túl az első hivatalos vizsgálaton

Dec. 30-án, fél 12-re kaptam időpontot a helyi kórházba. Doki még most sem látott, a midwife-al (azaz szülésznővel) találkoztunk.
A stílusával semmi gond nem volt, irtó kedves, aranyos volt, DE az, hogy mindent ilyen lazán vesznek, hát én ettől kiakadok!
Az egész vizsgálat annyi volt, hogy adnom kellett vizeletmintát, meg vettek tőlem 3 ampulla vért: nanááá, hogy a jobb karomon nem találtak normális vénát, ezért megszúrtak a másikon is, és onnan is alig tudtak venni. :(:( számítottam rá, mert mindig ilyen béna karom volt, de nem esett túl jól. :S Rákérdeztem, hogy nem baj-e, hogy ettem előtte...nem, nem számít. Hát oké!

Aztán rengeteg kérdést feltettek, mindenféle betegségekkel kapcsolatban (nekem volt/van-e, családban volt/van-e, Robi családjában....) Na, hát én azt sem tudom, hogy bárányhimlős voltam-e. Hol élünk, mivel foglalkozunk, terveztük-e a babát....

Nem kaptam beutalót, vagy időpontot se belgyógyászhoz, se fogorvoshoz. Egyedül annyit kérdezett, hogy milyen gyakran járok fogdokihoz.

Ja, és ami engem a leginkább zavar: nekem senki nem mondta, vagy számolta ki, hogy hanyadik hétben járok! Én kiszámoltam magamnak, és annyi! 
Aztán mikor túl voltunk az összes vizsgálaton, elővett a fiókból egy műanyag babát, ami pont úgy nézett ki, mint egy 12 hetes magzat! (ez nagyon édes volt:) )és azon elmagyarázta, hogy mit fognak nézni a 12. heti UH-on, ami még nem tudom mikor lesz, majd küldik a levelet...:S
Aztán elsorolta, hogy a 20. heti UH nem kötelező (otthon viszont ez egy nagyon fontos UH, amit speciális orvos csinál!!!) szóval nem kötelező, de ha mégis szeretném, akkor menjünk Invernessbe, ami kb 2 órára van tőlünk kocsival. Ja, és akkor is ez a teendő, ha bármi bajom történne (pl: vérzés, vetélés, bármi)
Mondta, ha van kérdésem akkor nyugodtan kérdezzek, nanááá, hogy semmi nem jutott eszembe.
Az eredményt csak AKKOR küldik ki, ha valami baj van! Szóval ha minden oké, akkor egyszerűen nem küldik. Hát teljesen kész vagyok!

Szóval most ott járok, hogy fogok írni az egyik ismerősömnek, aki Írországban kismama, hogy segítsen. Mert itt szerintem nincs védőnő, de akkor nem tudom kihez kell fordulni. Persze lehet a midwife látja el ezeket a feladatokat, mert ő mérte meg a súlyomat, magasságomat, vérnyomást...jajj, nem tudom!!! :S:S olyan tanácstalan vagyok ...:(:( haza akarok menni!

ui.: tetejébe még a családom és Robi is próbál rábeszélni, hogy maradjak itt a 26. hétig, mert csak akkor kapok támogatást! Jajj, csak lennének egy napot a helyemben és éreznék, hogy milyen fáradt egy kismama, ha lehúz 10-12 órát....ráadásul ugye nem irodai munka, ahol csak ülni kell,  hanem rohangálok egész idő alatt, meg dögnehéz cuccokat hordok fel-alá...

10. hét

Ismét fordulóponthoz értünk. Eljött a 10. hét is! Vicces, hogy mindenhol azt írják, hogy most már megnyugodhat a kismama, mert ettől kezdve elmarad az émelygés, hányinger...én úgy szerettem volna ezt átélni! De komolyan! Tudjam, hogy ez azért van, mert a kis apróságunk szépen fejlődik odabent. Sokan nyugtattak, hogy nem volt semmi bajuk a várandósság alatt, és teljesen egészséges baba született, szóval próbálok nem ráparázni még erre is.

Változások rajtam: én nem látom, hogy bármennyit is nőtt volna a hasam, Robi szerint igen. Talán egy kicsit esténként látni, mert jobban fel vagyok puffadva. (lassan elkezdem a pocakfotókat)
Hát ha nem is látni, de az egyik nadrágom mégis arról tanúskodik, hogy növekszem. :) Kezembe akadt az a fehér farmerem, amibe a nászútra is mentem: felvettem...és nem tudom begombolni!!! Mondtam is Ági barátnőmnek, hogy na, akkor ez lesz az ETALON gatyám szülés utánra. :D Ebbe egyszer újra bele kell férnem!
Pozitív változás:  gyönyörű, erős körmeim vannak! Nagyon élvezem, hogy végre kicsit meg tud nőni, nem szakad be rögtön. Szeretem az egyre nagyobb melleimet is! :):) Végre- végre!

Negatív változás: pattanásaim rendületlenül vannak :S:S eddig is volt sajnos, a konyhai zsíros levegőtől...most meg méginkább. :S
- a mellem nagyon nagyon érzékeny. lassan attól is fáj, ha a póló hozzá ér (szegény férjemnek teljes a tilalom)
- mostanában már nem vagyok olyan vészesen fáradt minden este, a lelkivilágom viszont totál kész: percek alatt, az édes, szerető feleségből igazi házisárkánnyá tudok válni. És azokon a csipkelődéseken, amiken régebben csak visszaszóltam Robinak, most lazán elsírom magam, és utána legalább fél napig vígasztalni kell!!!

Holnap megyek az első hivatalos orvosi vizsgálatra! Nem tudom otthon ez hogy történik, de én úgy gondolom, hogy korán reggel kell menni éhgyomorra, és úgy veszik le a vért, vagy vizeletet kell adni...hát itt semmi ilyesmit nem kértek. Fél 12-re legyek ott és kész! Akkor mégsem olyan fontos, hpgy éhgyomorra menjen az ember?...ajjjhhh nem értem én ezt!

végre vége a Karácsonynak...

Na, nem kell félreérteni, egyátalán nem vagyok Karácsony-ellenes! IMÁDOM! Amikor összeül a nagy családunk, mindent betölt a fenyőfa illata, gyerekektől zsibong az egész ház, nagyokat eszünk és nevetünk és pihenünk....
Amióta viszont itt élünk csak túl akarok esni az egészen, lehetőleg minél kevesebb sírással. Tavaly ez egész jól sikerült, még a hó is esett, egész hangulatba jöttem.
Idén viszont....! Lehet, hogy a hormonoknak is köszönhető, de nagyon sokat sírtam a család után, és hogy utálok itt lenni, meg amúgy is: miért szakad az eső állandóóóóan? Mellette 12 órát húztam le a munkában 25-én, hát mondani se kell teljesen bekebelezett a depresszió.
Tegnap már egy fokkal jobban éreztem magam, azzal vígasztaltam magam, hogy elkezdtem a nyári ruháimat bepakolni a bőröndbe, mert hogy azokat már úgysem veszem fel, majd csak otthon, ha HAZAKÖLTÖZTEM! Meg keresem már bőszen a repülőjegyeket is: valamikor február végén megyek haza!

Ezen kívül 23-án délután bejelentettem anyuéknak is a mi kis TÜNDÉRBOGARUNKAT. Örültek nekünk nagyon, nővérem még sírt is (de ez nem újdonság, hiszen ő is kismama, mindenen sír :D)
Ja, és a nagy bejelentésekről jut eszembe: Robival volt egy nagyon csúnya összeveszésünk azzal kapcsolatban, hogy kinek mikor mondjuk el a babánkat. Én babonás vagyok, meg amúgy is féltem mindentől ezt a kis szőlőszemnyi babánkat, így úgy vagyok vele, hogy a legszűkebb családomon kívül ne tudja senki a 12. hétig. Megkértem Robit is, hogy a szülein kívül másnak ne nagyon újságolja már, várjunk még egy kicsit. Hát a kérésem teljesen süket fülekre talált és már a legtávolabbi haverja is tudja!Valamelyik nap azt láttam, hogy a facebook-on valamelyik ezer évvel ezelőtti volt munkatársnak újságolja! :S  Hamarabb tudták, mint a szüleim! Én elhiszem, hogy büszke, és boldog, de kifejezetten megkértem rá! Erre azt a választ kaptam, hogy ha akarom én titkoljam a barátaim előtt, ő nem tudja, meg nem is akarja titokban tartani. Na tessék! Hát ilyen napokat élünk mostanában: sokat veszekedünk (na jó, inkább csak veszekedek) és egyelőre úgy érzem, hogy SOHA nem jön el február vége, mikor végre a hátam mögött hagyhatom ez egész skót életemet.....

Első ultrahang! ♥

Eljött végre dec. 21!!! Úgy vártam, mint a gyerekek a karácsonyt: még 3-at alszunk és itt lesz...még 2-őt...MÉG 1-et!!!! Előző nap azért még rájuk telefonáltunk, hogy biztosan minden rendben van-e, de megnyugtattak, hogy persze, minden oké, várnak szeretettel! :)
December 20-án este mondani se kell, hogy nagyon nehezen aludtam el: éjfél körül aztán nagy nehezen elnyomott az álom....egészen hajnali 4-ig! Onnantól fogva pedig csak forgolódtam az ágyban, és vártam, hogy 7-kor végre megszólaljon az ébresztő!
Nem sokkal fél 8 után aztán útnak is indultunk. A közelben sehol nem csinálnak korai UH-ot, neten találtam néhány nagyvárost, ahol végeznek ilyet. Edinburgh-ban, Glasgow-ban már voltunk, így esett a választásunk Perth-re, így az UH mellett kirándultunk is egyet. Kb. 2 órányi kocsiútra van tőlünk. Mivel korán odaértünk, még gyorsan megreggeliztünk (már amennyi izgalmamban lement a torkomon) és 11 előtt értünk a Business Center-be, ahol végzik ezt a vizsgálatot.
Mikor beléptünk egy fiatal lány fogadott, aki felírta az adataimat, meg volt ott egy idősebb bácsi is (arra tippeltem, hogy ő lehet a doki) Aztán mégis a csajszi hívott be a vizsgálóba, és végül ő is csinálta az UH-ot. Persze Robi is ott volt velem végig. Meg bent volt a bácsi is (valószínűleg tényleg orvos lehetett, mert amikor felkerült a zselé a hasamra, és a lány elkezdett "keresgélni" a bácsi volt az aki rögtön mondta: "Nézd csak, arra vigyed a fejet, ott van!") Én ekkor még semmit nem láttam, de már az olyan megnyugtató volt, hogy ők látják! :):)

Elmagyarázta, hogy mit látunk, mi hol van, hogy az értékek jók a korához képest, bár ő pár nappal fiatalabbnak gondolja. Hát legyen!

Aztán mondta, hogy akkor bekapcsolja nekünk a mikrofont (vagy mit?) és hallgassuk meg a szívverését. Leírhatatlan az az érzés! Semmit nem érzek magamon, hiszen még rosszulléteim sincsenek, és mégis ott van az a kis apró emberke bennem, és dobog a csöppnyi szíve! Ahogy meghallottam azt a hangot, már potyogtak is a könnyeim! ♥

Duplán rákérdeztem, hogy akkor tuti minden rendben van vele??? A lány meg mosolyogva válaszolt, hogy ne aggódjak, tökéletesen rendben! Azt is mondta, hogy ha akár 1 héttel később megyünk már látványosabb, mert jobban ficánkol, jár keze-lába, de hát én már ezt is alig bírtam kivárni!

Kaptunk persze fotót meg videót. (A szívhangot is megkaptuk volna, ha a 9. hét után megyünk :( Nem tudom, hogy miért csak onnantól, na, de én már ennek is nagyon örültem.)

Ekkor mérték meg az én kis Csöppemet: 16mm!!

És egy sokkal látványosabb fotó róla:

És a videó, amin leginkább csak egy paca látszik, de a lényeg, a pici szíve!!!

könyv-filmajánló

Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a könyveknek. Most éppen ugye a babatéma foglalkoztat, így érthető módon erről olvasok a legtöbbet.

Nővéremnek köszönhetően nincs hiányom szerencsére ezekben a könyvekben! :) Még szülinapra kaptam meg Vicky Iovine: Barátnőim a terhességről c. könyvet. Nászútra magammal vittem, és persze ki is olvastam, aztán azóta, hogy kiderült a mi kis Pöttyünk, megint elolvastam. Szeretem, mert nagyon könnyed, vicces, és a sok aggódás mellett nagyon jól kikapcsol. :)

Mint kiderült, van folytatása is! (Barátnőim az anyaság első évéről)  Nem tudtam róla, így nagyon megörültem, amikor megkaptam! Most épp azt olvasom, pedig a gyereknevelés, meg az első év a babával még kicsit odébb van, de most van rá időm. Később lehet ezt is újraolvasom. :)

Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar. Magyar nőgyógyász írta, amikor a felesége állapotos volt. Azért tetszik, mert kifejezetten a magyar viszonyokat írja le, otthon hogyan zajlik a terhesgondozás. (Azt a részt szívesen kihagytam volna a könyvből, amikor leírja, hogy 16 hetesen vetélt el a felesége...:(  ) Ettől függetlenül jó könyv, nekem tetszett.

Szinetár Dóra: Várandósnapló Hetekre le van bontva a várandósság, minden héthez ír valami okosságot, van benne könyvajánló, ill. webes oldalak, amik érdekelhetnek és van hely annak is, ha te szeretnél beleírni. Saját élmények, néhány fotó, ilyesmik. Ja, és jár hozzá egy CD is. Tetszik 1-2 kivétellel. Az még annyira nem zavart, hogy ő csak és kizárólag a homeopátiás szereknek hisz (gondolom nem is volt epilepsziás, és nem szorult 10 évnyi gyógyszeres kezelésre) Na, de ez az ő dolga. Ami viszont bosszant, hogy leírja, hogy TILOS mikrót használni, mert ugye sugároz. Hát nekem a munkám során kötelező mikrót használnom, persze nem állok ott előtte, és várom, hogy minden MÉRGEZŐ sugár belém szálljon. Nekem ez kicsit sok. Egy korty kávét sem szabad inni (persze tudom, hogy nem használ, de azzal a gyönge is tejeskávémmal csak nem teszem tönkre szegény babám.) De ez még mindig jogos! Na, de hogy tejet se! Ne igyon a kismama egyátalán tejet (legalábbis ne olyat, ami állati eredetű) hanem helyette legyen rizstej, gabonatej, mandulatej... Ezzel azért kicsit felbosszantott.

És amire még nagyon vágyom, az a Szandi által is említett Pocakosnapló. Ha Mo-on leszek végre biztos belelapozok, hogy milyen, megéri-e megvenni, nem tudom kell-e még egy, hiszen a Szinetár Dóra-féle könyv is ilyen.

És 1-2 film a végére!
Az egyiket Zsuzsa ajánlotta, gyorsan meg is szereztük, és azóta persze már meg is néztem (2x is) Francia dok.film arról, hogy a különböző kultúrákban hogyan zajlik a szülés. Vannak benne megdöbbentő részek, és az tuti, hogy örülök, hogy Európában születtem! Érdemes megnézni!

A másik sokkal könnyedebb, IMÁDOM! Babák- Az első év Ezt is láttam már kb 3x, de meg tudnám még nézni, annyira édes! ♥♥♥

Azóta már Ágnes barátnőm megszerezte nekem A szülés c. dok.filmet is. Egyelőre még nem néztem meg, és az elmondottak alapján azt hiszem egyelőre Robi nélkül fogom megnézni. (Túlságosan mélyre hatóan mutatják a szülést.)

ha a leendő apuka túlaggódja a dolgokat....

Én tipikusan az az ember vagyok, hogy ha Robi a megbeszélt időpont helyett 10 percet késik már mindenféle borzalom kering a fejemben, hogy baleset érte, elromlott a kocsi, és azért nem ér haza időben.... Ő pedig a megtestesült nyugalom. Ezzel persze legalább jól kiegészítjük egymást.:)

Ez egészen eddig így is volt, de mióta tudomásunk van a pocaklakóról, Robi átment valami elképesztő aggódásba! Számomra ez nagyon új, főleg, hogy néha már irracionális félelmei vannak. Na, de mondok példát:
Mi a várostól kb 20 perc sétára lakunk az öböl partján. Amikor az időjárás engedi szeretünk besétálni, végigvezet az út mellett egy bicikliút is. Kb. 2 hete is így tettünk Ágival, és alig indultunk el 5 perce, amikor csörög a telefonom. Robi aggódva hívott fel, hogy ő szívesen értünk jön, és majd bevisz mindket autóval a városba. Akkor szépen nyugodtan ismét elmondtam neki, hogy nekem pont az a lényeg, hogy sétáljak egy jó nagyot a friss levegőn, közben csacsogunk Ágival. Na, ekkor már kinyögte, hogy ő amiatt aggódik, hogy olyan forgalmas az az út, a bicikliút meg olyan keskeny, nehogy elsodorjanak a kamionok!!! :S Mondtam neki, hogy attól, hogy babát várok, még nem hülyültem meg teljesen, nem fogok leugrani a járdáról a kamion elé! De ha ez megnyugtatja, Ági megy a külső oldalon, ha a kamion mindenképp el akarna ütni valakit, hát az először szegény Ágnesem lenne....:D:D

Pár napja pedig: szokásomhoz hűen bealudtam az esti filmen, és szépen alvó pozícióba helyezkedtem. (félig oldalt, félig hason) Ekkor Robi képes volt felrázni, és rám szólt, hogy ne feküdjek hason, mert megnyomom a babát! Hiába mondtam neki, hogy az a baba nagyon mélyen van, nem lesz neki ezzel baja, meg amúgy sem totál hason feküdtem (a fájó cickóim nem is engednék). És ezeket halálosan komolyan is gondolja! ♥  Imádom, hogy így vigyáz rám/ránk, de azt hiszem néha már kicsit túlzásba viszi....:)

8. hét

8 teljes hete lakik valaki odabent (na jóóó, helyesebben csak 6) és én még mindig nem láthattam. :( Emiatt pedig az utóbbi napokban, vagy inkább hetekben nagyon rosszul vagyok. Na, nem fizikailag, úgy teljesen jól érzem magam, de a lelki dolgok! Egyszerűen félek, rettegek, hogy bármi baj történhet, és iszonyat módon türelmetlen vagyok. Az aggódásom olyan fokú, hogy éjszakánként rosszul alszok, és ha szabadnapom van, akkor is 7, fél 8 körül már ébredek fel...:(
1 hetet kell még így kibírnom, és 21-én végre láthatjuk a mi kis Borsószem Hercegkisasszonyunkat, aki akkor már nem is borsó lesz, hanem egész nagy: már 2 grammos!! :) ♥
Persze ettől a sok idegőrlő várakozástól sokkal stresszesebb vagyok (tudom tudom a babának ez nem tesz jót, de akkor se tudok ezzel mit kezdeni) . A munkában ugye nem mutathatom ezt ki, így hát szegény férjemen csattan legtöbbször. :( Pedig imádom a férjem, sajnos azt hiszem nem mondom neki elégszer. Az utóbbi napokban nagyon elutasító voltam vele, sőt néha talán bunkó is. És szegénynek egy rossz szava nem volt, ha 9x elküldtem azzal, hogy "jajj, hagyjál, ne simogass, semmi nem esik jól..." ....akkor ő tuti, hogy 10edjére is odajön hozzám azzal, hogy nagyon szeret.♥♥♥
Tegnap ráadásul míg én dolgozni voltam, "beszaladt" a városba, hogy vegyen nekem/nekünk meglepit! :) És mikor este fáradtan hazaértem, hát én olyan boldog voltam!!! Ott állt az asztalon egy nagy csokor rózsa, az ágyre kiterítve egy baba-hálózsák (tudta, hogy melyik tetszik, mert napok óta nézgettem) rajta pedig egy üzenet (na igen ez is annyira Robis) : "Nem a tiéd, fel ne próbáld! :)"
Tudtam mindig is, hogy vágyik már babára, de mióta kiderült, ő folyton a lapos hasamat puszilgatja, és beszél az aprósághoz...és én ezért talán még jobban szeretem!!!! ♥

Változások rajtam: hát nincs túl sok minden amiről beszámolhatnék.
- A melleim rendületlenül fájnak, feszülnek, de nem elviselhetetlen. (Robi szerint nőttek is, nekem annyira nem tűnik fel.)
- Nagyon nagyon fáradt vagyok az esti műszak alatt. (A legjobbkor zár be a hotel, lesz egy teljes hét pihenőm.)
- Szerencsére súlyom még változatlan, bár még korai is lenne, hogy bármennyit is hízzak, viszont az étvágyam észrevehetően megnőtt! Reggel fél 7-kor kezdem a munkát, mindig megiszok akkor egy tejes kávét, aztán kb fél 10-ig semmi. Legalábbis az utóbbi 4 évben így volt. Na, most már 9-kor kopog a szemem az éhségtől! :)
- Tele vagyok pattanásokkal :(...de sajnos nekem ez nem újdonság, mert a konyhai zsíros levegőtől mindig ilyen a bőröm. Persze lehet, most a hormonok is közrejátszanak.
- rengeteget pisilek, (még mindig) de lehet ez azért is van, mert tudatosan nagyon sok vizet iszok.

Émelygés, hányás eddig elkerült, sőt az elvileg sötétedő mellbimbó sincs nálam. Na persze ezeket azért annyira nem sajnálom. :)

mennyi "hasznos" dolog :))

Szabadnapom van...és ilyenkor rengeteget ülök a gép előtt. :)
És persze rengeteg babával kapcsolatos dolgot megnézek, elolvasok. Nagy barátom az ebay (hajjajj, de még mennyire! :D) És olyan csoda dolgokat találtam, hogy csak na! Nem hiába, a születés nagy üzlet!

Annyi felesleges dolgot árulnak, hogy az valami hihetetlen! Persze 1-2-nél én is felszisszentem: óóó, ilyen nekem is jó lenne! Na, de mutatok párat:

1. Fiú vagy lány? ez egy teszt, lényegében ugyanolyan elven alapszik, mint a terhességi teszt! pippetába pisi, azt rá a tesztre, és kiderül, hogy a benned növekvő apróság kisfiú, vagy kislány! (rózsaszínné/  kékké változik)  amit ugye amúgy is megtudsz idővel az orvosodtól (kivéve, ha olyan szégyenlős, mint a Beusé :D) Mindezt "csupán" 20 fontért (kb 6000 Ft)

2. Digitális teszt: most, hogy megint vettem tesztet, és nézegettem a boltban milyenek vannak, Robi talált olyat, ami digitális, és azon kívül, hogy kiírja, az vagy, vagy sem, azt is megmutatja, hogy kb. hanyadik hétben jársz! na, én ezt kinyomtattam magamnak a netről, amikor kb. 3 napja tudtam, hogy babánk lesz! Nagyon hasznos kis táblázat amúgy, színekre bontva mutatja, melyik hét/ trimeszter....mikor fogant, mikor milyen vizsgálat kell...na, de elkanyarodtam. ez a digitális teszt is 20 fontba kerül:

Én ugyanilyen fajtájút vettem, csak nem a digitálisat.
Hónapokkal ezelőtt láttam olyan tesztet ami szivecskével mutatja, ha a teszt pozitív! Annyira bájos! Bezzeg mikor szükségem lett volna rá, már sehol nem találtam. :( Se a boltokban, se a neten!

3. Ovulációs teszt: soha nem próbáltam, de erre is találtam egy nagyon aranyos variációt. Ezt nem sorolnám a felesleges dolgok közé, ez szintén a bájos kategória! ♥

Az előzőkben már említett Clearblue márka, és egy mosolygós "smile" fej jelzi, ha itt az idő, nyomás az ágyba! :P Szerintem irtó édes! 


4. Angelsound szívhang hallgató készülék....na és itt elgyengültem! Tudom, hogy pénzkidobás, és ezer egyéb, hasznosabb dologra is költhetnénk ezt a pénzt. De mivel itt olyan ritkán vizsgálnak, tudom, hogy nekem ez nagyon megnyugtató lesz! Rendeltem az ebay-en használtan, így nem volt vészes az ára: eredetileg 30 font, én megvettem 13-ért! Azt írta a lány, hogy ő már a 8. hét környékén kipróbálta és tisztán  ki lehetett venni a baba szívhangját. (Elvileg a 12. héttől lehet tutin hallani. )  Szóval most várom a postát....NAGYON!

Emlékszem, mikor annak idején én beszéltem le nővéremet erről: "jajj, minek ez neked!" ....erre tessék! :)
És persze van még sok egyéb is...:)
Olyan dolgok is vannak elmentve, amiket nagyon szeretnék megvenni, legyen szó kismamiruháról, vagy babacuccról. Egyelőre még csak itt vannak elmentve a gépemen, a "Kedvencek" között. Lehet egyszer arról is készítek bejegyzést! :)

orvosnál jártunk....

Bementünk ma Robival a kórházba, megérdeklődni, hogy hol rendel magánorvos: azt a választ kaptuk, amitől tartottam: Glasgow, vagy Edinburgh (mindkettő rettentő messze van :S) Megkérdezték miért akarok én oda menni: szépen elkezdtem neki sorolni, hogy hát ugye itt csak a 12. héten csinálnak UH-ot és mi szeretnénk hamarabb is hallani az aprócskánk szívhangját! És tudjátok milyen választ kaptam!!! Azt hittem lehidalok!!! Felesleges magándokihoz is menni, mert még annyira mélyen van a baba, hogy úgyse lehetne hallani, majd csak a 14. (!!!! nem viccelek, tényleg ezt mondta) hét körül! MI VAN??? Akkor otthon ezt hogy tudják megoldani? Hogy hallják már a 6-7 hetes babóca szívverését? áááááá, kb majdnem sírva fakadtam, mikor jöttünk kifelé a kórházból.....:(( hát nem hiába mondják, hogy a magyar orvoslás világszínvonalú

Megnyugtatásomra ma megint csináltam egy tesztet (a dobozára az van írva, hogy az egész Egyesült Királyság legmegbízhatóbb tesztje) Ő nem 2 csíkos, hanem + jeles. Megjelent! Rögtön! :) Ettől most megint kicsit jobb a kedvem! :)

6.hét

Epekedve vártam, hogy eljöjjön a péntek! Végre a 6. hétbe léphetek! :)

Na, túl sok változás nem történt, egyelőre semmi bajom azt leszámítva, hogy fájnak a melleim....NAGYON! Sportmelltartóban bírom a munkát, de Robi már nem nagyon ölelgethet, mert az baromira fáj.

Közvetlen főnököm, akiről tudni kell, hogy egy 30-as éveiben járó, egyedülálló, néha iszonyatosan BUNKÓ skót faszi (szerintem meleg is, mert az itteni közel 4 évem alatt nem láttam nővel :D) tegnap igazán meglepett! Együtt dolgoztunk, és rengeteget kérdezett a babával kapcsolatban! (Lányt vagy fiút szeretnék-e inkább, mik a tervek otthonra?...) Mondta, hogy beszélt a Nagyfőnökkel, és ő majd elintézi nekünk azokat a papírokat, amiket a cégtől igényelhetek támogatást! Aztán mondta, hogy NAGYON-NAGYON vigyázzak magamra, és mivel tudja, hogy a munkám elég megterhelő egy kismamának, ezért minden beosztottnak el lett mondva, hogy segítsenek nekem, ha kell (ez leginkább a nehéz dolgok cipelésére vonatkozik) sőt azt is mondta, hogy többet nem kell mennem árut pakolni, ami nagyon jóóóó hír, mert gyűlöltem! :) Hetente 2x jön áru (fagyasztott cuccok, zöldségek, húsok, konzervek...mindenféle szirszar) Kismaminak lenni jóóóó! :D
Azt is említette, hogy ha eljön az az időszak, hogy hányingerem lesz és úgy érzem nem bírom a reggeli szervízt (mert azt egyedül viszem mindig) akkor csak szóljak neki, vagy a másik szakácsnak és beugranak helyettem....na, ezt mondjuk nem veszem készpénznek, mert én még életemben nem találkoztam ekkora munkaundorral rendelkező emberrel. (jó, ha 1 héten dolgozik 3 napot....)

Hangulatom nagyon ingadozó: tegnap a fellegek felett repkedtem, és karácsonyi díszbe öltöztettem a szobánkat....ma megint rám tört a para, és kb még egy idióta reklámon is el tudom bőgni magam...

Robi főnöke is sokatt segített, mert ő is itt csinálta végig a terhességét, és csak a 6. hónap után ment haza (Latviába) szülni. Sajnos itt tényleg nem csinálnak UH-ot a 12. hétig. 8. hét körül van vérvétel, meg általános kivizsgálás, de semmi több. Szóval most próbálunk utánajárni, hogy hol lehet magánrendelés, hogy hamarabb is láthassam a kis manót, és végre kicsit megnyugodhassak.

Robi, a pletykafészek....

Komolyan mondom a férjem rosszabb, mint egy pletykás vénasszony. Megbeszéltük az első orvosi vizsgálatig nem beszélünk a dologról, hiszen  még olyan fiatal a terhesség. Aztán 1-2 magyar munkatársnak csak elmondta, tegnap ebédelés közben egy másik párnak megint....egyébként aranyosak voltak, gratuláltak.
Ma mondtuk el a közvetlen főnökömnek, aki azzal fogadott, hogy már hallotta 2 napja :O...hát ez kész! De ettől függetlenül nagyon aranyos volt, jól fogadta, gratulált nekünk, mondta, hogy beszél a nagyfőnökkel, hogy ha hazamegyek mi lesz a teendő! És azt mondta, hogy bár még utána kell nézni, de ő úgy tudja, hogy szülés után fél évig még kapom a fizetésem 100%-át segélynek, akkor is ha Mo-ra költözök! Hűűű, ez mennyire jó lenne! Főleg, hogy otthon nagyon minimális összeget kapnék, mert ugye otthon minimum 1 évet kellene szülés előtt dolgoznom...
Ezen kívül még mondta, ha bármi baj lenne munka során nyugodtan szóljak, a munkatársaknak meg elmondja, hogy segítsenek, főleg olyankor, amikor nehéz cuccokat kell ide-oda vinnem. Szerencsére Robi is elég gyakran mellettem van a munka során.

Testileg változások nincsenek: melleim fájnak, néha szúrkál jobb oldalon egészen lenn a méhemnél, és estére iszonyat módon elfáradok, pedig alig van vendég a szállodában, tényleg nem dolgozok sokat. Robi 2 napja csak nevetett rajtam, amikor feküdtünk az ágyban, mondta, hogy betesz valami filmet, 2 percre elfordult, míg filmet keresett...és én annyi idő alatt el is aludtam. :)

Ja és még valami: amilyen nagy barát az internet, olyan nagy ellenség is tud lenni. Mert én nanááá, hogy mindenfélére rákeresek, olyanokra is amit nagyon nem jó olvasni (méhen kívüli terhesség, vetélés, molaterhesség) persze, hogy ráparázok, ha ilyeneket olvasok! Úgyhogy ma döntöttem! Csak és kizárólag pozitív dolgokat fogok mostantól ezzel kapcsolatban olvasni!
Időőőő! Telj már egy kicsit gyorsabban!

olyan lassan telnek a napok.....

Türelmetlen ember vagyok...iszonyatosan türelmetlen!
Legyen szó boltban való sorbanállásról, buszra várás, várni, hogy eljöjjön végre a mo-i szabadságunk...jajj, nagyon utálom. Most is ugyanígy vagyok: 6 napja nézegetem a pozitív terhességi tesztet...és várok! Arra, hogy jelezzen a testem végre, hogy valaki lakik „odabent” ! :) Persze gondolom a kismamik, most mind azt gondolják, hogy jajj, hát örülj neki, hogy nincs semmi bajod! De nekem a kimaradt menstruáción és a teszten kívül nincs semmim...nincs émelygés, vagy fáradság, talán néha-néha érzek szédülést, de ez se biztos, hogy emiatt van, hiszen világéletemben szédülős voltam. Dolgozni tuti, hogy úgy rosszabb lesz, főleg ugye úgy, hogy a konyhán vagyok sok-sok kaja között...de akkor már jobban felfognám, átérezném az egészet.
Talán valami mégis van! A cickóim! Jajj, brutál módon fájnak! Tüzes szikrákat szór a szemem Robira, hacsak mer közeledni feléjük! :) És szerintem kicsit nőttek is, de lehet csak én szeretném! :P Ja, és rengeteget pisilek, de lehet ez sincs összefüggésben a terhességgel, mert nagyon sokat iszok is. (szénsavmentes ásványvizet)

Ma délután elmentünk a dokihoz: sokkal előrébb nem jutottunk, de mégis nyugodtabb vagyok. Nagyon aranyos, kedves doktornő fogadott minket. Felvette az adataimat, kaptam kismillió könyvet, tájékoztatót. Ahogyan én is számolgattam, az 5. hétben járok. Az epilepsziával kapcsolatban azt mondta, h ne hagyjam abba a gyógyszert, a fontos az, hogy folsavat szedjek mellé, és akkor nem lesz baj. Folsavat régóta szedem, mióta kicsi pöttyöm kiderült már Femibiont is szedek, szóval nagyon reménykedek, hogy nem lesz semmi baj.
Azt mondta a doktornő, hogy keresni fog telefonon rövid időn belül, hogy mikor mi a teendő. Persze nem hagytam annyiban, és mondtam, hogy ez mégis mit jelent: 1 hét? 1 hónap? mert nagyon jó lenne már hallani a szívhangját. És azt mondta, hogy kb. 2 hét múlva hívni fog. Jujj, de várom mááááár!

Kb itt jár most az én kis pöttyöm: (Milyen kis apró, és már van agya. Elképesztő!)

a mi mini csodánk ♥

2011. november 22.- 2 napja késett már...de nem akartam, nem mertem beleélni magam, hiszen szeptemberben is így „vert át” a szervezetem. Gondoltam várok még pár napot, aztán tesztelek.

Aztán még akkor hajnalban arra riadtam fel, hogy álmomban szorongatom a pozitív tesztet!! :)  Hajnali 4 óra volt, de ezt egy jelnek vettem, ráadásul most már annyira ekkörül forgott minden gondolatom, hogy rögtön ki is mentem a fürdőbe. Remegő kezekkel vártam, hogy leteljen a 3 perc! Esküszöm, mikor nagyon halványan kezdett előjönni a második csík, én biztos voltam benne, hogy csak beképzelem magamnak, mert annyira szeretném...igazából ott sincs. Visszafeküdtem az ágyba, 1 órán keresztül forgolódtam, aztán úrja ki a fürdőbe! :)

És azt hiszem akkor fogtam fel igazán, hogy az a 2 csík TÉNYLEG ott van, még ha nem is olyan erős!♥♥♥ Leültem a kád szélére, mély levegő, pityeregtem egy sort (persze a nagy boldogságtól) aztán visszabújtam Robi mellé, hiszen reggel kelnem kellett a munka miatt. Persze mondani se kell, hogy semennyit nem tudtam már aludni, fura kábulatban, álmodozásban telt a munkáig az idő. 

Legszívesebben világgá kiabáltam volna, annyira boldog voltam, mégsem osztottam meg senkivel, csak Robival. Helyesebben nem mondtam neki se semmit először, csak elővettem a tesztet, és a kezébe adtam. Jajj, soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejezést! Elkerekedett a szeme, fülig ért a szája, és könnyes lett a szeme. Nagyon sokáig álltunk összeölelkezve. Tudtam, hogy örülni fog a hírnek, de mégis annyira jó érzés volt, hogy így örült neki/nekünk. 

Robival megbeszéltük, hogy jó ideig nem mondjuk el senkinek. Jajj, pedig legszívesebben világgá kiabáltam volna boldogságomat, és csak erről akartam beszélgetni MINDENKIVEL! :) Megbeszéltük, hogy várunk, 1 hétre rá mehet még egy teszt, aztán jöhet az orvosi vizsgálat. A családomnak meglepetést akartam, hogy februárban, akkor már 3 hónapos kismamiként állítok haza. De nem ment....egyszerűen nem bírtam titokban tartani...

Naná, hogy nem telt el 1 hét, és már megcsináltam a 2. tesztet is! Megnyugtatásomra sokkal erősebb a csík! Jövő héten megyünk dokihoz, mi a teendő az epilepszia gyógyszerrel...jajj, annyira nem akarom szedni, mérgezni ezzel az én kicsi 1mm-es pöttyömet! :) Vagy Ő még inkább csak PONT! De a miénk, és már most megveszek érte! Jobb híján egyelőre csak a 2 csíkos teszteket veszem elő naponta 20x, és vigyorgok rájuk, mint a tejbetök! :D Hihetetlen, hogy egy pozitív terhességi tesztnek is így tud örülni az ember. A föld felett lebegek....

Fotó: felül a 22-én készült nagyon halványocska, de OTT van csíkkal :), alatta pedig a 4 nappal (azaz ma reggel) készült!!! Juppppijájééééé!

Ha minden igaz, 5 hetes és 2 napos vagyok!!! :) És a 40 fokos júliusi végi kánikulában érkezik a MI KIS CSODÁNK! ♥

ui: Linda nagyon remélem, hogy nem jársz a blogom közelébe se...DE ha mégis anyuéknak egy szót se! Karácsonyi ajándék lesz!!! Puszi!

megint más a hajam :)

Eredetileg barna, nagyon vékony szálú, hullámos hajam van...na, az eredeti hajszínem már nagyon régóta nem láttam.
Helyette voltam már fekete (a gimiben szinte végig) sötétbarna, a vörös minden árnyalata...most pedig épp világosítani szeretném a világos rézvörös hajam.
Sokat változtatok rajta, mert nagyon hamar megunom: volt már hosszú hullámos, extra rövid, félhosszú, extra hosszú ... ami nagyon mű volt...többet nem is csináltatnám meg!

Egy kis válogatás az elmúlt évek hajaimból :)

Aztán ugye vártuk az esküvőt, és bár már akkor is nagyon le akartam vágatni a hajam, de mégse tudtam elképzelni magam rövid hajú menyasszonyként, ráadásul ugye a 3 méteres fátylamat se tartotta volna meg.
Utána jött a nagyon nagyon sok munka, majd eljött a nászút, akkor ilyen volt a hajam:

Viszonylag hosszú, de szegény nagyon töredezett, a sós víz pedig csak rontott rajta.
Ahogy hazaértünk le is vágattam: munkatársam csinálta, aki (többek között) férfifodrász. Nagyon sokat nyávogott, hogy ő nem mer belevágni, ő csak férfihajakat tud vágni. Legalább fél órája ültem a székben, amikor rámordultam, hogy Ádám, vágj már bele!!!!  :))
Persze tudtam én, hogy nem fogok csalódni, vágta ő már máskor is nekem. Nekem tetszik a végeredmény, most már csak a világosítás van hátra: Ági barátnőm hónap végén megy Mo-ra, majd hoz nekem festéket.
Íme az új frizurám :)  (kivörösödött orromat nem nézni, nagyon meg vagyok fázva!)

Nászút♥♥♥

Jajj annyira jó volt végre kiszakadni a hétköznapi hajtásból, a mindennapokból...és csak ketten, csak a pihenés, a kikapcsolódás. Túlzás nélkül írom, hogy tökéletes volt minden (pedig nagyon kritikus tudok lenni :))

Sok helyen jártunk már Robival, és imádtam minden utazásunkat megszervezni: repülőjegy, szállás, kocsibérlés, programok....mindent én csinálok ilyenkor hatalmas lelkesedéssel!
Na, a nászút egészen másképp alakult, szándékosan! Az esküvő annyira lefoglalt, hogy megbeszéltük Robival, hogy befizetünk egy utazási irodában, ahol mindent elintéznek, nekünk csak várni kell az utazás időpontját. Az utat már márciusban lefoglaltuk a Thomas Cook utazási irodában.

Persze én még az utazás napján is dolgoztam, olyannyira, hogy kb este 9-kor végeztem a munkával, letusoltam, hajat mostam, kocsiba vágódtunk is indultunk Manchesterbe....

Féltem a hosszú autóút során kicsikocsink cserben hagy (volt már rá példa, pont mikor a repülőtérre tartottunk haza!)  , de szerencsére minden rendben volt a 6 órás úton. Csekkolás, várakozás...nagyon sok várakozás...ejj, hogy én ezt hogy utálom....:S
Fotó: csináltam nászutas pólót! :) Textilfesték, ecset, és egy aranyos minta, amit Györgyitől loptam ;)
Illetve a várakozás alatt: Manchestreben, nagyon fáradtan....

 A repülőút túúúúl hosszú volt, nyűgös és fáradt voltam, mire landoltunk végre Punta Canan. És akkor végre kinyílt az ajtó és konkrétan fejbe vágott a meleg! Kb 10 fok volt Skóciában mikor útnak eredtünk, Punta Canan du-án 3-kor pedig 32 fok!!! Annyira imádtan! Végre meleg és napsütés! Juhéééé! :)
Fotó: elég sokat utaztunk már Robival, de még sehol nem találkoztam ilyen reptéri terminállal. Pálmaleveles teteje volt, és mivel itt mindig meleg van, ezért az egész épület nyitott! Nagyon tetszett!

A hotelbe érkezve aztán welcome drink-el köszöntöttek, megkaptuk végre a szobánkat! Nem csalódtam....:)
Fotó: nászutas lakosztályunk annyiban különbözött a többitől, hogy fehér/krémszínű volt benne minden, és tengerpartra néző volt a szobánk.

A hotel egész területe tele volt pálmákkal, trópusi növényekkel. Volt egy főétterem, meg kb 6 a'la carte, bárok, disco, nagyszínpad...
Mi majdnem mindig a főétteremben ettünk, aminek szintén pálmaleveles teteje volt...imádtam!

Na, a nászút pont az olyan helyzet volt, amikor azt mondtam, hogy nem érdekel a súlyfigyelés, a fogyókúra, eszek!!!:) És ettem is, nagyon finomakat! Fel nem foghatom, hogyhogy nem híztam, talán azért, mert nagyon imádom a salátákat, és abból is rengeteg választék volt.

Nászutas csomagunkhoz járt a tengerparti vacsora. Giccsesen romantikus volt :) langyos szél fújdogált, tengerzúgás, finom többfogásos vacsi, pezsgő, udvarias pincér...és a végén még a homokban lassúztunk is egyet! Rá se ismertem az én mindig hülyéskedő férjemre! :D ♥

Fotós mániája persze egész 2 hét alatt végigkísérte, rengeteg fotót készített, alig alig adta ki a kezéből a gépet, hogy legalább néhányon ő is szerepeljen. :) Természetesen ezt a képet is ő csinálta a vacsink után:

Több fakultatív kiránduláson is részt vettünk, nagyon nagy szerencsénk volt, mert a neten rátaláltam Gustavo-ra, aki 15 éve él Dominikán, ilyen utaztatással foglalkozik, és magyar! Így vele előre lebeszéltem melyiken szeretnénk részt venni, mikor megérkeztünk felvettük vele a kapcsolatot. Nagyon sokat segített, családias hangulatú kirándulásokra vitt (a max létszám 8 fő volt), és nagyon sokat mesélt a helyiekről, a szokásokról, mikre ügyeljünk. Hatalmas az ellentét a hotel luxusa, és az igazi Dominika között!!! Egyedül biztos ki se mertem volna lépni az utcára...na, de most meg már jól elkanyarodtam. :)
Szóval az egyik ilyen kirándulás volt a Saona sziget, amit motorcsónakkal közelítettünk meg. Én kis naivan legelőlre ültem, mert az milyen jó lesz! :) Olyan gyorsan mentünk, hogy a motorcsónak eleje felemelkedett, meg pattogott...velem együtt! :) Feltörte a fenekem a kemény ülés, de jujj, de élveztem! :):) A sziget pedig leírhatatlanul gyönyörű volt!

A szigeten már várt ránk a kávé, a megterített asztal, rumos kóla (hűű az helyiek körében ez a sláger, iszogattunk belőle mi is). Mindig szeretjük kipróbálni a helyi specialitásokat, itt sem történt másként: megkóstoltuk a langosztát, ami egy hatalmas rákféle, a szemünk előtt fogták ki a vízből, és még élve rádobták a grillre...:S:S merthogy az erős páncél miatt másként nem tudják kiszedni egészben a húsát. Szegényt nagyon sajnáltam, de azt el kell ismerni, hogy nagyon finom volt...

Sokat búvárkodtunk, fogdostunk cuki tengeri csillagot, aminek az alja tapadókorongos volt, és viccesen rácuppant a tenyeremre. :)

Úgy szerveztük a kirándulásokat, hogy köztük legyen mindig 1-2 nap szünet, amikor csak a hotel kényelmét élveztük. Volt lehetőség rengeteg vízi sportot kipróbálni, strandröplabda, különböző programok, táncoktatás, versenyek...

A hotel legszuperebb helye a kávézó volt. Annyira imádtam azt a helyet, minden nap betértünk ide, és ittunk jeges kávét. Szívem szerint az összeset kipróbáltam volna, de a 30 fokban csak az esett jól. Megrendeltük a kávét, és ott a szemünk előtt darálták le, és készítették. Nagy kávé-fan vagyok, ehhez képest az angolok kávéja pocsék (nagyon szépen fogalmazva). Itt viszont a paradicsomban éreztem magam! :)

Közös tánc a homokban minden délután volt. Egyszer én is beszálltam közéjük, élveztem nagyon: merengue, salsa, bacchata...:)

Emlékszem mikor nászút előtt úgy nyilatkoztam, hogy jajj, csak egyszer érjünk oda, biztos, hogy 3 napig csak alszok délig, és utána is csak ejtőzök a parton...na, ehhez képest minden nap felkeltünk reggel 7 körül, a második nap pedig hajnal fél 6-kor rángattam ki Robit az ágyból, hogy :" ÚÚÚÚÚristen milyen szép a napfelkelte! Na, gyerünk kifelé fotózni!!!" :)

Aztán voltunk ugye a delfinúszáson! El se hiszem, hogy teljesült ez az álmom! Olyan régóta szerettem volna, annyira kis tüneményes állatok! Kb. 40 percet töltöttünk a delfinekkel, húztak, kiemeltek a vízből, átugráltak a fejünk felett, lehetett nekik puszit adni (ezt élveztem a legjobban :)) aztán a végén brutál áron lehetett megvásárolni a fotókat meg a DVD-t. Megvettük, hiszen így nem lett volna róluk egyátalán emlékünk.
A parkban persze nem csak ők voltak, kaptam egy jó kis halillatú fókapuszit, a vállamra ültettek bazi nagy papagájt....
Az én kedvemért volt a delfinúszás, így Robi kitalálta, hogy az ő kedvéért meg menjünk cápák, ráják közé...annyira nem lelkesedtem az ötletért, de hát gondoltam én bevállalós vagyok, csak nem pont az én lábamat fogják kettéharapni azok a cápák. Bementünk közéjük, kaptunk búvárszemüveget, és mikor lebuktam a víz alá, hogy meglessem őket, hát teljesen rosszul lettem! És nem is a cápáktól, hanem azoktól a brutál nagy rájáktól! Mint kiderült pont ugyanolyan ráját fogtunk, mint ami megölte Steve Irwin-t (persze az ő tüskéjük el volt távolítva), de ahogy a lábamhoz értek, hát én sikítottam.

A Samana félszigetre kisrepülővel jutottunk el, szintén Gustavoval. Végigkameráztam az utat (Robi fotózott), a felvételt a mai napig nem sikerült visszanézni olyan sűrűek a napok, és sosincs együtt szabadnapunk.:(
Néhány légifotó:

Nagyon tetszett ez a partszakasz, mert a kirándulós csoportunkon kívül senki nem volt. Robival kicsit elsétálgattunk, és totál kettesben élveztük a gyönyörű tájat! ♥♥

Transzferbusszal kezdtük ezt a napot, aztán repülő, majd motorcsónakkal a gyönyörű parthoz...ezek után ebéd, majd lóra pattantunk, hogy eljussunk az El Limon vízeséshez. Utoljára gyerekként ültem lovon, és mikor elkezdett ügetni velem meg voltam győződve, hogy na, most tuti lepotyogok. Annyira szorítottam minden fenékizmomat, hogy másnap még ülni is alig bírtam, annyira fájt a fenekem! :D

Olyan nagy területen feküdt el a hotel, hogy sehol nem volt tömeg, hiába volt kb 400 vendége. A medencéknél alig-alig lézengtek, nem volt sorbanállás a bárnál, annak ellenére, hogy ugye miden ingyen volt. Volt jakuzzi is, az is sokszor üresen állt.

Utolsó kirándulásunk Gustavoval egy igazi dzsungeltúra volt: Mangrove erdőket néztünk meg, illetve régi indián barlangokat, pelikánokat, fregott madarakat! Jajj látnotok kellett volna azt az örömöt Robi fején, mikor végre kipróbálhatta a nagy lencséjét, és repülés közben fotózta a madarakat! :)

Híres a dominikai szivar, ezért hát ki kellett próbálni! Mi a 2 nagy dohányos (sose cigiztünk!!!). Hááát lehet akármilyen híres, nekünk borzalmas volt, így szívtunk bele egyet-egyet, és nyomtuk is el! :) Hoztunk haza ajándékba munkatársunknak, aki szokott szivarozni, és ő dicsérte, hogy nagyon jóóó...hát ő tudja, mi maradtunk a jó kis koktéloknál!

Híresen fehér a bőröm, mégis sikerült valamennyit barnulnom nyaralás alatt! Persze Robi közelébe se érhetek, a főnököm, mikor visszaértünk Skóciába csak ennyit kérdezett: "Te jó ég Mazsi! Hol szedted össze ezt a Feka gyereket?" :D

Elbohóckodtunk a víz alatt is :) készítettünk így is fotókat! :)

 

Összességében elmondhatom, hogy fantasztikus nászutunk volt, talán 2 negatívum ért: 1: nagyon elkeseredtem, mikor nászút közepén megjött. :( Tudom türelmetlen vagyok, de én annnnnyira szerettem volna már hármasban hazatérni...

2.: a hotel vendégeinek 80%-a orosz volt, és már a hideg rázott, ha meghallottam őket. persze ez lehet, csak abból adódik, hogy az egyik orosz munkatársammal elég sok a konfliktus...

Azóta visszarázódtunk a munkás hétköznapokba, és tervezgetjük a jövőt, amiben egyelőre rengeteg a kérdőjel....talán valamikor tavasszal, március környékén látom leghamarabb a családom... :(

Let's Zumbaaaaa.....!

Nem emlékszem, hogy kitől hallottam először a Zumba Fitness-ről, de az tuti, hogy mára teljesen megfertőzött.:)

Arra, hogy figyeljek magamra, és a testmozgásra, már nem új keletű, kb 5 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy muszáj valamit kezdeni magammal, mert borzalmasan néztem ki...:S:S A főiskola alatt (vége felé) viszont elhatároztam, hogy sikerül lefogyni, és teljes életmódváltásba kezdtem. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de sikerült, és büszke vagyok magamra, hogy 20 kilót fogytam, tabletta és minden egyéb fogyasztópor nélkül!
Nem elég csak a kajára figyelni, és nem elég az sem, ha csak tornázol! Kell mindkettő! Mára nekem szinte teljesen eltűnt az életemből a kenyér, azaz a teljes kiőrlésűt eszem csak, tésztafélét is nagyon ritkán, ill. az üdítők, kólák is kimaradnak. Helyette van rengeteg gyümölcs, még több víz, (amit annyiból utálok, hogy tuti félóránként megyek pisilni.:D) Havonta 1-2 alkalommal csinálok gyümölcsnapot, amit a mai napig nehéz végigcsinálni.  Egyedüli gyengeségem az édesség! :) Iszonyat módon édesszájú vagyok, szerintem minden nap eszek valamilyen édességet.:) Próbálok csak délelőtt, kora délután enni, ezzel vigasztalom magam, hogy ilyenkor még szabad! :)


A tornát ezelőtt sok évvel Cindy Crawford-al kezdtem, ma már viccesen könnyűek azok a gyakorlatok. Aztán próbáltam Béres Alexandrát, sőt van sok Rubint Réka videóm is....én elhiszem, hogy a Schobert család rengeteg embert lefogyasztott, kemény videója van Rékának is, de én egyszerűen hidegrázást kapok a hangjától, meg attól a dizsizenétől, ami a torna alatt szól. :D Így Réka felejtve lett, és manapság már csak a zumba van, illetve a szobabicikli.
Itt egy kis kedvcsináló a Zumbához:

Ági, én és a Zumba pólóink! :)

És bár a mai napig szörnyülködve nézek az akkori önmagamra, de összehasonlításképpen felteszek 2 fotót.
Mazsi: 2006 május. - 180 cm magas, 80 kg

Mazsi: 2011.augusztus- 180 centi, 60 kg

(nem teljes alakos, de azt hiszem a különbség így is szembeötlő)


Ritkán vagyok otthon, így akárhányszor hazalátogatunk a szüleim siránkozását mindig végig kell hallgatnom: "Jajj, kislányom már ne fogyjál túl vékony vagy!" De a lényeg, hogy én így érzem jól magam a bőrömben, Robinak tetszem, saját magamnak is (most már) és azt hiszem ez a legfontosabb! :)

kreatívkodtam

Aki ismer tudja, hogy szeretem a nem átlagos dolgokat. Na, ilyen nem átlagos márka az Irregular Choice. Vannak köztük olyan cipők, amikre már én is azt mondom, hogy túúúúl sok, de vannak köztük nagy kedvencek is. Nekem is van 2 ilyen cipőm, sajnos elég borsos az áruk, így a gyűjteményem nem igazán fog szaporodni. :)

Ugyanilyen márkájú cipőt találtam a neten, amire azt mondta, hogy jujj, de jóóóó! Viszont egy kis kreativitás kell csak belevinni és rájöttem, hogy ezt, vagyis ehhez nagyon hasonlót én is tudok csinálni! Sokkal költségkímélőbb, az elkészítés során pedig nagyon jól szórakoztam! :) Így az eredetileg kb. 30.000 forintba kerülő cipő, nekem kijött kb 2000-ből. Na, de mutatom a részleteket! ;)

Ezt a cipőt találtam a neten:

Erről loptam az ötletet, hogy ehhez hasonlót készítek magamnak, egy kis változtatással, mert pl.: ennek a cipőnek a sarka nekem nem tetszik (túl vastag).
Vettem egy sima fekete cipőt, 4 fontért, ami kb 1200 forint.

 Vettem piros gyapjút nemezeléshez, illetve zöld filcanyagot, abból készítettem el a cseresznyét, amire később rávarrtam a cipőklipszet:
Készülőfélben a cseresznye:

Itt pedig már a kész cipőklipsz:

Aztán a maradék filcanyagból a cipő orrát díszítettem: egyszerűen kivágtam, majd ragasztópisztollyal felragasztottam az anyagot, a cseresznye pedig a cipő hátsó részére került.
Persze nem profi munka, de klasszisokkal olcsóbb, és én olyan büszke voltam magamra, amikor az inverness-i vásárolgatás közben egy néni odajött hozzám csak azért, hogy megdicsérje a cipőmet! :D

Másik ilyen általam készített cipőm is van, bár azzal nem volt sok tennivaló, de én mégis imádom! Egyszerűen teleragasztottam gombokkal! :)