itthon

Kerek 1 hete érkeztem haza.
Egyelőre fáradtabb vagyok, mint mikor dolgoztam, de számítottam a pörgésre az első hetekben. Fáradt vagyok, de ez mégsem olyan, mint amikor munka után dőlök az ágyba! Ez olyan jóóó! Reggelente 6-7 között mindig felkelek magamtól, kiülök a konyhába anyuval megkávézni, és egy fél órán keresztül ülümk és beszélgetünk. :)  Aztán beindul a pörgés...
Az elmúlt 1 hétben megjártam az epilepszia dokit, aki persze leszidott, amiért magamtól abbahagytam a gyógyszert még a 6. héten. De mivel azóta sincs semmi bajom, így nem erőlteti a szedését, viszont jövő héten még vár rám (egy elég kellemetlen) vizsgálat. Nem baj, túl leszek rajta- csodás eredménnyel!!!- aztán kész!

Volt persze találkozóm a védőnővel, átbeszéltük a tennivalókat, kaptam beutalót cukorterhelésre (így a 29. hetet is átlépve, csak eljutok). Hogy én mennyire utálom az ottani mázsálót! Ezer éves mérleggel mér...és biztos vagyok benne, hogy rosszul! Mert kizárt, hogy 1 éjszaka alatt 4 kilót híztam! És annyival mért többet, mint én itthon, a digitálison...:S:S Ezt már februárban is eljátszotta, hű, de bosszantó! De hát nincs mit tenni. Meg persze meghallgattuk Zétit is.

Ami a legnagyobb élmény volt számomra az elmúlt 1 hétben, az a 4D-s UH! 2 hónapja nem láttam a kicsi fiamat, nagyon jó volt ismét "találkozni". Az már tuti, hogy olyan makacs, mint az anyja, és annyira utál fotókon szerepelni, mint az apja. Minden lehetséges dolgot az arca elé emelt (kezét, lábát, köldökzsinórt) Szerencsére a szonográfus nagyon türelmes volt, és csak sikerült lekapni a kis arcát! Mondani se kell, hogy teljes a szerelem! Úgy imádom azt a csöppnyi száját!!! ♥
 

Egy ásítós Zéti:

Beszívta az alsó ajkait! :)

És egy fotó szemből, de ez már igencsak el van mosódva.

Ha pedig nem épp a kötelező programon vagyok, akkor próbálom eltüntetni a káoszt a szobámból: a pakok nagy része még csak ezután jön haza...jajj, mi lesz itt!
Vagy épp bébiszitterkedek, amit persze egyátalán nem bánok.
Minden rokongyereket imádok, de az aktuális kedvenc mindig a legkisebb ugye! :) Aki most 2 hónapos, és nagyon kis nyugis, és gyönyörű, és alig több, mint 5 hónap lesz a 2 fiú között, így biztos, hogy nem csak simán unokatesók, hanem nagyon jó haverok is lesznek!
Áron babával!

A végére teszek fel egy kis Zéti mocorgást: sajnos eddig még nem sikerült igazán jó felvételt csinálni, egyszerűen ahogy kezembe kerül a mobilom, lefagy! És biztosan kuncog odabent magában, azt gondolva: "nem gondolod anyu, hogy produkálom magam a kedvedért!" :) Szóval itt egy felvétel, aminek leginkább csak az elején van egy kis hullámzás, de azért megmutatom.

Jövő héten vár rám a terheléses cukorvizsgálat, megyek nőgyógyászhoz (újabb találka Zétivel :)) neurológia (epilepszia- vizsgálat) , beiktatok egy kis barátnős találkozót, na és persze a papírügyek intézése. (TB, ami a legfontosabb, illetve közel 1 év után illő volna végre átíratni a nevemet is a személyimen :)) Meg olyan jóóó lenne végre szétnézni 1-2 bababoltban, de lehet ez most is tolódni fog.
Szóval unatkozni nem fogok most sem.

Nagyon rossz Robi nélkül, de alig 2 hét és újra találkozunk! ♥