3 hónapos nagyfiam

Annyira kis naiv voltam, amikor azt hittem, hogy majd szépen minden hónapban jövök, és leírom a mindennapjainkat. Egyszerűen nincs időm! Olyan hipp-hopp eltelik a nap!

Most épp azért tudok írni, mert korán reggel van, Zéti meg a férjem még alszanak. De abban is biztos vagyok, hogy nem tudom most megírni ezt a bejegyzést. Ilyen ez az anyaság! 

Az estéinkben végre gyönyörű rendszer van! Este 8-kor van fürdés, amit a legelejétől fogva imád! Most már apa is meri fürdetni, az én legnagyobb örömömre: magas vagyok, aminek az az átka, hogy iszonyatosan fáj a derekam a fürdetések miatt. De attól függetlenül imádom csinálni, annyira édes Zéti! Már mikor a pelenkázóra rakom, és elkezdem vetkőztetni tudja mi következik. Rúgkapál, vigyorog, és hirtelen elszáll minden nyűg, Mikor aztán kipancsolta magát, jön a pizsi, hálózsák, és félhomályban szoptatás. Azon annyira bekómál, hogy félálomban megbüfiztetem, cumi a szájába, egy puszi a buksijára, és szépen leteszem hasra: forgolódik egyet-kettőt, de elalszik magától. És ez most már hosszú hetek óta így van, remélem nem fog változni. És ilyenkor alszik legtöbbet, 6-7 órát tuti lehúz egyben. 

A nappalban még nincs ilyen rendszer, de legalább már eljutottunk odáig, hogy nem csak a karomban, vagy a babakocsiban zötykölődve alszik. Mert egy időben ez ment! Ha egész nap itthon voltunk, akkor ő egész nap nem aludt! Azaz de: karomban elaltattam, letettem és már nyílt is ki a szeme. Most viszont már délelőtt is, délután is alszik magában, persze néha még most is vannak olyan napok, amikor sehogy nem jó neki, csakis anya karjaiban.

A reggeleket imádom a legjobban! Annyit de annyit magyaráz ilyenkor a kis babanyelvén! Lerakom vagy az ágyunkba, és akkor a polcoknak magyaráz, vagy a kiságyába, akkor pedig a körforgónak. Jajj a körforgó! Nagyon jó kis találmány! Zéti egyszerűen imádja! Esténként, ha már nagyon nyűgös, de még van idő fürdetésig, akkor a zenélő körforgó az, ami még el tudja terelni a figyelmét. Vagy az, ha fogom a popóját, és járkálok vele fel-alá....

Az elmúlt 3 hónapban azért jócskán voltak nehézségek is. Például egy időben egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni a bal cicimet! Olyan hihetetlen ordításba kezdett, ha az következett, hogy még hallgatni is fájdalmas volt. Naná, hogy kétségbe voltam esve, hogy mégis mi a baj??? És már előre stresszeltem, ha tudtam, hogy a bal cicim következik...aztán egyik napról a másikra, ahogy jött, úgy múlt el.

Illetve az esti altatás: szerencsére, ahogy már fentebb is írtam mostanában nagyon szépen elalszik magától, de nem volt ez mindig így. Nagyon sokáig kész rémálom volt az esti altatás: járkálni vele fel-alá óráááákig, és ami még durvább: csak engem fogadott el, ha Robi próbálta altatni, akkor sírt. Zéti sírt, mert álmos volt, de elaludni nem bírt, én sírtam, mert végtelenül kimerült, és fáradt voltam.

De ahogy telnek a napok, úgy egyre könnyebb és könnyebb .

Mindenhová visszük magunkkal Zétit: legyen az egy szimpla bevásárlás, dokihoz menés, vagy épp esküvő! Az utazásokat nagyon jól bírja, én meg már olyan lehetetlen helyeken szoptattam, vagy pelenkáztam, hogy jajj...:D például legutóbb a polgári szertartás alatt kellett kijönnöm vele, a hivatalban találtam egy üres tárgyalótermet, és ott tettem tisztába. De a magánorvos rendelőjében is megtettem már, miközben a betegségemet tárgyaltuk.

Eddig egyetlen alkalom volt, amikor Zéti cumisüvegből kapta meg a lefejt anyatejet: a lagziból hazahoztuk, és anyukámra bíztuk. Ő fürdette, etette meg, és altatta el este, hogy mi tudjunk egy kicsit kikapcsolódni, táncikálni. Tartottam persze nagyon a helyzettől, ez volt az első alkalom, hogy magára hagytam. De nagyon kis ügyes fiúcska volt, simán elfogadta a cumisüveget.

Khhhm....hát na.

Utolsó mondatom óta eltelt vagy 3 hét...:S:S ez van.

Jobb is lesz, ha ezt a bejegyzésem most kiposztolom, aztán írok még, ha lesz rá energiám, az én kis gombóckám mellett.

Holnap megyünk Pestre egy nagyon neves neurológushoz. Félek nagyon, hogy mit fog mondani. Sokan tudjátok miért kell ez, ha megjártuk jövök a részletekkel.

És persze akkor jöjjön 1-2 fotó a végére.

Mostanában az egyik legjobb móka: tükör előt állunk, és röhögünk! :D

Alukálnak apával:

Az én kis húsgombócom! ♥

 

Akartam videót is, de valamiért nem engedi....:S