12 hetes UH

Hajnali 5 óta vagyok ma ébren: meg se lepődöm persze, mert minden nagy dolog előtt izgatott vagyok, és nem bírok aludni.
A koffeinmentes tejes kávé még lecsúszott a torkomon, de enni már nem bírtam, annyira izgultam a vizsgálat miatt. Aztán meg olyan sokára értünk haza, hogy már kopogott a szemem az éhségtől.
De a lényeg: az én kicsi babámat dec. közepén láttam először és utoljára: nagyon nagyon vártam már a mai napot, hogy újra láthassam! ♥ Egyszerűen hihetetlen, hogy jár keze-lába és én semmit nem érzek ebből! Na, először nem mozgott, éppen alukált, ráadásul olyan pozícióban, hogy a hátát mutatta nekünk. Így viszont nem lehetett lemérni a tarkóredőt. :( Próbálta az Uh-os nő ébresztgetni, mocorgott is egy keveset, de nem helyezkedett úgy, hogy nekünk jó legyen. Pedig még elmentem pisilni is, hátha segít, de semmi. Így abban maradtunk, hogy jövő héten kedden megint megyek, és megpróbáljuk megint. Na, nem baj, legalább nem kell várnom a 20. hétig, hogy újra láthassam! :)
Itt van 3 fotó, ami szinte ugyanolyan, de azért felteszem. :) (nagyon jól lehet látni a gerincét, és így azt is, hogy el van fordulva tőlünk :))