Sokszor hallottam már, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen könnyen ment a terhességem első 4 hónapja: nem voltak hányingerek, émelygés, hányás, szagundor, görcs vagy vérzés....minden ilyesmi elkerült. Úgy is mondhatnám, hogy tökéletes a várandósságom!
De amíg fizikailag nem visel meg, addig úgy érzem, hogy ezt duplán törlesztem lelkiekben. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire a padlón....:(:(
Mondogatom én a mantrát szinte minden nap: május, május, csak májusig kell itt kibírni!!! Sajnos ettől még nem telik gyorsabban az idő.
Az utóbbi napokban aztán végképp teljesen magamba vagyok fordulva: semmi mást nem csinálok, csak felkelek: megyek munkába (4 óra hossza) itthon vagyok, egész nap ülök a szobámban, aztán megint megyek a munkába az esti műszakba (megint 4 óra) ....a közte lévő időben meg ki se mozdulok a kis lyuk szobánkból. A facebook fórumos lányoknak már biztos meséltem, hogy itt úgy élünk, mint egy koliban: azaz van külön szobánk, de pl: nincs külön konyhánk, csak egy nagy közös. Én már annyira nem tudok itt senkit tolerálni, hogy nem vagyok hajlandó főzni, sőt lemenni kajálni se! Annyira senkivel nem akarok találkozni, pont elég annyi, amit a munkában együtt töltünk. Komolyan az egyetlen ember, akit most elviselek magam mellett az Robi....de őt se mindig! 2 naponta vannak akkora balhék, mint ha épp a világ akarna összeomolni.....:S:S Semmiségeken is kiakadok percek alatt, és úgy felhúzom magam, hogy nem tudok aludni. Aztán 2 óra alvás után mehetek dolgozni, ahol meg persze úgy érzem magam, mint a mosott f*s...és ez így megy már hosszú napok óta.
Lelkileg már egyátalán nem itt vagyok: robotként eljárok dolgozni, de mindig az az első, ahogy a szobába érek, hogy bekapcsolom a laptopot, és merülök is el a saját kis világomba: tervezem a babaszobát, meg az összes többit is a házunkba, mentem el az olyan oldalakat amik tetszenek, hasznosak lehetnek. Ezek adnak nekem erőt! Én elhiszem, hogy az itteni embereket hidegen hagyja az én állapotom....de néha akkor is olyan jól esne a kérdés: és hogy vagy? érzed már a babát? vagy mik a tervek jövőre?...de semmi. Ami fura, mert Robit meg mindig kérdezgetik a babával, a házzal kapcsolatban is. Robi szerint ez azért van, mert az elmúlt hónapokban olyan magas falakat "építettem" magam köré, hogy ezt látják mások is, ezért nem is kérdeznek.....
Annyira jó, hogy van a facebook zárt fóruma! Az ott lévő lányok el sem tudják képzelni, hogy mennyire sokat jelentenek nekem! Egy biztonságérzetet ad, hogy ott kiadhatom magamból azt ami nyomaszt, vagy éppen azt aminek örülök, mert tudom, hogy őket ÉRDEKLI! Robival is sokat beszélünk a babáról, na de ő csak férfi! Barátnőm meg nem abban az életszakaszban van, hogy annyira lázba hozza ez a téma, ami érthető persze, csak így meg érzem, hogy egyre nagyobb a távolság köztünk.
Én visszahúzódok a csigaházamba, tény, hogy nem keresem a társaságát, úgy ahogy senkiét sem....ő se jön, hogy velem mi újság, csak hallom néha vihorászni a folyosón, más munkatársakkal...
Hát ennyi! A túlélésre játszok. Nem akarok jópofizni, bájologni, reggeli közben mosolyogva cseverészni...csak tenni a dolgom, várni, hogy eljöjjön a 29.hét, amikor végre repülőre ülök, és itt hagyom végre ezt az utált életet, és belekezdünk egy sokkal sokkal boldogabba! Egyszerűen tudom, hogy az lesz! Annyira függök a családtól, és annyira érzem már a hiányukat, hogy most nem érzek félelmet se a jövőtől, pedig mondják páran: "megőrültetek? Mo-ra visszamenni? ott nem lesz annyi pénzetek, mint most"....ez így igaz! nem lesz ennyi! de lesz karácsony, és szilveszter, és nagy családi ebédek vasárnaponként, és biciklire pattanok és 10 perc alatt anyukámnál vagyok, és van jó idő, és napsütés, és nem érdekel, ha nem fogunk ennyit keresni, úgyis imádom a turikat....Ennyi!
Drága Mazsi! Nagyon átérzem, amit írsz! Már tényleg nincs sok hátra, mert az idő repül. Az, hogy Te csigalassúságúnak érzed, az azért van, mert nagyon vársz valamire....vársz a májusra, amikor is azzal, hogy végre hazajössz, gyökeresen megváltozik az életetek. A világ legnagyobb kincsével, egy kisbabával lesztek nemsokára gazdagabbak, és ott lesz a gyönyörű házikótok, és mindemellett otthon leszel, a szeretteid közelében...hát hogyne lennél türelmetlen! Ez természetes! Barátnődtől nem szép, hogy megszűnt törődni Veled, ezt már én is többször átéltem. Szerencsés ember az, akinek tényleg igaz barátja van, ahol tényleg létezik az a bizonyos legjobb barátság. ....Ne hagyd, hogy bármi kedvedet szegje, amíg ott vagytok, addig is a maradék szabadidődet használd ki arra, hogy újra elmenj a számodra legkedvesebb helyekre, és csak azokat az élményeket idézzétek fel, amelyek nagyon kedvesek Nektek az ott töltött időből. Majd mikor májusban repülőre ülsz, biztos sajogni fog egy kicsit a szíved a mérhetetlen boldogság mellett. A munkát mos már csak annyira fogd fel munkának, hogy megcsináld azt, amit kell...a többi időben képzeld azt, hogy nyaralsz, és ez a nyaralás még májusig tart ;) Sok puszi, és kitartás, meglátod hamar elrepül az idő. ...De ez már csak így van, ha az ember késleltetni szeretné, akkor fut, rohan, száguld; ha pedig siettetni, akkor csigalassúságúnak érezzük.
VálaszTörlésDe ari vagy Mazsi, hogy mindezt leírtad! Tudom, hogy ez egy szomorú bejegyzés volt, de én vígasztalni szeretnélek picit. Én itthon vagyok, van saját konyhánk, imádom a kollégáimat, itt van a családom, barátom, de valahogy az ember annyira megváltozik a terhesség alatt. Én is elkezdtem tervezni a babavárást, babaszobát, későbbi életünket és most ebben élek, mint annak idején az esküvő és nászútszervezéssel és ez jó, mert új tartalmat nyert az élet! Viszont a környezetünk ezt nem így tolerálja, a barátoknak megvan ami eddig volt, szórakozás, bulik, esti összejövetelek, stb.. Szóval persze meghallgatják a dolgaidat, de sokszor érzem úgy, hogy már én sem akarok mesélni nekik, mert ők nem értik meg, nem érdekli őket igazán, nem akarom ezzel trachtálni őket. Szóval lehet, hogy igazából mi változunk és az élethelyzetünk és ezt legjobban azok értik meg, akik hasonló cípőben járnak, mi facebookos lányok! :-)))) Amúgy tényleg nincs már túl sok idő májusig és addig repülni fog az idő, utána már jobb lesz ha itthon leszel, csupa jó dolog vár Rád, mi meg mindvégig ott vagyunk! ;-) puszi
VálaszTörlésKöszi lányok a vígasztalás, ez nekem nagyon nagyon jól esik!! ♥ Mikor elkezdtünk fórumozni, még csak nem is reméltem, hogy ennyi nagyon jó barátnőt fogok kapni! :) Sok puszi nektek!!!
VálaszTörlésKitartást Mazsi! A mi környezetünkből is szépen lassan kikoptak a barátok, nincsenek kiegyensúlyozott párkapcsolatok, otthon, házasság és gyerek téma fel sem merül senkinél, és ez szépen lassan felemésztette a korábbi kapcsolatokat. Nehéz volt elfogadni, főleg, hogy mi is távol élünk a családjainktól (igaz nem annyira messze, de az én családom is 160 km-re lakik, ez már sajnos nem az a táv, hogy csak úgy átugrom kicsit, a kisebbik húgom pedig külföldön él), így egyre inkább egy olyan életre rendezkedtünk be, ahol csak egymásra számíthatunk, és ez az ad erőt, hogy itt van nekem a férjem, aki a bástyám, a támaszom, a barátom és néha a barátnőm is egybe. Sokat erősödött a kapcsolatunk ettől és a szabadidőnket is sokkal tudatosabban osztjuk be, hogy legyenek olyan impulzusok, amik feltöltenek minket és erőt adnak nehéz helyzetekre.
VálaszTörlésPihenj sokat, hallgass babazenéket (kicsit monoton, de engem megnyugtat), olvasgass a gyermekvárásról, -gondozásról és -nevelésről, tervezd meg az otthonotokat és próbálj kevésbé koncentrálni arra, hogy még nem vagytok itthon és hidd el, elrepül ez az idő!
Na, szóval:
VálaszTörlésAkkor Zorántól a "Ne várd a májust kedvesem"-et nem küldöm neked a kívánságkosárban!:D
Viccet félretéve: Jajj, de szépen/szomorúan írtál! Én megértelek, ill. nem nagyon, mert nem voltam ilyen helyzetben, de sokszor akkor is jön a depi, amikor semmi okunk nem volna rá.....
Csak valahogy szegény Robival ne veszekedj.....
Munkatársakat meg sz.... le!!! Az összestől előrébb jártok már! Tutira az irigység miatt nem szólnak semmit, de titokban sárgulnak szerintem..
Na pussz!
Fel a fejjel!
(az a rész nagyon tetszett, amikor írtad, hogy biciklire pattansz.....na, és majd az udvarunkon csinálunk nagy banzájt májusban, mire megérkezel, lesz jó magyaros gulyás, meg kürtős kalács! Meg elsétálunk fagyizni, meg minden!)
Annyira megértelek Mazsi! A család a legfontosabb az életben! Az az egy, ami igazán feltölthet bennünket energiával!
VálaszTörlésRögös út vezet májusig, de talán ez is egy amolyan anyai rákészülés... mármint erősödünk és ugyan mindig azt mondjuk,hogy ezt már nem bírom (akár testi, akár lelki dolog miatt) de mégis tudjuk tovább csinálni.
Egy csodás új élet növekszik benned és Ő fogja majd teljessé tenni az életeteket. Vigyázz magadra nagyon! Mi pedig mindig érdeklődni fogunk irántad és mindig meg fogunk hallgatni... együtt jóban-rosszban... és nem utolsósorban vár itt még valaki...
Vár Téged/Titeket MAGYARORSZÁG! :)
Azt hiszem mindent leírtak az előttem szólók!
VálaszTörlésTeljesen megértelek.
Bár én azért jobban viselem itt kint a dolgokat, azt pontosan átérzem milyen lelki mélypont tud jönni sokszor a terhesség alatt... és hát ha erre rájön még a honvágy, az elég cudar.
Remélem hamar elmúlik a depi, mert ez a babának sem tesz jót.
Próbálj egy picit felülemelkedni ezeken az érzéseken, mert ezen változtatni csak Te tudsz.
Lehet viccesen hangzik, de amikor én tényleg mély ponton voltam, elővettem egy papírt és csináltam 2 oszlopot.. az életem rossz és jó dolgairól. Csinálj Te is, és töltsd ki.. meglátod, hogy semmi okod rossz kedvűnek, depisnek lenni, hisz csodálatos életed van (még ha nem is érzem most így). Szerető család, férj, pocakban lapuló kisbaba, munka, aminek lassan búcsút inthetsz.. soroljam még????????????:):):):):):)
Ami a szabadidődet illeti.. ha egyik nap nem vagy annyira fáradt, mozdulj kicsit ki.. rángasd el magaddal Ágit, üljetek be a kedvenc kávézótokba, vagy menjetek vásárolni. Neki sem lehet egyszerű, hisz Neked már egész más irányt vett az életed.. kicsit térjetek vissza múltba.. meglátod mennyire jó tud ez lenni.
FB: én is sokat köszönhetek lelkileg ennek a kis csapatnak, és remélem még jó sokáig együtt is leszünk:)!
Jajjj Mazsi, most látom csak - hogy milyen gondolatok gyötörnek... Azt kell mondjam, hogy Beussal sokszor megállapítjuk az a jó abban, hogy egy időben járunk- hogy bizony hasonlóak a tüneteink is...
TörlésMi is átestünk azon az érzésen, ami most téged marcangol - talán pont ezért tudunk annyira megérteni. Én nem tudom elmondani milyen magányosnak éreztem magam az elején, meg a közepén - hogy hogyan küzdöttem meg az érzéssel, hogy nem vagyok már nő, se szép, se sovány... Egyedül éreztem magam, a fájdalmammal, a kétségeimmel - úgy éreztem nem kapom meg a nekem kijáró figyelmet... de szép lassan elmúlt, nem mondom hogy könnyű volt. Én nem gyártottam jó/rossz listát (bár sokaknak bevállik ez a módszer), csak hagytam magam sodródni az árral és lekötöttem a figyelmem a melóval... elmúlt és a helyébe léptek új érzések, a türelmetlenség, a félelem, az elhatalmasodó szerelem a gyermekem és a férjem iránt - ne meg az idegbaj, amikor vigyorgó emberek tömkelegét látom, akik mind megjegyzik, hogy jUUUUUUJ már nincs sok hátra... ne ezek nálam kiverik a biztit és a tejbetök fejüket látva kedvem lenne a lehető legordenárébb stílusban válaszolni, hogy: Max neked nincs sok BAZDMEG, mert nem neked fáj már mindened...
Egy szó mint száz, ciklikusan átesel a depin - hagyd hogy átjárjon azt is meg kell élni, aztán jön a hihetetlen megmagyarázhatatlan boldogság és end of the day persze a para, hogy nemsokára szülés...
De egy dologban hallgass rám... bármit is érzel, bármi is bánt - írd ki magadból. Ne szégyeld azt érezni, hogy utálod az egészet, hogy fáradt vagy, vagy épp jókedvűbb az indokoltnál. Én nem akarok 2 év múlva becsapni magam azzal, hogy minden rózsaszín volt... mert nem volt... de ennek így kellett történnie...
Nem lehet könnyű, hiszen teljesen más állapot. Szerintem ne gondold, hogy a környezeted nem kíváncsi rád, és a babára. Én pont a másik oldalt láttam eddig; egyik barátnőmmel sajnos akkor romlott meg a viszonyunk, amikor babájuk lett, mert hiába kérdezősködtem, hiába érdeklődtem ő totál befelé fordult, eldöntötte, hogy engem a terhesség meg a babavárás egyáltalán nem érdekel... Pedig nem így volt, szerettem volna tudni az érzéseiről, gondolatairól, de mindig kitért a kérdések elől... Pár évvel ezelőtt tényleg nem akartam gyereket, nem tartottam ott, de nagyon kíváncsi lettem volna. Próbálj kicsit nyitottabb lenni, a környezeted is változtatni fog a viselkedésén, és remélem már jobban vagy egy kicsit. Annyit még, hogy a fb-os csoport nekem is sokat jelent, hiszen annyi mindent meg lehet ott beszélni. Nemsokára itthon lesztek, itt a jó idő minden rendben lesz Mazsi! <3
VálaszTörlés