búcsú Skóciától

Vigyázat! Hosszú bejegyzés lesz, csak a nagyon lelkes olvasóknak ajánlott!! ;)

Szinte napra pontosan 4 év után hagyom itt Skóciát. (2 hét múlva)

Így arra gondoltam egy bejegyzést mindenképp megérdemel.

Az elmúlt hónapokban nagyon nem voltunk jóban ezzel az országgal: a „nem bííííírom” és az „utálom Skóciát” szinte minden nap elhagyta a számat...ahogy itt is panaszkodtam, az orvosok nemtörődömsége, az időjárás, a távol élő család miatt... na jó, talán az utolsóról nem Skócia tehet, de könnyebb volt ezt is a számlájára írni! :D

Hogy szemléltessem milyen is itt nagy átlagban az időjárás, február 28-tól minden egyes nap kifotóztam az ablakunkon: amikor otthon már százával sütött a nap, és ezerrel tombolt a tavasz, itt a szürkeség a jellemző. Pár napja hagytam abba a fotózást, de higyjétek el ez így megy egész évben. 

 

De, mivel ez a bejegyzésem egy úgymond búcsúzás, semmiképp nem akarom negatív dologgal zárni! Így most összeszedem gondolataimat, és leírom miket is szeretek Skóciában, illetve miket/kiket köszönhetek neki!!!

1. Az első és legfontosab: ROBI!!!!♥♥

Mikor kijöttem dolgozni, Robi már itt volt, de őszintén fel se figyeltem rá: nagyon meg akartam felelni a munkában, az új környezetben, folyton nővéremék nyakán lógtam. Persze jóban voltunk, a bulikban talán még táncoltunk is, de ennyi!

Több, mint fél éve lehettem itt, amikor azt vettem észre, hogy sokkal többet vagyunk egymás társaságában, mint a sima barátok. Aztán mikor kórházba kerültem, ő fogott, és aggódott, és puszilt, és óránként jött be aztán a szobámba, hogy mire van szükségem...:)

Szóval a legnagyobb ajándék, amit Skócia (és persze a sors) adott nekem, az a férjem, és ezáltal Zétény, aki ebbe a pillanatban is, mintha tudná, hogy róla írok akítvan ugrándozik odabent! :))

2. Na igen, az időjárás az tényleg katasztrófális...DE! ha mégis engedi az idő, akkor gyönyörű helyekre el lehet jutni, és el is jutottunk! Alföldi vagyok én is, Robi is, és a mai napig csodálattal bámulok ki az ablakon, ha tartunk Glasgow vagy Inverness felé.

Egy kis ízelítő Skóciából (mind saját fotó)

3. Nagyon büszke vagyok az esküvő előtt készült kreatív fotókra! És ehhez nagyon sokat tett Skócia gyönyörű vidéke! Igaz, nem profi munka, hiszen egy munkatárs fotózott, az utómunka pedig Robi kezeit dicséri! ;)

Itt vannak azok a fotók: Kreatív fotók- Skócia

4. Amit még szeretek, az az emberek türelme, és mosolygóssága! A magyarokból sajnos ez nagyon hiányzik...persze tudom én, hogy itt jobbak az életkörülmények, ezért is lehet ez a nagy ellentét.

5. Szeretem, hogy nem kell sorban állni, és várakozni: se bankban, se postán, se orvosnál, se gyógyszertárban...

6. Szeretem, hogy mindenhol van nyilvános wc, legyen az bolt, az utcán, a vonaton, buszon, és ami még fontosabb: TISZTÁK!

7. Szeretem, hogy a tömegközlekedés óramű pontossággal működik! A digitális óra mutatja mikorra fut be a vonat, visszaszámol, és 0:00-kor meg is érkezik!

8. Nincs mit tagadni: pénzt is köszönhetek Skóciának! A főiskola elvégzése után álmomban nem gondoltam volna, hogy a nászutamat Dominikán fogom tölteni! És bár az tény, hogy az itteni 4 év alatt úgy éltünk, mint egy börtönben (munka-alvás-munka-alvás), egy munkásszállón (hiszen még külön fürdőnk, vagy konyhánk sincs- upsz, ez már megint panaszkodás, gyorsan abban is hagyom)

Szóval a ketten gyűjtött pénzből tudtunk venni otthon házat (hitel nélkül, ami a mai világban nagy szó) illetve az évek alatt sokat utazgattunk, ami örök emlék marad! (London, Barcelona, Mallorca...)

9. PRIMARK! – ez egy tipikus csajos bolt Invernessben: tele ruhákkal, cipőkkel, bizsukkal...néhány havonta csajos napot töltöttünk Ágival Invernessben, na a Primark tuti, hogy kihagyhatatlan program volt! Olyan hihetetlen akciók vannak mindig, hogy hűűűű...emlékszem tavaly 1 fontért vettem sokpántos szandit! Olyan nevetségesen olcsóra volt leárazva, hogy a szivárvány minden színében beszereztem! :D

Mi és a Primark! :)

10. Az itt eltöltött 4 év alatt szerencsére sokan meglátogattak minket: anyukám, mindkét nővérem, sógorom, anyósom, sógornőm...egyedül apukámat nem tudtam rávenni, hogy repülőre üljön! Fura ez a félelme a repülés miatt, hiszen a munkája sokkal veszélyesebb, mint a repülés...de ez már így marad! :)

Amit soha, de soha nem fogok elfelejteni, az az 1 évvel ezelőtti meglepetés Robitól. Rengeteg volt a munka, engem rettentően elkapott a honvágy, és Robi kitalálta, hogy meglepetésnek, a legnagyobb titokban kiutaztatja a 2 nővéremet...aki olvasta a weddings blogomat, annak már nem lesz ismeretlen ez a videó! :)

 

Egész sok dolgot össze tudtam szedni, a nagy ellenszenv ellenére is, nem? :)  Mindettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nem fog hiányozni az itteni életem.