túl az első hivatalos vizsgálaton

Dec. 30-án, fél 12-re kaptam időpontot a helyi kórházba. Doki még most sem látott, a midwife-al (azaz szülésznővel) találkoztunk.
A stílusával semmi gond nem volt, irtó kedves, aranyos volt, DE az, hogy mindent ilyen lazán vesznek, hát én ettől kiakadok!
Az egész vizsgálat annyi volt, hogy adnom kellett vizeletmintát, meg vettek tőlem 3 ampulla vért: nanááá, hogy a jobb karomon nem találtak normális vénát, ezért megszúrtak a másikon is, és onnan is alig tudtak venni. :(:( számítottam rá, mert mindig ilyen béna karom volt, de nem esett túl jól. :S Rákérdeztem, hogy nem baj-e, hogy ettem előtte...nem, nem számít. Hát oké!

Aztán rengeteg kérdést feltettek, mindenféle betegségekkel kapcsolatban (nekem volt/van-e, családban volt/van-e, Robi családjában....) Na, hát én azt sem tudom, hogy bárányhimlős voltam-e. Hol élünk, mivel foglalkozunk, terveztük-e a babát....

Nem kaptam beutalót, vagy időpontot se belgyógyászhoz, se fogorvoshoz. Egyedül annyit kérdezett, hogy milyen gyakran járok fogdokihoz.

Ja, és ami engem a leginkább zavar: nekem senki nem mondta, vagy számolta ki, hogy hanyadik hétben járok! Én kiszámoltam magamnak, és annyi! 
Aztán mikor túl voltunk az összes vizsgálaton, elővett a fiókból egy műanyag babát, ami pont úgy nézett ki, mint egy 12 hetes magzat! (ez nagyon édes volt:) )és azon elmagyarázta, hogy mit fognak nézni a 12. heti UH-on, ami még nem tudom mikor lesz, majd küldik a levelet...:S
Aztán elsorolta, hogy a 20. heti UH nem kötelező (otthon viszont ez egy nagyon fontos UH, amit speciális orvos csinál!!!) szóval nem kötelező, de ha mégis szeretném, akkor menjünk Invernessbe, ami kb 2 órára van tőlünk kocsival. Ja, és akkor is ez a teendő, ha bármi bajom történne (pl: vérzés, vetélés, bármi)
Mondta, ha van kérdésem akkor nyugodtan kérdezzek, nanááá, hogy semmi nem jutott eszembe.
Az eredményt csak AKKOR küldik ki, ha valami baj van! Szóval ha minden oké, akkor egyszerűen nem küldik. Hát teljesen kész vagyok!

Szóval most ott járok, hogy fogok írni az egyik ismerősömnek, aki Írországban kismama, hogy segítsen. Mert itt szerintem nincs védőnő, de akkor nem tudom kihez kell fordulni. Persze lehet a midwife látja el ezeket a feladatokat, mert ő mérte meg a súlyomat, magasságomat, vérnyomást...jajj, nem tudom!!! :S:S olyan tanácstalan vagyok ...:(:( haza akarok menni!

ui.: tetejébe még a családom és Robi is próbál rábeszélni, hogy maradjak itt a 26. hétig, mert csak akkor kapok támogatást! Jajj, csak lennének egy napot a helyemben és éreznék, hogy milyen fáradt egy kismama, ha lehúz 10-12 órát....ráadásul ugye nem irodai munka, ahol csak ülni kell,  hanem rohangálok egész idő alatt, meg dögnehéz cuccokat hordok fel-alá...

10. hét

Ismét fordulóponthoz értünk. Eljött a 10. hét is! Vicces, hogy mindenhol azt írják, hogy most már megnyugodhat a kismama, mert ettől kezdve elmarad az émelygés, hányinger...én úgy szerettem volna ezt átélni! De komolyan! Tudjam, hogy ez azért van, mert a kis apróságunk szépen fejlődik odabent. Sokan nyugtattak, hogy nem volt semmi bajuk a várandósság alatt, és teljesen egészséges baba született, szóval próbálok nem ráparázni még erre is.

Változások rajtam: én nem látom, hogy bármennyit is nőtt volna a hasam, Robi szerint igen. Talán egy kicsit esténként látni, mert jobban fel vagyok puffadva. (lassan elkezdem a pocakfotókat)
Hát ha nem is látni, de az egyik nadrágom mégis arról tanúskodik, hogy növekszem. :) Kezembe akadt az a fehér farmerem, amibe a nászútra is mentem: felvettem...és nem tudom begombolni!!! Mondtam is Ági barátnőmnek, hogy na, akkor ez lesz az ETALON gatyám szülés utánra. :D Ebbe egyszer újra bele kell férnem!
Pozitív változás:  gyönyörű, erős körmeim vannak! Nagyon élvezem, hogy végre kicsit meg tud nőni, nem szakad be rögtön. Szeretem az egyre nagyobb melleimet is! :):) Végre- végre!

Negatív változás: pattanásaim rendületlenül vannak :S:S eddig is volt sajnos, a konyhai zsíros levegőtől...most meg méginkább. :S
- a mellem nagyon nagyon érzékeny. lassan attól is fáj, ha a póló hozzá ér (szegény férjemnek teljes a tilalom)
- mostanában már nem vagyok olyan vészesen fáradt minden este, a lelkivilágom viszont totál kész: percek alatt, az édes, szerető feleségből igazi házisárkánnyá tudok válni. És azokon a csipkelődéseken, amiken régebben csak visszaszóltam Robinak, most lazán elsírom magam, és utána legalább fél napig vígasztalni kell!!!

Holnap megyek az első hivatalos orvosi vizsgálatra! Nem tudom otthon ez hogy történik, de én úgy gondolom, hogy korán reggel kell menni éhgyomorra, és úgy veszik le a vért, vagy vizeletet kell adni...hát itt semmi ilyesmit nem kértek. Fél 12-re legyek ott és kész! Akkor mégsem olyan fontos, hpgy éhgyomorra menjen az ember?...ajjjhhh nem értem én ezt!

végre vége a Karácsonynak...

Na, nem kell félreérteni, egyátalán nem vagyok Karácsony-ellenes! IMÁDOM! Amikor összeül a nagy családunk, mindent betölt a fenyőfa illata, gyerekektől zsibong az egész ház, nagyokat eszünk és nevetünk és pihenünk....
Amióta viszont itt élünk csak túl akarok esni az egészen, lehetőleg minél kevesebb sírással. Tavaly ez egész jól sikerült, még a hó is esett, egész hangulatba jöttem.
Idén viszont....! Lehet, hogy a hormonoknak is köszönhető, de nagyon sokat sírtam a család után, és hogy utálok itt lenni, meg amúgy is: miért szakad az eső állandóóóóan? Mellette 12 órát húztam le a munkában 25-én, hát mondani se kell teljesen bekebelezett a depresszió.
Tegnap már egy fokkal jobban éreztem magam, azzal vígasztaltam magam, hogy elkezdtem a nyári ruháimat bepakolni a bőröndbe, mert hogy azokat már úgysem veszem fel, majd csak otthon, ha HAZAKÖLTÖZTEM! Meg keresem már bőszen a repülőjegyeket is: valamikor február végén megyek haza!

Ezen kívül 23-án délután bejelentettem anyuéknak is a mi kis TÜNDÉRBOGARUNKAT. Örültek nekünk nagyon, nővérem még sírt is (de ez nem újdonság, hiszen ő is kismama, mindenen sír :D)
Ja, és a nagy bejelentésekről jut eszembe: Robival volt egy nagyon csúnya összeveszésünk azzal kapcsolatban, hogy kinek mikor mondjuk el a babánkat. Én babonás vagyok, meg amúgy is féltem mindentől ezt a kis szőlőszemnyi babánkat, így úgy vagyok vele, hogy a legszűkebb családomon kívül ne tudja senki a 12. hétig. Megkértem Robit is, hogy a szülein kívül másnak ne nagyon újságolja már, várjunk még egy kicsit. Hát a kérésem teljesen süket fülekre talált és már a legtávolabbi haverja is tudja!Valamelyik nap azt láttam, hogy a facebook-on valamelyik ezer évvel ezelőtti volt munkatársnak újságolja! :S  Hamarabb tudták, mint a szüleim! Én elhiszem, hogy büszke, és boldog, de kifejezetten megkértem rá! Erre azt a választ kaptam, hogy ha akarom én titkoljam a barátaim előtt, ő nem tudja, meg nem is akarja titokban tartani. Na tessék! Hát ilyen napokat élünk mostanában: sokat veszekedünk (na jó, inkább csak veszekedek) és egyelőre úgy érzem, hogy SOHA nem jön el február vége, mikor végre a hátam mögött hagyhatom ez egész skót életemet.....

Első ultrahang! ♥

Eljött végre dec. 21!!! Úgy vártam, mint a gyerekek a karácsonyt: még 3-at alszunk és itt lesz...még 2-őt...MÉG 1-et!!!! Előző nap azért még rájuk telefonáltunk, hogy biztosan minden rendben van-e, de megnyugtattak, hogy persze, minden oké, várnak szeretettel! :)
December 20-án este mondani se kell, hogy nagyon nehezen aludtam el: éjfél körül aztán nagy nehezen elnyomott az álom....egészen hajnali 4-ig! Onnantól fogva pedig csak forgolódtam az ágyban, és vártam, hogy 7-kor végre megszólaljon az ébresztő!
Nem sokkal fél 8 után aztán útnak is indultunk. A közelben sehol nem csinálnak korai UH-ot, neten találtam néhány nagyvárost, ahol végeznek ilyet. Edinburgh-ban, Glasgow-ban már voltunk, így esett a választásunk Perth-re, így az UH mellett kirándultunk is egyet. Kb. 2 órányi kocsiútra van tőlünk. Mivel korán odaértünk, még gyorsan megreggeliztünk (már amennyi izgalmamban lement a torkomon) és 11 előtt értünk a Business Center-be, ahol végzik ezt a vizsgálatot.
Mikor beléptünk egy fiatal lány fogadott, aki felírta az adataimat, meg volt ott egy idősebb bácsi is (arra tippeltem, hogy ő lehet a doki) Aztán mégis a csajszi hívott be a vizsgálóba, és végül ő is csinálta az UH-ot. Persze Robi is ott volt velem végig. Meg bent volt a bácsi is (valószínűleg tényleg orvos lehetett, mert amikor felkerült a zselé a hasamra, és a lány elkezdett "keresgélni" a bácsi volt az aki rögtön mondta: "Nézd csak, arra vigyed a fejet, ott van!") Én ekkor még semmit nem láttam, de már az olyan megnyugtató volt, hogy ők látják! :):)

Elmagyarázta, hogy mit látunk, mi hol van, hogy az értékek jók a korához képest, bár ő pár nappal fiatalabbnak gondolja. Hát legyen!

Aztán mondta, hogy akkor bekapcsolja nekünk a mikrofont (vagy mit?) és hallgassuk meg a szívverését. Leírhatatlan az az érzés! Semmit nem érzek magamon, hiszen még rosszulléteim sincsenek, és mégis ott van az a kis apró emberke bennem, és dobog a csöppnyi szíve! Ahogy meghallottam azt a hangot, már potyogtak is a könnyeim! ♥

Duplán rákérdeztem, hogy akkor tuti minden rendben van vele??? A lány meg mosolyogva válaszolt, hogy ne aggódjak, tökéletesen rendben! Azt is mondta, hogy ha akár 1 héttel később megyünk már látványosabb, mert jobban ficánkol, jár keze-lába, de hát én már ezt is alig bírtam kivárni!

Kaptunk persze fotót meg videót. (A szívhangot is megkaptuk volna, ha a 9. hét után megyünk :( Nem tudom, hogy miért csak onnantól, na, de én már ennek is nagyon örültem.)

Ekkor mérték meg az én kis Csöppemet: 16mm!!

És egy sokkal látványosabb fotó róla:

És a videó, amin leginkább csak egy paca látszik, de a lényeg, a pici szíve!!!

könyv-filmajánló

Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a könyveknek. Most éppen ugye a babatéma foglalkoztat, így érthető módon erről olvasok a legtöbbet.

Nővéremnek köszönhetően nincs hiányom szerencsére ezekben a könyvekben! :) Még szülinapra kaptam meg Vicky Iovine: Barátnőim a terhességről c. könyvet. Nászútra magammal vittem, és persze ki is olvastam, aztán azóta, hogy kiderült a mi kis Pöttyünk, megint elolvastam. Szeretem, mert nagyon könnyed, vicces, és a sok aggódás mellett nagyon jól kikapcsol. :)

Mint kiderült, van folytatása is! (Barátnőim az anyaság első évéről)  Nem tudtam róla, így nagyon megörültem, amikor megkaptam! Most épp azt olvasom, pedig a gyereknevelés, meg az első év a babával még kicsit odébb van, de most van rá időm. Később lehet ezt is újraolvasom. :)

Dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar. Magyar nőgyógyász írta, amikor a felesége állapotos volt. Azért tetszik, mert kifejezetten a magyar viszonyokat írja le, otthon hogyan zajlik a terhesgondozás. (Azt a részt szívesen kihagytam volna a könyvből, amikor leírja, hogy 16 hetesen vetélt el a felesége...:(  ) Ettől függetlenül jó könyv, nekem tetszett.

Szinetár Dóra: Várandósnapló Hetekre le van bontva a várandósság, minden héthez ír valami okosságot, van benne könyvajánló, ill. webes oldalak, amik érdekelhetnek és van hely annak is, ha te szeretnél beleírni. Saját élmények, néhány fotó, ilyesmik. Ja, és jár hozzá egy CD is. Tetszik 1-2 kivétellel. Az még annyira nem zavart, hogy ő csak és kizárólag a homeopátiás szereknek hisz (gondolom nem is volt epilepsziás, és nem szorult 10 évnyi gyógyszeres kezelésre) Na, de ez az ő dolga. Ami viszont bosszant, hogy leírja, hogy TILOS mikrót használni, mert ugye sugároz. Hát nekem a munkám során kötelező mikrót használnom, persze nem állok ott előtte, és várom, hogy minden MÉRGEZŐ sugár belém szálljon. Nekem ez kicsit sok. Egy korty kávét sem szabad inni (persze tudom, hogy nem használ, de azzal a gyönge is tejeskávémmal csak nem teszem tönkre szegény babám.) De ez még mindig jogos! Na, de hogy tejet se! Ne igyon a kismama egyátalán tejet (legalábbis ne olyat, ami állati eredetű) hanem helyette legyen rizstej, gabonatej, mandulatej... Ezzel azért kicsit felbosszantott.

És amire még nagyon vágyom, az a Szandi által is említett Pocakosnapló. Ha Mo-on leszek végre biztos belelapozok, hogy milyen, megéri-e megvenni, nem tudom kell-e még egy, hiszen a Szinetár Dóra-féle könyv is ilyen.

És 1-2 film a végére!
Az egyiket Zsuzsa ajánlotta, gyorsan meg is szereztük, és azóta persze már meg is néztem (2x is) Francia dok.film arról, hogy a különböző kultúrákban hogyan zajlik a szülés. Vannak benne megdöbbentő részek, és az tuti, hogy örülök, hogy Európában születtem! Érdemes megnézni!

A másik sokkal könnyedebb, IMÁDOM! Babák- Az első év Ezt is láttam már kb 3x, de meg tudnám még nézni, annyira édes! ♥♥♥

Azóta már Ágnes barátnőm megszerezte nekem A szülés c. dok.filmet is. Egyelőre még nem néztem meg, és az elmondottak alapján azt hiszem egyelőre Robi nélkül fogom megnézni. (Túlságosan mélyre hatóan mutatják a szülést.)

ha a leendő apuka túlaggódja a dolgokat....

Én tipikusan az az ember vagyok, hogy ha Robi a megbeszélt időpont helyett 10 percet késik már mindenféle borzalom kering a fejemben, hogy baleset érte, elromlott a kocsi, és azért nem ér haza időben.... Ő pedig a megtestesült nyugalom. Ezzel persze legalább jól kiegészítjük egymást.:)

Ez egészen eddig így is volt, de mióta tudomásunk van a pocaklakóról, Robi átment valami elképesztő aggódásba! Számomra ez nagyon új, főleg, hogy néha már irracionális félelmei vannak. Na, de mondok példát:
Mi a várostól kb 20 perc sétára lakunk az öböl partján. Amikor az időjárás engedi szeretünk besétálni, végigvezet az út mellett egy bicikliút is. Kb. 2 hete is így tettünk Ágival, és alig indultunk el 5 perce, amikor csörög a telefonom. Robi aggódva hívott fel, hogy ő szívesen értünk jön, és majd bevisz mindket autóval a városba. Akkor szépen nyugodtan ismét elmondtam neki, hogy nekem pont az a lényeg, hogy sétáljak egy jó nagyot a friss levegőn, közben csacsogunk Ágival. Na, ekkor már kinyögte, hogy ő amiatt aggódik, hogy olyan forgalmas az az út, a bicikliút meg olyan keskeny, nehogy elsodorjanak a kamionok!!! :S Mondtam neki, hogy attól, hogy babát várok, még nem hülyültem meg teljesen, nem fogok leugrani a járdáról a kamion elé! De ha ez megnyugtatja, Ági megy a külső oldalon, ha a kamion mindenképp el akarna ütni valakit, hát az először szegény Ágnesem lenne....:D:D

Pár napja pedig: szokásomhoz hűen bealudtam az esti filmen, és szépen alvó pozícióba helyezkedtem. (félig oldalt, félig hason) Ekkor Robi képes volt felrázni, és rám szólt, hogy ne feküdjek hason, mert megnyomom a babát! Hiába mondtam neki, hogy az a baba nagyon mélyen van, nem lesz neki ezzel baja, meg amúgy sem totál hason feküdtem (a fájó cickóim nem is engednék). És ezeket halálosan komolyan is gondolja! ♥  Imádom, hogy így vigyáz rám/ránk, de azt hiszem néha már kicsit túlzásba viszi....:)

8. hét

8 teljes hete lakik valaki odabent (na jóóó, helyesebben csak 6) és én még mindig nem láthattam. :( Emiatt pedig az utóbbi napokban, vagy inkább hetekben nagyon rosszul vagyok. Na, nem fizikailag, úgy teljesen jól érzem magam, de a lelki dolgok! Egyszerűen félek, rettegek, hogy bármi baj történhet, és iszonyat módon türelmetlen vagyok. Az aggódásom olyan fokú, hogy éjszakánként rosszul alszok, és ha szabadnapom van, akkor is 7, fél 8 körül már ébredek fel...:(
1 hetet kell még így kibírnom, és 21-én végre láthatjuk a mi kis Borsószem Hercegkisasszonyunkat, aki akkor már nem is borsó lesz, hanem egész nagy: már 2 grammos!! :) ♥
Persze ettől a sok idegőrlő várakozástól sokkal stresszesebb vagyok (tudom tudom a babának ez nem tesz jót, de akkor se tudok ezzel mit kezdeni) . A munkában ugye nem mutathatom ezt ki, így hát szegény férjemen csattan legtöbbször. :( Pedig imádom a férjem, sajnos azt hiszem nem mondom neki elégszer. Az utóbbi napokban nagyon elutasító voltam vele, sőt néha talán bunkó is. És szegénynek egy rossz szava nem volt, ha 9x elküldtem azzal, hogy "jajj, hagyjál, ne simogass, semmi nem esik jól..." ....akkor ő tuti, hogy 10edjére is odajön hozzám azzal, hogy nagyon szeret.♥♥♥
Tegnap ráadásul míg én dolgozni voltam, "beszaladt" a városba, hogy vegyen nekem/nekünk meglepit! :) És mikor este fáradtan hazaértem, hát én olyan boldog voltam!!! Ott állt az asztalon egy nagy csokor rózsa, az ágyre kiterítve egy baba-hálózsák (tudta, hogy melyik tetszik, mert napok óta nézgettem) rajta pedig egy üzenet (na igen ez is annyira Robis) : "Nem a tiéd, fel ne próbáld! :)"
Tudtam mindig is, hogy vágyik már babára, de mióta kiderült, ő folyton a lapos hasamat puszilgatja, és beszél az aprósághoz...és én ezért talán még jobban szeretem!!!! ♥

Változások rajtam: hát nincs túl sok minden amiről beszámolhatnék.
- A melleim rendületlenül fájnak, feszülnek, de nem elviselhetetlen. (Robi szerint nőttek is, nekem annyira nem tűnik fel.)
- Nagyon nagyon fáradt vagyok az esti műszak alatt. (A legjobbkor zár be a hotel, lesz egy teljes hét pihenőm.)
- Szerencsére súlyom még változatlan, bár még korai is lenne, hogy bármennyit is hízzak, viszont az étvágyam észrevehetően megnőtt! Reggel fél 7-kor kezdem a munkát, mindig megiszok akkor egy tejes kávét, aztán kb fél 10-ig semmi. Legalábbis az utóbbi 4 évben így volt. Na, most már 9-kor kopog a szemem az éhségtől! :)
- Tele vagyok pattanásokkal :(...de sajnos nekem ez nem újdonság, mert a konyhai zsíros levegőtől mindig ilyen a bőröm. Persze lehet, most a hormonok is közrejátszanak.
- rengeteget pisilek, (még mindig) de lehet ez azért is van, mert tudatosan nagyon sok vizet iszok.

Émelygés, hányás eddig elkerült, sőt az elvileg sötétedő mellbimbó sincs nálam. Na persze ezeket azért annyira nem sajnálom. :)

mennyi "hasznos" dolog :))

Szabadnapom van...és ilyenkor rengeteget ülök a gép előtt. :)
És persze rengeteg babával kapcsolatos dolgot megnézek, elolvasok. Nagy barátom az ebay (hajjajj, de még mennyire! :D) És olyan csoda dolgokat találtam, hogy csak na! Nem hiába, a születés nagy üzlet!

Annyi felesleges dolgot árulnak, hogy az valami hihetetlen! Persze 1-2-nél én is felszisszentem: óóó, ilyen nekem is jó lenne! Na, de mutatok párat:

1. Fiú vagy lány? ez egy teszt, lényegében ugyanolyan elven alapszik, mint a terhességi teszt! pippetába pisi, azt rá a tesztre, és kiderül, hogy a benned növekvő apróság kisfiú, vagy kislány! (rózsaszínné/  kékké változik)  amit ugye amúgy is megtudsz idővel az orvosodtól (kivéve, ha olyan szégyenlős, mint a Beusé :D) Mindezt "csupán" 20 fontért (kb 6000 Ft)

2. Digitális teszt: most, hogy megint vettem tesztet, és nézegettem a boltban milyenek vannak, Robi talált olyat, ami digitális, és azon kívül, hogy kiírja, az vagy, vagy sem, azt is megmutatja, hogy kb. hanyadik hétben jársz! na, én ezt kinyomtattam magamnak a netről, amikor kb. 3 napja tudtam, hogy babánk lesz! Nagyon hasznos kis táblázat amúgy, színekre bontva mutatja, melyik hét/ trimeszter....mikor fogant, mikor milyen vizsgálat kell...na, de elkanyarodtam. ez a digitális teszt is 20 fontba kerül:

Én ugyanilyen fajtájút vettem, csak nem a digitálisat.
Hónapokkal ezelőtt láttam olyan tesztet ami szivecskével mutatja, ha a teszt pozitív! Annyira bájos! Bezzeg mikor szükségem lett volna rá, már sehol nem találtam. :( Se a boltokban, se a neten!

3. Ovulációs teszt: soha nem próbáltam, de erre is találtam egy nagyon aranyos variációt. Ezt nem sorolnám a felesleges dolgok közé, ez szintén a bájos kategória! ♥

Az előzőkben már említett Clearblue márka, és egy mosolygós "smile" fej jelzi, ha itt az idő, nyomás az ágyba! :P Szerintem irtó édes! 


4. Angelsound szívhang hallgató készülék....na és itt elgyengültem! Tudom, hogy pénzkidobás, és ezer egyéb, hasznosabb dologra is költhetnénk ezt a pénzt. De mivel itt olyan ritkán vizsgálnak, tudom, hogy nekem ez nagyon megnyugtató lesz! Rendeltem az ebay-en használtan, így nem volt vészes az ára: eredetileg 30 font, én megvettem 13-ért! Azt írta a lány, hogy ő már a 8. hét környékén kipróbálta és tisztán  ki lehetett venni a baba szívhangját. (Elvileg a 12. héttől lehet tutin hallani. )  Szóval most várom a postát....NAGYON!

Emlékszem, mikor annak idején én beszéltem le nővéremet erről: "jajj, minek ez neked!" ....erre tessék! :)
És persze van még sok egyéb is...:)
Olyan dolgok is vannak elmentve, amiket nagyon szeretnék megvenni, legyen szó kismamiruháról, vagy babacuccról. Egyelőre még csak itt vannak elmentve a gépemen, a "Kedvencek" között. Lehet egyszer arról is készítek bejegyzést! :)

orvosnál jártunk....

Bementünk ma Robival a kórházba, megérdeklődni, hogy hol rendel magánorvos: azt a választ kaptuk, amitől tartottam: Glasgow, vagy Edinburgh (mindkettő rettentő messze van :S) Megkérdezték miért akarok én oda menni: szépen elkezdtem neki sorolni, hogy hát ugye itt csak a 12. héten csinálnak UH-ot és mi szeretnénk hamarabb is hallani az aprócskánk szívhangját! És tudjátok milyen választ kaptam!!! Azt hittem lehidalok!!! Felesleges magándokihoz is menni, mert még annyira mélyen van a baba, hogy úgyse lehetne hallani, majd csak a 14. (!!!! nem viccelek, tényleg ezt mondta) hét körül! MI VAN??? Akkor otthon ezt hogy tudják megoldani? Hogy hallják már a 6-7 hetes babóca szívverését? áááááá, kb majdnem sírva fakadtam, mikor jöttünk kifelé a kórházból.....:(( hát nem hiába mondják, hogy a magyar orvoslás világszínvonalú

Megnyugtatásomra ma megint csináltam egy tesztet (a dobozára az van írva, hogy az egész Egyesült Királyság legmegbízhatóbb tesztje) Ő nem 2 csíkos, hanem + jeles. Megjelent! Rögtön! :) Ettől most megint kicsit jobb a kedvem! :)

6.hét

Epekedve vártam, hogy eljöjjön a péntek! Végre a 6. hétbe léphetek! :)

Na, túl sok változás nem történt, egyelőre semmi bajom azt leszámítva, hogy fájnak a melleim....NAGYON! Sportmelltartóban bírom a munkát, de Robi már nem nagyon ölelgethet, mert az baromira fáj.

Közvetlen főnököm, akiről tudni kell, hogy egy 30-as éveiben járó, egyedülálló, néha iszonyatosan BUNKÓ skót faszi (szerintem meleg is, mert az itteni közel 4 évem alatt nem láttam nővel :D) tegnap igazán meglepett! Együtt dolgoztunk, és rengeteget kérdezett a babával kapcsolatban! (Lányt vagy fiút szeretnék-e inkább, mik a tervek otthonra?...) Mondta, hogy beszélt a Nagyfőnökkel, és ő majd elintézi nekünk azokat a papírokat, amiket a cégtől igényelhetek támogatást! Aztán mondta, hogy NAGYON-NAGYON vigyázzak magamra, és mivel tudja, hogy a munkám elég megterhelő egy kismamának, ezért minden beosztottnak el lett mondva, hogy segítsenek nekem, ha kell (ez leginkább a nehéz dolgok cipelésére vonatkozik) sőt azt is mondta, hogy többet nem kell mennem árut pakolni, ami nagyon jóóóó hír, mert gyűlöltem! :) Hetente 2x jön áru (fagyasztott cuccok, zöldségek, húsok, konzervek...mindenféle szirszar) Kismaminak lenni jóóóó! :D
Azt is említette, hogy ha eljön az az időszak, hogy hányingerem lesz és úgy érzem nem bírom a reggeli szervízt (mert azt egyedül viszem mindig) akkor csak szóljak neki, vagy a másik szakácsnak és beugranak helyettem....na, ezt mondjuk nem veszem készpénznek, mert én még életemben nem találkoztam ekkora munkaundorral rendelkező emberrel. (jó, ha 1 héten dolgozik 3 napot....)

Hangulatom nagyon ingadozó: tegnap a fellegek felett repkedtem, és karácsonyi díszbe öltöztettem a szobánkat....ma megint rám tört a para, és kb még egy idióta reklámon is el tudom bőgni magam...

Robi főnöke is sokatt segített, mert ő is itt csinálta végig a terhességét, és csak a 6. hónap után ment haza (Latviába) szülni. Sajnos itt tényleg nem csinálnak UH-ot a 12. hétig. 8. hét körül van vérvétel, meg általános kivizsgálás, de semmi több. Szóval most próbálunk utánajárni, hogy hol lehet magánrendelés, hogy hamarabb is láthassam a kis manót, és végre kicsit megnyugodhassak.