Na, nem kell félreérteni, egyátalán nem vagyok Karácsony-ellenes! IMÁDOM! Amikor összeül a nagy családunk, mindent betölt a fenyőfa illata, gyerekektől zsibong az egész ház, nagyokat eszünk és nevetünk és pihenünk....
Amióta viszont itt élünk csak túl akarok esni az egészen, lehetőleg minél kevesebb sírással. Tavaly ez egész jól sikerült, még a hó is esett, egész hangulatba jöttem.
Idén viszont....! Lehet, hogy a hormonoknak is köszönhető, de nagyon sokat sírtam a család után, és hogy utálok itt lenni, meg amúgy is: miért szakad az eső állandóóóóan? Mellette 12 órát húztam le a munkában 25-én, hát mondani se kell teljesen bekebelezett a depresszió.
Tegnap már egy fokkal jobban éreztem magam, azzal vígasztaltam magam, hogy elkezdtem a nyári ruháimat bepakolni a bőröndbe, mert hogy azokat már úgysem veszem fel, majd csak otthon, ha HAZAKÖLTÖZTEM! Meg keresem már bőszen a repülőjegyeket is: valamikor február végén megyek haza!
Ezen kívül 23-án délután bejelentettem anyuéknak is a mi kis TÜNDÉRBOGARUNKAT. Örültek nekünk nagyon, nővérem még sírt is (de ez nem újdonság, hiszen ő is kismama, mindenen sír :D)
Ja, és a nagy bejelentésekről jut eszembe: Robival volt egy nagyon csúnya összeveszésünk azzal kapcsolatban, hogy kinek mikor mondjuk el a babánkat. Én babonás vagyok, meg amúgy is féltem mindentől ezt a kis szőlőszemnyi babánkat, így úgy vagyok vele, hogy a legszűkebb családomon kívül ne tudja senki a 12. hétig. Megkértem Robit is, hogy a szülein kívül másnak ne nagyon újságolja már, várjunk még egy kicsit. Hát a kérésem teljesen süket fülekre talált és már a legtávolabbi haverja is tudja!Valamelyik nap azt láttam, hogy a facebook-on valamelyik ezer évvel ezelőtti volt munkatársnak újságolja! :S Hamarabb tudták, mint a szüleim! Én elhiszem, hogy büszke, és boldog, de kifejezetten megkértem rá! Erre azt a választ kaptam, hogy ha akarom én titkoljam a barátaim előtt, ő nem tudja, meg nem is akarja titokban tartani. Na tessék! Hát ilyen napokat élünk mostanában: sokat veszekedünk (na jó, inkább csak veszekedek) és egyelőre úgy érzem, hogy SOHA nem jön el február vége, mikor végre a hátam mögött hagyhatom ez egész skót életemet.....
Nemsokára eljön a február, ha itthon lesztek, biztos sokkal nyugodtabb leszel. A férjed nagyon aranyos, igazán örül a babának, ha mindenkinek elújságolja. :)
VálaszTörlésKedves Mazsi!
VálaszTörlésKitartás, lassan elérkezik azaz idő is, hogy haza jöhettek... Nagyon jó olvasgatni a blogodat, már a weddings-en is nyomon követtem az írásaidat. Én is nem rég még pocakos voltam, most meg egy 9 hónapos kis Tündérmanó alszik a másik szobában. Ne idegeskedj - amúgyis árt a szépségnek :-) - élvezd ki a várandóság minden percét. A férfiak (büszke Apukák) amúgyis sokkal pletykásabbak, mint a nők... :-D
Olvastam, hogy szeretsz naplót írni. Pocakosan a Szinetár Dóra-féle Várandósnaplót vezettem, nekem nagyon bejött. Ha sokat autózol, javaslom az bizt.öv lehúzót (a pocakról lehúzza az öv alsó részét), én a vaterán vettem egyet. Ja és a szoptatós párna remek találmány. Amíg bent van a Manó Neked jó (én sokat aludtam vele, főleg amikor már csak oldalt tudtam), amikor kint van, akkor kényelmesen tudsz szoptatni, nem szakad be a hátad... Hát éjfél körül ennyi jutott eszembe, kitartás, hip-hop eljön február!
Kriszti
Itt vagyok, csak bénáskodtam!!
VálaszTörlésDrága Mazsi! Már csak egy kicsit kell kitartani és itt lesz a február. Még ha nagyon vágysz is haza, próbáld ezt a kis időt "kiélvezni", hisz biztos vannak olyan dolgok, amik tetszenek Skóciában (hegyek, barátnők, ételek) és hiányozni fognak. Nagyon szép időszak áll előtted, vagyis már most benne vagy, kicsit próbáld élvezni.. és gondolj arra, hogy ennél már csak jobb lesz. Ennél szebb napjaink, heteink, hónapjaink nem is lehetnének.
Tudom, hogy sokat dolgozol, és fáradt vagy, na meg itt volt a Karácsony, de keresd benne a pozitív dolgokat (a több pénzt, az utolsó rossz Karácsonyt)!
Kitartás!
.. és írj sok bejegyezést, mert én imádlak olvasni!!!!!!!!!!!!
A Lányok nagyon jó dolgokat írtak. Hidd el tényleg mindjárt itt van február. Gondolj arra mikor elkezdtük szervezni az esküvőt milyen távolinak tűnt és milyen hamar eljött a nagy nap:) így lesz ez a többivel is. Kitartás!
VálaszTörlésKöszi lányok a biztatást! (Kriszti: külön köszi a hasznos tanácsokat! ;))
VálaszTörlésÉn nagyon igyekszem kilábalni, bár úgy elég nehéz, hogy a rossz idő miatt nincs fűtés és melegvizünk...egy "álom". De a lejtő után csakis emelkedő jöhet, szóval várok türelmesen...:)
Kitartás Mazsi! Hamarabb eljön, mint gondolnád, majd meglátod! Az meg, hogy érzékenyebb vagy a szokásosnál is, teljesen normális. És senki és semmi nem húzhat fel, mert most Te vagy a legboldogabb a világon, hiszen a Ti kis "Tündérbogaratokat" hordod a szíved alatt;) Vigyázz magadra! Puszi
VálaszTörlés