véghajrában

Jövő hét péntek....! Hivatalosan ekkor kellene Zéténynek közénk megérkeznie. Vagyis nem jó ez a megfogalmazás, hiszen itt van ő már köztünk régóta, és a tudtomra is adja minden nap. :) A lényeg, hogy nagyon közel van születésének dátuma.
Nagyon fura ám úgy várni egy eseményt, hogy nem tudom, hogy pár óra múlva, vagy majd csak 2 hét múlva következik be. Türelmetlen vagyok nagyon, nem is tagadom.
És én, mint egy sértődött kisgyerek úgy reagálok minden egyes frissen megszült anyukára: "Ez nem ééééér! Ő is utánam volt kiírva!"
3-4 naponta járok NST-re, ami nagyon megterhelő. (Miskolc autóval közel 1 óra hossza, de van olyan amikor buszoznom kell...:( )  Nem értem miért kell ilyen sűrűn, meg voltam győződve, hogy a heti 1 alkalom pont elég lesz. Legutóbb tegnap voltam, amikorra a dokim beígért egy méhszájvizsgálatot. Kíváncsi voltam nagyon, hogy is állunk...erre a doki, miután megkérdezte, hogy van-e haskeményedés vagy görcs, és én mindkettőre nemleges választ adtam, azt mondta, akkor ebből még nem lesz baba, nem kell a vizsgálat! :S:S Na tessék!

Ami az itthoni dolgokat illeti: teljes egészében fel vagyunk készülve Zéti fogadására! :)
- sterilizálva mellszívó, bimbóvédő...stb.
- külön táska a szülőszobára, és külön táska a gyermekágyas napokra: 100%-ban bepakolva várja az indulást
- a babasarok is elkészült, annyi csupán a hiányosság, hogy nővérem akar majd valamit festeni a falra

És akkor a végére jöjjönek az elmúlt hetek eseményei képekben:
- varrtam Zétinek feliratot :)

- végső simítások

- várunk nagyon Zétikém!!!

- készült pár pocakosfotó ismét, de nekem valahogy nem nyerte el a tetszésem (37.hét)

- és egy kis idétlenkedés a végén :))

Remélhetőleg a következő bejegyzésem már a szüléstörténet lesz...

pocakosfotók- 35. hét

A facebookon már említettem, hogy nekem valahogy nehezen összeegyeztethető a szexiség a kismamasággal. Így én eredetileg nem akartam ilyen pocakosfotókat, csak olyat amin szépen fel vagyok öltözve, és a szabadban vagyunk. Azok a fotók sem maradnak ki, de most megmutatom azokat, amik a férj kedvéért készültek! :D:D
Fotó és utómunka: természetesen most is Robi! :)

Szülőszoba látogatás, NST

Telik az idő, de még milyen gyorsan! Míg Skóciában folyton azért nyígtam, mert nem telnek a napok, most olyan jó lenne kicsit lasssítani!! 2 nap és a 36. hetet taposom! Azaz BÁRMIKOR jöhet Zéti, már nem lenne koraszülött! :) Persze azért remélem marad még egy kicsit a pocakban, hogy anyu és apu mindennel időben kész legyen. Rémisztően sehogy se állunk a szobával, ahová át fogunk költözni. Minden nap csinálunk vele vmi apróságot, de egyszerűen olyan sok az elintéznivaló minden mással is ( ez van, ha 4 év után kell visszarázódni a magyar dolgokhoz, amiben a magyar állam nem túl segítőkész).
Ráadásul van egy olyan problémám is, hogy Robi madarai elkerültek hozzánk. Eddig egy barátjánál voltak (nimfa papagájok) pár hete hoztuk el őket HMVHelyről. Egy párocskát a tojásaikkal. Sajnos a túl hosszú út megviselte őket, és onnantól fogva nem ültek rá a tojásokra, ráadásul a fiúpapi el is pusztult. :( Nem rajongok a madarakért, de tudom, hogy Robinak milyen fontosak, és persze én is sajnáltam. Na a lényeg a lényeg, hogy kaptunk egy másik fiúpapit (mert ott is jön a baba és lakásban élnek, nincs külön szoba, ahová át tudnák tenni) A madarak nagyon hamar összeszoktak, ismért vannak tojások! :) Az első terv az volt, hogy az új házba átvisszük őket, de jajj hát én is sajnálom őket, nem akarom, hogy megint utazzanak a friss tojásokkal. Az persze kizárt, hogy egy szobában legyünk, így házon belül kell megoldjuk a költöztetést. Szóval elvagyunk, van dolog bőven! :)

 Dokim szerint a sok fekvés se nagyon használt, hiszen fiacskám ugyanolyan lenn fekszik, mint a 30. héten. De mostanra ez már szinte normális, hiszen ilyesmi időben szoktak "leereszkedni" . A bálna-feelinget egyre jobban érzem...persze nem kell félreérteni, imádom a pocakom...ha mellette ugyanúgy tudnék pörögni, mint régen! De egyszerűen nem megy. Fújtatok, nagyon hamar kifáradok, légszomjam van. És ez a hőség!!!
Meg voltam győződve, hogy nem lesz akkora meleg, hogy én bárki előtt bikinire vetkőzzek hatalmas pocakommal....de VAN! Azaz volt az a meleg, ami miatt feladtam az elveimet! :) és jaaaaaaj, de nagyon jó volt strandolni, lebegni a hűs vízben, azt érezni, hogy könnyű vagyok!! :)

NST: tegnap megvolt az első ilyen vizsgálatom. Székre le, szíjak a hasra, pittyegő a kézbe: Zéti együttműködő volt, egész idő alatt mást se csináltam csak nyomogattam a gombot, mert megállás nélkül ficánkolt. :)
Aztán következett a szülőszoba látogatás: rengetegen voltunk, amitől nagyon nem volt levegő az épületben, másfél órás volt, a végére brutál módon elfáradtam! De amúgy nagyon érdekes volt, nem bántam meg, hogy elmentünk!
- A szülőszobán kettesben leszek Robival, van bordásfal, fitball, ágy, ami aztán szülőszékké alakítható, fürdőszoba...vajúdás közben akár a labdán ülve is mehetek a zuhany alá, ha az esik jól.
- Enni-innivaló bevihető, bár enni én tuti nem fogok. Ásványvíz, szőlőcukor biztos jól jön majd.
- beöntés, borotválás nem kötelező, csak választható
- fájdalomcsillapítás: kéjgáz, amit magamnak adagolhatok, ill. epidurális, amit elég az adott helyzetben eldöntenem (azaz, hogy szeretném-e vagy sem) Nagyon bízom benne, hogy menni fog a dolog anélkül is, persze nem tudhatom előre...
- ha vmiért úgy alakulna, hogy császár lesz, akkor is bent maradhat Robi
- aminek nagyon örülök: baba megszületés után nem vágják el rögtön a köldökzsinórt, megvárják, míg elmúlik a lüktetés. És rögtön, ott a szülőszobán megpróbálkozunk a szopival! Szóval csupa olyan dolgot elmondtak, ami nagyon szimpatikus, persze azt nem mondom, hogy 3 napnál többet ott szeretnék tölteni!

Most viszont "rohanok" is tovább, mert mindjárt itt a védőnő, délután meg útra kelünk intézni a TB-met....igen, még mindig!!!!

az elmúlt hetek eseményei

Jól elhanyagoltam a blogom mostanában. Ennek több oka is van.

- a napok olyan hihetetlen gyorsan eltelnek, hogy alig bírom kapkodni a fejem
- rengeteg az elintéznivaló, papírügyek, amitől már a hideg kiráz :S
- fekvésre vagyok ítélve, így amikor netezek, akkor is leginkább az ipad-on, ágyban fekve, arról meg nem tudok blogot frissíteni, mert mindenem a laptopon van

Na, de most rászántam magam!
Az elmúlt hetek legnagyobb történése: házunk 100%-osan kifizetve!!! :)) Illetve férjecském újra itthon, egyelőre a cuccaink nélkül, de már azok is úton vannak!
Úgy döntöttünk, hogy a házba október környékén fogunk beköltözni, addig maradunk anyuéknál, a baba körül úgyis kelleni fog a segítség, és nekem megnyugtató, ha anyu itt van mellettem az első időkben.
De így is van mit csinálni, mert nem maradunk az én régi lányszobámban, hanem átköltözünk a nővérem régi szobájába, ami nagyobb, meg jobban el van szeparálva mindentől, így kicsit magunkba is tudunk lenni. Na, az a szoba egyelőre ilyen állapotban van:

Azaz ennyire mégsincs kezdetleges állapotban, mert a fotón még lapokban áll a kiságy, ami azóta már össze van szerelve! Nagyon édes!!! Imádom!!!

Vaterán csaptam le rá, kifogástalan állapotban van! Már csak azt várom, hogy a babacuccok végre hazaérjenek, és tudjam díszíteni a kiságyat.
Kicsit ráparáztam arra, hogy még ennyire sehogyan se állunk, ugyanis a dokim jól rám ijesztett, hogy a sok fizikai munkának meg lett az ára: Zéti túlságosan lenn fekszik, fenn áll a koraszülés veszélye. Ez volt kb 3 hete. Na, onnantól fogva rengeteg időt töltöttem vízszintesen, meg kapkodom befelé a magnéziumot. Fizikailag ezek mellett jól vagyok (voltam) így igen nagy szenvedés volt nekem ez a kényszerpihenő. Természetesen Zétiért mindent, így visszavettem a tempóból, és remélhetőleg babácskám kicsit fentebb helyezkedett. Védőnő szerint tuti, mert a szívhangját most már sokkal fejjebb hallja, mint legutóbb, és ez jóóó!!! UH-ra meg majd június 13-án megyek, ott megnézzük igaza lett-e a védőnőnek. Remélem, mert nagyon igyekeztem jól viselkedni. Olyannyira, hogy a sok fekvéstől borzasztóan fáj a hátam meg a derekam. :(( Az éjszakák a legrosszabbak, most már csak és kizárólag oldalra fordulva tudok aludni (háton percek alatt megfájdul a derekam) Robi olyan ééééédes!! ♥ Éjjel felébred arra, hogy nagy nyögések közepette fordulok egyik oldalamról a másikra, és ő minden éjjel félálomban elkezdi masszírozni a derekam.
Mindenki azt mondja, hogy nincs nagy hasam a terhességi héthez képest. Én ezektől függetlenül úgy érzem, hogy minden belső szervem fel van tolva, és emiatt alig kapok levegőt. Én, aki a hosszú lábaimmal mindig szélsebesen közlekedtem mostanában  csak pingvinmód sétálok, és 2 percenként szólok rá Robira, hogy "ne siess már annyira!" :D:D és kapkodom a levegőt.
Babakelengye listám nagyon jól áll! Beparáztam, hogy mi van, ha Zéti hamarabb jönne (de nem fog!!!) így csomó cuccot megvettünk neki! Nővérem kisfia azóta már tesztelte is a babakocsihoz tartozó hordozót! :)

Azt hiszem nagy vonalakban ennyi!
Ma vagyok 33 hetes!!! :) Friss pocakfotóm nincs, de ma végre eljutunk kicsit kikapcsolódni: este bemegyünk Miskolcra az Operafesztiválra, akkor tuti készül fotó, és majd mutatok!
Bár sokan már láttátok, de azért megmutatom! Lett új hajam!

itthon

Kerek 1 hete érkeztem haza.
Egyelőre fáradtabb vagyok, mint mikor dolgoztam, de számítottam a pörgésre az első hetekben. Fáradt vagyok, de ez mégsem olyan, mint amikor munka után dőlök az ágyba! Ez olyan jóóó! Reggelente 6-7 között mindig felkelek magamtól, kiülök a konyhába anyuval megkávézni, és egy fél órán keresztül ülümk és beszélgetünk. :)  Aztán beindul a pörgés...
Az elmúlt 1 hétben megjártam az epilepszia dokit, aki persze leszidott, amiért magamtól abbahagytam a gyógyszert még a 6. héten. De mivel azóta sincs semmi bajom, így nem erőlteti a szedését, viszont jövő héten még vár rám (egy elég kellemetlen) vizsgálat. Nem baj, túl leszek rajta- csodás eredménnyel!!!- aztán kész!

Volt persze találkozóm a védőnővel, átbeszéltük a tennivalókat, kaptam beutalót cukorterhelésre (így a 29. hetet is átlépve, csak eljutok). Hogy én mennyire utálom az ottani mázsálót! Ezer éves mérleggel mér...és biztos vagyok benne, hogy rosszul! Mert kizárt, hogy 1 éjszaka alatt 4 kilót híztam! És annyival mért többet, mint én itthon, a digitálison...:S:S Ezt már februárban is eljátszotta, hű, de bosszantó! De hát nincs mit tenni. Meg persze meghallgattuk Zétit is.

Ami a legnagyobb élmény volt számomra az elmúlt 1 hétben, az a 4D-s UH! 2 hónapja nem láttam a kicsi fiamat, nagyon jó volt ismét "találkozni". Az már tuti, hogy olyan makacs, mint az anyja, és annyira utál fotókon szerepelni, mint az apja. Minden lehetséges dolgot az arca elé emelt (kezét, lábát, köldökzsinórt) Szerencsére a szonográfus nagyon türelmes volt, és csak sikerült lekapni a kis arcát! Mondani se kell, hogy teljes a szerelem! Úgy imádom azt a csöppnyi száját!!! ♥
 

Egy ásítós Zéti:

Beszívta az alsó ajkait! :)

És egy fotó szemből, de ez már igencsak el van mosódva.

Ha pedig nem épp a kötelező programon vagyok, akkor próbálom eltüntetni a káoszt a szobámból: a pakok nagy része még csak ezután jön haza...jajj, mi lesz itt!
Vagy épp bébiszitterkedek, amit persze egyátalán nem bánok.
Minden rokongyereket imádok, de az aktuális kedvenc mindig a legkisebb ugye! :) Aki most 2 hónapos, és nagyon kis nyugis, és gyönyörű, és alig több, mint 5 hónap lesz a 2 fiú között, így biztos, hogy nem csak simán unokatesók, hanem nagyon jó haverok is lesznek!
Áron babával!

A végére teszek fel egy kis Zéti mocorgást: sajnos eddig még nem sikerült igazán jó felvételt csinálni, egyszerűen ahogy kezembe kerül a mobilom, lefagy! És biztosan kuncog odabent magában, azt gondolva: "nem gondolod anyu, hogy produkálom magam a kedvedért!" :) Szóval itt egy felvétel, aminek leginkább csak az elején van egy kis hullámzás, de azért megmutatom.

Jövő héten vár rám a terheléses cukorvizsgálat, megyek nőgyógyászhoz (újabb találka Zétivel :)) neurológia (epilepszia- vizsgálat) , beiktatok egy kis barátnős találkozót, na és persze a papírügyek intézése. (TB, ami a legfontosabb, illetve közel 1 év után illő volna végre átíratni a nevemet is a személyimen :)) Meg olyan jóóó lenne végre szétnézni 1-2 bababoltban, de lehet ez most is tolódni fog.
Szóval unatkozni nem fogok most sem.

Nagyon rossz Robi nélkül, de alig 2 hét és újra találkozunk! ♥

turifüggő vagyok...ez van!

Mindig is imádtam turikba járni! Olyan kincsekre bukkanhat az ember! Itt ráadásul el is vagyok kényeztetve, mert a turkálókban a rucik méret szerint ki vannak válogatva, így célirányosan tudok keresgélni. :)
De nem is ez a lényeg! Hanem, hogy pár nappal ezelőtt betértünk egy olyan turiba, ahová kb 2x mentem be az itt töltött 4 év alatt. Magam se tudom miért, valahogy nem volt szimpi, kis mellékutcában van, kiesett a látóteremből. :)
Na, hát most bepótoltam! :)) Olyan, de olyan édes babacuccokkal volt tele a bolt! Ági meg Robi csak röhögtek rajtam, hogy mennyire fellelkesültem, és csak keresgéltem, kutattam...egyik cuccot nyomtam Robi kezébe, másikat az Ágiéba!
Ahogy beléptünk a boltba, ott állt a közepén egy gyönyörű mózeskosár. Persze rögötn kiszúrtam, megcsodáltam...és már beszéltem is le róla magam: minek ez nekünk, hiszen lesz Zéténynek normál kiságya, meg amúgy is olyan nagy, hogy visszük haza...Robi erre rákontrázott, hogy a kamionba a sok doboz mellé ez már csak befér! ...Aztán az ára döntött! :) Mózeskosár + tartó (hintáztató talppal) + hozzá való ágyneműszett + fityegő játék! Mindezt 3000 Ft-ért! Átnéztem 100x, hibátlan, gyönyörű, jajj úgy imádom!

Aztán vettünk még plafonra akasztható, hálós tárolót: gyerekszobába a sok lomnak tökéletes lesz!
Robi talált egy kengurut: én hordozókendő-párti vagyok, tuti fogunk is majd venni. De Robi ragaszkodott hozzá, merthogy ez a szín tipikusan fiús-apás! :) Szóval a kedvéért megvettük.

És néhány apróság: igazán visszafogtam magam ruhák terén! Nagyon sok édes ruci volt, de tudom, hogy rengeteget öröklünk, így csak egyet vettem: egy rugit, aminek hajó van a fenekén! :) Adidas kiscipő? :D Olyan tündéri! Persze ki kell majd súrolni, na de 1 fontért nem hagyhattam ott!

Macis tábla az ajtóra: a forgatható rudat majd átfestem fehér akrillal, és az angol szöveget átírom magyarra, Zétihez formálva! :)

Kismamafotók- 28 hetesen

Napok óta tervezgetjük Robival, hogy kimegyünk és csinálunk pár pocakos fotót...persze az idő nem engedi. (Skócia...ááááááá) Most kivételesen nem esik az eső, de olyan baromi hideg van!!! (+ hozzá még metsző fagyos szél)
Nagykabát állig begombolva, sál, vacogó Mazsi...na ebből nem lehet kismamafotókat csinálni. :(
Jól fel is bosszantott a dolog, valószínűleg ebből már csak otthon lesz valami.
Ma délután azért lőttünk pár fotót, csak itt a szobában: persze ezek még csak próbálkozások, utólag visszanézve arra jutottunk, hogy jobb is ha várunk még, mert annyira nem látványosan kerek a poci, jobb lesz majd a 30-35. hét körül.
Azért megmutatom azt a pár darabot, amik végül születtek:

Ajándékok Zéténynek

A főnökömről tudni kell, hogy egy 30-as szingli skót pasi. Nincs vele bajom, nem volt nehéz vele együtt dolgozni azt leszámítva, hogy magasfokú munkaundorban "szenved" ami miatt rengeteg alkalommal berendelt maga helyett dolgozni. :S (hogy a legfrissebb alkalmat említsem: 1 hét folymatos munka után holnap reggel végre alhattam volna...ha a főnököm az utolsó pillanatban el nem veszi a szabadnapomat, így holnap reggel is mennem kell dolgozni :S:S)
4 év munka után számítottam rá, hogy kapok majd búcsúajándékot, bár férfi lévén gondoltam elintézi annyival, hogy a bababoltba betérve vesz vmit, ami először a kezébe akad! :) De nem! Mint kiderült, tök sokat foglalkozott a dologgal, Ágitól kért tanácsot, hogy egyátalán milyen méretű babaruha lenne jó, meg minek örülnénk! :) Nagyon szép kis ajándékokat kaptunk, örültem neki nagyon! :)

Rucik:

Illetve kaptunk tőle rácsvédőt, és hozzá passzoló zenélő forgót.

Nem akartam kék babaszobát, mindenképp unisex színben keresgéltem. De így, hogy ezeket kaptuk, most már marad ez (mert amúgy irtóóóóóó cuki :))) Ebay-en találtam hozzá passzoló ágyneműszettet: van benne takaró, polárpléd, lámpabúra, sőt még sötétítő függöny is, amit szerintem én nem fogok felhasználni.
Használtan vettem őket, szegények még nagyon gyűröttek, otthon szépen ki kell mosni, vasalni.

Gondoltam maradjon meg az egység, így kifejezetten zsiráfos, elefántos dolgokat kerestem még a babaszobába. És találtam is néhány dolgot:
-pelenkatartó zsiráf! :) tudom-tudom, azok a pelusok elállnak a polcon is, de hát nem édes?!

- szintén zsiráf: mégpedig magasságmérő! vannak rajta kis fényképtartók, hol tart éppen a kismanónk a növekedésben! :)

És még valami: pár héttel ezelőtt megvettük a babakocsit is! Olyan széééép, és úgy várom már, hogy végre élőben is lássam: egyelőre otthon vár ránk. Az összeszereléssel persze megvárom Robit is.
Pierre Cardin PS682

Félidősek vagyunk!

Sőőőt már azon is túl! Sokat nyávogok, hogy jajj, nem telik az idő, ezek szerint mégiscsak!!! HURRÁ!
Megvolt a 20. heti UH, amit kétszer is elvégeztek 1 hét eltéréssel, mert kisfiam szeret bújócskázni: már meg se lepődök, minden UH-on ezt csinálja! Szóval első alkalommal megnézték a belső szerveit, a végtagokat, a fejecskéjét viszont annyira takarta, hogy azt mondta a szonográfus próbáljuk meg 1 hétre rá ....hát legyen!
2 napja újra elmentünk: előtte való napokban megállás nélkül csak erről beszéltem Zéténynek: "légyszíves mutasd meg magad egy kicsit jobban, tudom, hogy nagyon nagyon makacs baba vagy, de most az egyszer légyszíves hallgass rám!" (legalábbis születésedig!:))
Felfeküdtem az ágyra, jött a meleg zselé, és Zéti ugyanolyan pozícióban, mint múlt héten....ennyit az anyai kérlelésemről... próbálkozott a doki egy ideig, majd kiküldött pisilni, és hozzá tette, hogy ha elvégeztem a dolgom ugrálgassak már egy kicsit, meg rázza a csípőm, hátha kimozdul a jól megszokott helyéről a fiacskám! Hűűűű, látnotok kellett volna, mit műveltem a mosdóban: ugrabugra, és olyan csípőrázás, amit Shakira is megirigyelne! :D :D De hatásos volt!!!!! És ez a lényeg! Szépen mindent megnéztek a pofiján is, lemérték a fejecskéjét, minden értéke korának tökéletesen megfelelő: most már a sokadik vizsgálat után jön ki az a dátum, hogy július 25. Az eredeti 28-hoz képest, 3 nap az eltérés! Tudom, hogy ez semmiség, de én már ennek is úúúúgy örülök! A 13-as szám a nagy kedvencünk a férjemmel, sok esemény kapcsolódik hozzá, így nem bánnám, ha július 13-án megérkezne....:)
Az UH-ról úgy jöttem ki, mint egy elvarázsolt szerelmes tini!!! ♥ Olyan kis tündérbogár volt Zéti, ahogy a kezét folyton a szájához emelte, meg tátogott (nyelhetett a magzatvízből), járt a lába folyton...jajj, úgy imádom! Már most teljesen szerelmes vagyok belé! Esténként úgy beindul, hogy végre végre APA is érezte a mozgását! Néha még szeret szívatni minket, és ha a kezem, vagy Robi keze a hasamhoz ér, akkor gyorsan abbahagyja....ahogy elveszem, újra beindul! :D De így is sikerült már elkapni egy-egy kisebb rúgást! Robi elképesztő sokat beszél a fiához: "Zéti ébresztőőő!"..." Ha majd kijössz, megnézzük együtt az összes Bud Spencer, Terence Hill filmet, oké?" ...szóval jól elvannak! :D:D

Az én közérzetem klasszisokkal jobb, mint pár hete. Az okát is tudom: végre büszkén mutogathatom a pocakom, mert most már külső szemmel is kismamis vagyok!!! Az pedig méginkább fokozza a jó kedvem, hogy egyre többet és többet érzem mocorogni: ezek még nem azok az erőteljes rúgások, de már az is eljön 1-2 héten belül!
A munka néha nagyon fárasztó, az a legnagyobb szerencsém, hogy nem egyben kell lehúznom a 8 órát, hanem 4-4-es felosztásban: így a 2 munka között általában lefekszem fél-1 órára aludni: nálam ez nagyon nagy szóóóó, soha nem voltam az a nappal alvó fajta.

A végére pedig jöjjön pár fotó:
Zéti profil (a második kicsit zajosabb kép, de azon meg látszik ahogy emeli a kezét! ♥)

Imádom a bögréket! Szép kis gyűjteményünk van már itt kinn Skóciában is: a legtöbb már eldobozolva várja a hazaköltözést. A lényeg: rátaláltam egy olyan édes kismamis bögrére, hogy nem tudtam otthagyni!

És egy kb. 1 héttel ezelőtti pocakfotó (frissebb nincs) 19+5 hetesen: