Aztán megtanultam együtt élni ezzel a betegséggel, hiszen gyógyszerrel nagyon jól kezelhető. Egy idő után sikerült doktor felügyelete alatt a gyógyszert is letenni....aztán 2008 májusában kikerültem Skóciába, és bár beszéltem angolul, de persze teljesen más olyan környezetben élni, banki ügyeket intézni, a főnököddel beszélni...mint pl. az angolórán 1-1 témáról beszélgetni.
Szóval új emberek, új lakhely, új munka egy idegen országban, idegen nyelven...ezeken bestresszeltem (mindig is stresszelős, ideges típus voltam) keveset aludtam...és ismét rohamom volt. Bevittek a kórházba, ahol a kótyagos fejemmel magyarul se tudtam megszólalni, nem még angolul! Teljes volt a kétségbeesés! Szerencsére az egyik munkatársam elkísért, ő mondta el, mi történt velem: aztán vizsgálat, vizsgálat után, vérvétel....akkor még nem voltunk együtt Robival, így ezekre a helyekre egyedül mentem. A doktornő kérdezett mindenféle fura szakszóval, semmit nem értettem belőle: erre bepötyögött egy számot a telefonba, kezembe nyomta a kagylót, és a vonal másik végén beleszólt egy férfihang: "Szia! Balázs vagyok, a tolmács." Teljesen lehidaltam! Nem tekintettek hülye külföldinek, azóta is rendszeresen járok kontroll vizsgálatokra: most már egyedül is merek, és értem is. :)
Nagyon sok minden másképp működik, mint Mo-on. Nem feltétlenül mindig jobb, de a legtöbb esetben sokkal egyszerűbb:
- otthon a gyógyszeríratás (amit 3 havonta kellett megtenni) 1 napi kórházban ücsörgést jelentett, rengeteg, idegtépő várakozással....itt bemegyek az orvosi rendelőbe, a recepción mondom, hogy mire van szükségem: lecsekkolja az adataimat a számítógépben, és ennyit mond: oké, 2 nap múlva mehetsz a gyógyszertárba a rendelt gyógyszerért! (kb 5 perc az egész)
- ha bármi kínom-bajom van, és elmegyek a háziorvoshoz, akkor megint tuti ott töltöm a fél napomat a rendelőben, várakozással!...itt időpontot kell kérnem (legutóbb 16:10-re kaptam), és tuti, hogy akkor be is szólítanak, de legkésőbb 16: 11-kor!
- a gyógyszeremet otthon is támogatással kaptam, de így is kellett érte fizetnem!...itt 100%-ig ingyenes, sőt írtak fel nekem folsav vitamint (mert tudják, hogy babát szeretnénk) az is ingyen van
- ami nekem az itteni ellátásban nem tetszik: szerintem túl lazán veszik az egészet, persze lehet én vagyok túl aggódós. pl. mikor rohamom volt, kérdezték milyen gyógyszert szedtem eddig, elmondtam a nevét, és annyit válaszoltak, hogy bár ők azt nem ismerik, de akkor felírják, és szedjem azt...:S
vagy pl: Robi hónapok óta köhög (soha nem dohányzott) félek, hogy valami lábon kihordott nagyobb betegség utóhatása, elküldtem orvoshoz, ahol csak a fejüket csóválták, hogy nem tudják mi lehet a baj! De ha nem tudják, akkor miért nem utalják be tüdőszűrésre? Annyit mondtott a doki, hogy összeül a többi orvossal, és majd 4-5 hét (!!!) múlva kap Robi értesítőt, hogy mi is legyen....4-5 hét! hát hol van az még! és ha addig romlik?:S:S Szóval tudnám ezeket sorolni a végtelenségig (mind a pozitív, mind a negatív oldalt)
És akkor csak rátérek arra, amiről IGAZÁBÓL írni akartam. :) Hétfőn megyek nőgyógyászhoz! Kaptam egy levelet pár napja, hogy rákszűrésre kérjek időpontot: ez nem kötelező, csak felhívják a figyelmet! És akkor rájöttem, hogy hát igen, jó ideje nem voltam, és most legalább itt az alkalom, hogy kikérdezzem a dokit, mi a teendő, ha terhes leszek, de ugye szedem az epi-gyógyszert. Tegnap már összeírogattam, mit is akarok majd kérdezni, és már megint rámtört a para. Teljesen hülye vagyok, hiszen nem fognak megenni, de hát ez van! Ha ismeretlen helyzet előtt állok, akkor parázok. Na, nem magától a vizsgálattól, csak hogy majd lehet nem értem mit mond, meg zavaromban majd jól elfelejtek megkérdezni csomó dolgot...
Szóval most így állunk: ráálltunk a babaprojectre, pár hete iszom a palástfűteát, a folsav vitamint meg már jó pár hónapja eszegetem. :) Azért a nászútig próáljuk visszafogni magunkat, hiszen egy 6 órás kocsiút, majd egy 10-12 órás repülés biztos nem használna a pár hetes terhességnek. Október 28-án visszaérünk...és aztán belecsapunk a lecsóba! :D:D
Anna baba Robi unokahúga. Remélem egyszer nekem is lesz ilyen hajasbabám! ♥ :)
Abszolút átéreztem minden egyes parázásról szóló mondatodat. Én ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy nem vagyok egy buta lány, és ha más megoldja dolgait, akkor majd pont nekem ne menne?
VálaszTörlésAz nem semmi, ahogy Robi köhögésére reagáltak, nem csodálom, hogy kiakaszt, én dettó így reagálnék.
Baba: :)