a has.

És ahogyan készült:

1. "kemény" 3 fontért vettem egy hosszított, rövid ujjú felsőt

2. a nászutas pólók készítésekor vettem textilfestéket, abból még maradt, így azzal festettem rá a feliratot

Fehér szemceruzával megrajzoltam előre:

Megfestettem: 

 És taaadááám: :)