Én tipikusan az az ember vagyok, hogy ha Robi a megbeszélt időpont helyett 10 percet késik már mindenféle borzalom kering a fejemben, hogy baleset érte, elromlott a kocsi, és azért nem ér haza időben.... Ő pedig a megtestesült nyugalom. Ezzel persze legalább jól kiegészítjük egymást.:)
Ez egészen eddig így is volt, de mióta tudomásunk van a pocaklakóról, Robi átment valami elképesztő aggódásba! Számomra ez nagyon új, főleg, hogy néha már irracionális félelmei vannak. Na, de mondok példát:
Mi a várostól kb 20 perc sétára lakunk az öböl partján. Amikor az időjárás engedi szeretünk besétálni, végigvezet az út mellett egy bicikliút is. Kb. 2 hete is így tettünk Ágival, és alig indultunk el 5 perce, amikor csörög a telefonom. Robi aggódva hívott fel, hogy ő szívesen értünk jön, és majd bevisz mindket autóval a városba. Akkor szépen nyugodtan ismét elmondtam neki, hogy nekem pont az a lényeg, hogy sétáljak egy jó nagyot a friss levegőn, közben csacsogunk Ágival. Na, ekkor már kinyögte, hogy ő amiatt aggódik, hogy olyan forgalmas az az út, a bicikliút meg olyan keskeny, nehogy elsodorjanak a kamionok!!! :S Mondtam neki, hogy attól, hogy babát várok, még nem hülyültem meg teljesen, nem fogok leugrani a járdáról a kamion elé! De ha ez megnyugtatja, Ági megy a külső oldalon, ha a kamion mindenképp el akarna ütni valakit, hát az először szegény Ágnesem lenne....:D:D
Pár napja pedig: szokásomhoz hűen bealudtam az esti filmen, és szépen alvó pozícióba helyezkedtem. (félig oldalt, félig hason) Ekkor Robi képes volt felrázni, és rám szólt, hogy ne feküdjek hason, mert megnyomom a babát! Hiába mondtam neki, hogy az a baba nagyon mélyen van, nem lesz neki ezzel baja, meg amúgy sem totál hason feküdtem (a fájó cickóim nem is engednék). És ezeket halálosan komolyan is gondolja! ♥ Imádom, hogy így vigyáz rám/ránk, de azt hiszem néha már kicsit túlzásba viszi....:)
Irtó aranyos kis férjed van,én olyan nevettem az utolsó kis részleten:D Szuper apuka lesz,de az aggódással kicsit hagyjon alább,saját maga miatt is,így meg fog bolondulni a félelemtől:)
VálaszTörlésHát jót kacagtam a soraidon, de már úgy kezdtem, hogy a címhez és a következő soraidhoz is azonnal komenteket fűztem magamban. Szóval:)
VálaszTörlésNagyon-nagyon jók szülők lesztek mindketten ez már most látszik.
Ez az aggódás mindkét részről nálunk is megvan Joca jelenleg még egy korty colát, vagy energiaitalt sem enged (még úgy sem, hogy közben figyel, hogy az az egy korty biztos egy korty legyen), ne nevessek ilyen erősen, mert szegény gyereket folyamatosan rázom, hát ha valami cukrosat ennék, azt felejtsem el és kiveszi a kezemből, max letör egy darabot belőle, amit megenged stb stb.. szóval hidd el, ez majd nálatok is csak fokozódni fog.
Ja és pont egy tegnapi eset: ugye már azért tényleg nagy a pocim, ennek ellenére én jól megmásztam volna az uramat, mire azzal a lendülettel "áthelyezett" az ágy rám eső részére, és teljes komolysággal kikérte a dolgot, mert hogy ezzel össze akarom nyomni a babánkat.. én meg csak pilláztam, és kacagtam, mert olyan komolyan mondta, holott én sem bántanám, és csak úgy finoman szerettem volna hozzábújni.
Mondjuk a kamionos dolog is nagyon aranyos volt, hát egy édes férfi a Te urad is:).
Na az első mondatodban meg abszolút magamra ismertem.
Dettó én is ilyen vagyok, és képes vagyok sírva telefont szorongatva állni az erkélyen lesve, hogy mikor jön már, mert már vagy 5perce késik, és biztos baj van.
Persze tudom, hogy ez már nem normális, de ez belőlem őszintén jön, és abban a pillanatban belebetegszem a félelembe.
Úgyhogy Drága issszonyatosan hasonlítunk.
Nagyon-nagyon édes a Férjed! :)
VálaszTörlésÉn is remélem, hogy egy picit alábbhagy az aggódás, mert felborul a világ rendje és akkor mi lesz Veletek? :))))))
:)
VálaszTörlés:):):) nagyon édesek vagytok :D hulla fáradt vagyok, és a mai napon Ti tudtatok először megnevettetni :) köszi :)
VálaszTörlés(Szandra)