a mi mini csodánk ♥

2011. november 22.- 2 napja késett már...de nem akartam, nem mertem beleélni magam, hiszen szeptemberben is így „vert át” a szervezetem. Gondoltam várok még pár napot, aztán tesztelek.

Aztán még akkor hajnalban arra riadtam fel, hogy álmomban szorongatom a pozitív tesztet!! :)  Hajnali 4 óra volt, de ezt egy jelnek vettem, ráadásul most már annyira ekkörül forgott minden gondolatom, hogy rögtön ki is mentem a fürdőbe. Remegő kezekkel vártam, hogy leteljen a 3 perc! Esküszöm, mikor nagyon halványan kezdett előjönni a második csík, én biztos voltam benne, hogy csak beképzelem magamnak, mert annyira szeretném...igazából ott sincs. Visszafeküdtem az ágyba, 1 órán keresztül forgolódtam, aztán úrja ki a fürdőbe! :)

És azt hiszem akkor fogtam fel igazán, hogy az a 2 csík TÉNYLEG ott van, még ha nem is olyan erős!♥♥♥ Leültem a kád szélére, mély levegő, pityeregtem egy sort (persze a nagy boldogságtól) aztán visszabújtam Robi mellé, hiszen reggel kelnem kellett a munka miatt. Persze mondani se kell, hogy semennyit nem tudtam már aludni, fura kábulatban, álmodozásban telt a munkáig az idő. 

Legszívesebben világgá kiabáltam volna, annyira boldog voltam, mégsem osztottam meg senkivel, csak Robival. Helyesebben nem mondtam neki se semmit először, csak elővettem a tesztet, és a kezébe adtam. Jajj, soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejezést! Elkerekedett a szeme, fülig ért a szája, és könnyes lett a szeme. Nagyon sokáig álltunk összeölelkezve. Tudtam, hogy örülni fog a hírnek, de mégis annyira jó érzés volt, hogy így örült neki/nekünk. 

Robival megbeszéltük, hogy jó ideig nem mondjuk el senkinek. Jajj, pedig legszívesebben világgá kiabáltam volna boldogságomat, és csak erről akartam beszélgetni MINDENKIVEL! :) Megbeszéltük, hogy várunk, 1 hétre rá mehet még egy teszt, aztán jöhet az orvosi vizsgálat. A családomnak meglepetést akartam, hogy februárban, akkor már 3 hónapos kismamiként állítok haza. De nem ment....egyszerűen nem bírtam titokban tartani...

Naná, hogy nem telt el 1 hét, és már megcsináltam a 2. tesztet is! Megnyugtatásomra sokkal erősebb a csík! Jövő héten megyünk dokihoz, mi a teendő az epilepszia gyógyszerrel...jajj, annyira nem akarom szedni, mérgezni ezzel az én kicsi 1mm-es pöttyömet! :) Vagy Ő még inkább csak PONT! De a miénk, és már most megveszek érte! Jobb híján egyelőre csak a 2 csíkos teszteket veszem elő naponta 20x, és vigyorgok rájuk, mint a tejbetök! :D Hihetetlen, hogy egy pozitív terhességi tesztnek is így tud örülni az ember. A föld felett lebegek....

Fotó: felül a 22-én készült nagyon halványocska, de OTT van csíkkal :), alatta pedig a 4 nappal (azaz ma reggel) készült!!! Juppppijájééééé!

Ha minden igaz, 5 hetes és 2 napos vagyok!!! :) És a 40 fokos júliusi végi kánikulában érkezik a MI KIS CSODÁNK! ♥

ui: Linda nagyon remélem, hogy nem jársz a blogom közelébe se...DE ha mégis anyuéknak egy szót se! Karácsonyi ajándék lesz!!! Puszi!