Nagyon fura ám úgy várni egy eseményt, hogy nem tudom, hogy pár óra múlva, vagy majd csak 2 hét múlva következik be. Türelmetlen vagyok nagyon, nem is tagadom.
És én, mint egy sértődött kisgyerek úgy reagálok minden egyes frissen megszült anyukára: "Ez nem ééééér! Ő is utánam volt kiírva!"
3-4 naponta járok NST-re, ami nagyon megterhelő. (Miskolc autóval közel 1 óra hossza, de van olyan amikor buszoznom kell...:( ) Nem értem miért kell ilyen sűrűn, meg voltam győződve, hogy a heti 1 alkalom pont elég lesz. Legutóbb tegnap voltam, amikorra a dokim beígért egy méhszájvizsgálatot. Kíváncsi voltam nagyon, hogy is állunk...erre a doki, miután megkérdezte, hogy van-e haskeményedés vagy görcs, és én mindkettőre nemleges választ adtam, azt mondta, akkor ebből még nem lesz baba, nem kell a vizsgálat! :S:S Na tessék!
Ami az itthoni dolgokat illeti: teljes egészében fel vagyunk készülve Zéti fogadására! :)
- sterilizálva mellszívó, bimbóvédő...stb.
- külön táska a szülőszobára, és külön táska a gyermekágyas napokra: 100%-ban bepakolva várja az indulást
- a babasarok is elkészült, annyi csupán a hiányosság, hogy nővérem akar majd valamit festeni a falra
És akkor a végére jöjjönek az elmúlt hetek eseményei képekben:
- varrtam Zétinek feliratot :)
- készült pár pocakosfotó ismét, de nekem valahogy nem nyerte el a tetszésem (37.hét)
- és egy kis idétlenkedés a végén :))
Remélhetőleg a következő bejegyzésem már a szüléstörténet lesz...
